Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2011. július 25. hétfő | Szerző: efes

Nagyjából semmi különös mára, ami ilyen ingerszegény uborkaszezonban azért több, mint a semmi. A Hello Goodbye-ban (Duna, 21.00) egy Gérard Depardieu és Fanny Ardant által alakított középkorú házaspár kellően nem átgondolt lépéssel Izraelbe költözik, saját gyökereik felkutatása céljából. Nem tudták, mire vállalkoznak. Könnyed francia vígjáték.

A hasfelmetsző ma esti (Viasat3, 21.25) verziójából az egyik ismert feltételezést ismerhetünk meg Hasfelmetsző Jack valódi kilétét illetően, ami annyiból érdekes, hogy ennek perdöntő bizonyítása a mai napig nem történt meg. Amúgy a szokásos fesletten romantikus, egyben bűzösen dekadens verzióját kapjuk a viktoriánus kori bűnügynek ebben az ausztrál filmben.

A Szökés az Alcatrazból pontosan az, ami a címéből is kiolvasható: egy szökés története a híres San Francisco-i szigetbörtönből. Rendezője, Don Siegel viszont mestere a hollywoodi típusú zsánereknek, Clint Eastwood nevű főszereplője (kép) szintén – így a film egészen biztosan feszült és izgalmakkal teli két órát biztosít 22.00-tól a FEM3 nézőinek.

A Mezzon kivételesen izgalmas produkciókat élvezhetünk: 20.30-tól Scarlatti Domenico Ottavia című operája (Capella de Turchini, dir.: Antonio Florio), majd egy Bibertől Bachig terjedő órás barokkzenei blokk után az éjszaka éjféltől a minőségi jazzé. Egy óra Nina Simone-koncert, majd egy óra rá emlékezve. Utána portré az egyik legkitűnőbb kortárs szaxofonosról, David Murray-ről, majd hajnalban Bill Frisell gitározza álomba a még éber nézőket.

Tévé Kategória | 5 hozzászólás

John Rabe (2009)

Közzétéve 2011. július 24. vasárnap | Szerző: efes

A második világháború híres zsidó-mentőjének, a nagyon is valóságos Oskar Schindlernek és néhány évtizeddel későbbi, sokak által vitatott létezésű, sőt létjogosultságú Stasi-ügynökének karaktere keveredik John Rabe életéről készült igen nagyszabású, német-kínai-francia koprodukcióban készült filmben. Rabe ugyanúgy tagja volt a német nácipártnak, mint Schindler, ő azonban a kínai Nankingban dolgozott, mint a Siemens helyi gyárának vezetője. ’37 decemberében, amikor a japán hadsereg megtámadta Kínát, Rabe -bevetve a japánok előtt a szövetséges náci pártban való tagságát, németségét, azonban szembeszállva a helyére újonnan kinevezett, és komoly SS-kötődésekkel rendelkező utódjával- nem a gyár leszerelését és átszervezését támogatta, hanem a kínai dolgozók érdekében, néhány kinti expat segítségével biztonsági zónává alakította át azt, ami a későbbiekben a nankingi kínaiak egyetlen mentsváraként szolgált a városba özönlő japán katonák vérszomjas őrjöngése ellenében. Rabe több százezer kínait mentett meg így a biztos haláltól.

Rabe tehát német volt, ráadásul tagja a nácipártnak, ahová azonban nem hitből, hanem németsége iránti lojalitásból lépett be. A nehéz helyzetben azonban azonnal a humánumnak és a józan észnek megfelelően cselekedett. Figurája éppúgy homokszem volt a gépezetben, mint a mások életét szenvtelenül lehallgató és kijegyzetelő Stasi-ügynöké, amikor az ráébred saját munkájának nyomorúságára és hiábavalóságára – a gép működését azonban sem ők, sem Rabe nem állíthatta meg. Tetteik, illetve vakmerő szabotázsuk azonban az emberiség nagy példaképei közé emeli őket, mintegy megmutatva az egyszeri, átlagos kisember méltóságát.

Florian Gallenberger valóban látványos és igazi némethez méltóan aprólékos és precíz filmje, komoly kínai anyagi és emberi segítséggel hagyományos, lineáris elbeszélési módban meséli el Rabe történetét – kicsit túl aprólékosan is. A 134 perces vetítési idő jóval hosszabbnak tűnik a valóságosnál, kissé terjengős, a brutális orgiajelenetekben azonban ennek ellenére mégis túl illedelmes. Nem mintha feltétlenül fejlekaszabolásokban és vértől tocsogó nemi erőszakokban szeretnénk gyönyörködni, de az igazi drámai hatás eléréséhez az itt látottak -azt kell mondjam- nem elég sokkolóak. Ilyen világban élünk, sajnos. Igen nagy szörnyűséget kell látnunk, hogy valóban megijedjünk… (A híradóban látjuk, hogy egy békésnek tűnő norvég majd száz embert lőtt le, mert nem tetszett neki, ahogy azok gondolkodtak, körülrajongott miniszterelnökünk pedig a munka nemesítő erejéről szónokol, amiről jóérzésű embernek csakis a hírhedt auschwitzi kapufelirat juthat eszébe…). De ennek ellenére, a film szép és tulajdonképpen hat (tehát működik) is, csak nem annyira, ahogyan, amennyire kéne. Ulrich Tukur egzakt Rabe szerepében, Steve Buscemi hozza a tőle megszokott nervőz karaktert a kekec angol orvosként, de a többi színész is masszívan, akkurátusan adja. Tisztességes, alapos munka ez a film, olyan mint egy német középkategóriás gépkocsi. Biztosak lehetünk abban, hogy 20 év múlva is elgurul, azonban Forma 1-et sosem nyerünk vele… Mondjuk, sokat fogyaszt. Asanisimasa: 6/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2011. július 24. vasárnap | Szerző: efes

Nos, valamit bizony nagyon kéne, mert erősen úgy tűnik, hogy folytatódik az ősz. A Tour fináléja lesz a mai nap, így mára már nem sok izgalom maradt: a veterán (sic!) ausztrál Cadel Evans nyerte teljesen megérdemelten a sárga trikót tegnapi száguldásával, így Andy és Frank Schleck sajna (hahaha :)) megint csak dobogózhat, bár azért ne tagadjuk le, hogy az is igen szép eredmény. A Tour hagyományai szerint ma már nem illik harcolni a sárga mezért, így csak a sprinterek izmoznak majd egy jó nagyot a Champs-Élysées-n. Amúgy kedélyes párizsi biciklis kirándulást nézhetnek meg azok, akik az Eurosportot választják ma délutánra. Folyik közben a shanghaji úszó-VB is, bár az igazat megvallva, fogalmam sincs, hol tart: nyilván nem nyertünk semmit még, mert nem hallani semmi csinnadrattát…

A gyűrűk ura első részét (és az összes többit) az ügyben érintettek már kívülről fújják, sőt, bármikor hosszas értekezésbe kezdenek olyan nüansznyi dolgokról, hogy a filmben Frodó körülnézett, mielőtt felhúzta ujjára a gyűrűt, miközben a könyvben nem. Vagy fordítva. Vagy effélék. Így azonban, ahogyan ma este (19.30-tól) az RTL nyilván adásba adja, reklámokkal szétszabdalva, s minden bizonnyal megkurtítva, nem hiszem, hogy bárkit is komolyan érdekelne Peter Jackson tiszteletreméltó vállalkozása J.R. Tolkien híres meséjének adaptálására.

Helyette 21.00-tól a TCM-en megnézhetjük Michael Douglas remek Összeomlását, igaz csak eredeti angol nyelven. Nem kell hozzá felsőfok, a lényeg lejön anélkül, prosztó kitchen englishsel is. Főleg, hogy más nagyon nincs…

Öt perccel éjfél előtt nyílik mód választanunk, hogy akkor Robert Rodriguez remek El Mariachiját nézzük (a tv2-n), melyben Antonio (Banderas) szemébe haj hull homlokáról, és gitártokjában gyilkos fegyvert hord. Vagy nem. Ez még nem az lesz, itt nem volt még pénz sztárokra, ismeretlen csikánókat látunk fekete ruhákban, azonban a gitártok már itt is fontos kelléke a filmnek. Vagy nézzük ugyanekkor Clint Eastwood ’93-as Tökéletes világ című filmjét, melyben Kevin Costner (kép) a gonosz. Vagy mégsem? Sima, bár kissé zavarba ejtő film lesz ez egy majdnem tökéletes világról.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

A boldogság ára (Precious, 2009)

Közzétéve 2011. július 23. szombat | Szerző: efes

Az alapvetően optimista, sikerorientált amerikai közérzet és ennek Hollywoodban táplált melegágya megint kapott egy jókora pofont (nem kokit és nem sallert!) az igazságból, azzal, hogy a nagy tekintélyű, szmokingba és méregdrága dizájner-göncökbe öltözött puccparádé megtapsolhatta a dagadt fekete lány nyilvánvalóan súlyos valóságalapokon nyugvó brutális történetét. A boldogság ára két Oscar-díjat kapott 2010-ben (négy továbbira jelölve volt), mint legjobb adaptált forgatókönyv, illetve legjobb női mellékszereplő. Ez utóbbi (Mo’Nique ultraközönséges anyafigurája tényleg üt, a magyar szinkronban erre Szirtes Ági bravúros teljesítménye pedig még rá is tud pakolni!) megérdemelt, ám a könyvben sajnos túl sok újdonságot nem talál a hazai közállapotok iránt érdeklődő, társadalomtudományok iránt érdeklődő néző. A túlsúlyos Precious (Gabourey Sidibe) története nálunk is megtörténik azokban a kerületekben, az ország azon szegleteiben, ahová nem engedjük gyerekeinket. Gyermekmolesztálás, családon belüli nemi erőszak, kóros bulimia, kilátástalanság, önsorsrontás, gyermekanyaság, ismerős fogalmak nálunk is. Nálunk azonban valószínűleg mélyfekete tragédia készülne az apja által felcsinált, kövér gyereklány sorsából – Amerikában mindez színesben, majdhogynem derűsen kerül vászonra. A pofon azonban még így, ketchupfoltos babarózsaszínben is csattan.

Precious története tulajdonképpen sikersztori, hiszen bármennyi szörnyűség történik vele rövidke életében, a film alapvetően a kijárat felé mutat: Ha van benned elhatározás, van benned kitartás, akkor nincs az a nyomor, nincs az a szörnyűség, ami magába szippanthat. Ehhez persze kell egy olyan szociális háló, amely az Amerikai Egyesült Államokban, minden kekeckedése és akadékoskodása ellenére is, működik. Nem megyek bele, hogy nálunk ez hogy nézne ki… Mégsem jó érzés nézni a filmet, a relatíve boldog end is majdnem elsikkad abban a tömény másfél órában, ami azt megelőzi: tényleg sokszor megfordul a néző fejében, mi a jó fenének nézi mások kilátástalan nyomorát?! Aztán a végére azért megvilágosodik, hogy talán azért, hogy erőt merítsen belőle magára, környezetére és az elkövetkezendő éveire nézve… A negatív dolgok elrettentenek, a pozitívak pedig reményt adnak. Egyszerű ez, mint a pofon. Hat.

Ismert minapi pop- és rocksztárok adták nevüket és sminkeletlen arcukat ehhez a súlyos igazságokkal terhelt filmhez: nagy riszpekt Mariah Carreynek szociális munkás-figurájáért, valamint Lenny Kravitznak a sármos ápolóért! Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 18 hozzászólás

Bokréta és Biciklilánc – Magyar Néprajzi Filmfesztivál a Művészetek Völgyében

Közzétéve 2011. július 23. szombat | Szerző: efes

Három szekcióban több mint 170 filmmel, koncertekkel, beszélgetésekkel és más kísérőrendezvényekkel várja a közönséget július 22. és 31. között a Bokréta és biciklilánc magyar néprajzi filmfesztivál Vigántpetenden, a Művészetek völgyében – tudatta az MTI. A DocuArt Dokumentumfilmes Központ és a Néprajzi Múzeum által koordinált MaDok kortárs múzeumi hálózat közös filmes rendezvényének elnevezése tradíció és modernitás, hagyományos életforma és mobilitás találkozására utal – mondta Szalmási Gabriella, a programsorozat sajtóreferense. A versenyszekcióba 82 film került be, ezeket jövő keddtől július 30-ig vetítik; amennyiben az időjárás engedi, részben szabadtéren. A gazdag termést neves szakemberekből álló zsűri – tagjai: Kovács Éva szociológus, Szijártó Zsolt kommunikációkutató, Sebő Ferenc népzenei előadó, zenetörténész, Szilágyi Kornél filmrendező és Kabarcz Zsófi filmrendező – értékeli; a díjkiosztó július 30-án este lesz.

bokreta_500

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2011. július 23. szombat | Szerző: efes

Lassan (holnap) vége a Tournak, a mai nap a hosszú időfutamé (Grenoble), ami alapból elég unalmas, de azért van komoly tétje: Cadel Evans papíron jobb időfutam-menő, mint az élen álló Schleckék, így akár le is nyúlhatja a sárga trikót, örökbe. A különbség köztük 57 másodperc, a táv 42.5 km. Nem bírnám ki röhögés nélkül, ha Andyék megint csak másodikok lennének…

Délután a Mezzón Bill Frisell-koncert (16.50), aki egymaga többet tud a gitározásról, mint egy teljes Monsters of Rock Fesztivál.

Filmek terén nagy a halál. Talán csak a meglehetősen elrettentő című Dr.T és a nők című filmet tudnám ajánlani (tv2, 19.30), ami ugyan messze nem a legjobb filmje Robert Altmannak, ráadásul Richard Gerével (kép) és nagyszámú hollywoodi híres nőcivel súlyosbítva, de azért a mai kínálatból magasan kitűnik fanyar és okos humorával, becsapós dramaturgiájával és az Altmantól megszokott, apokaliptikus fináléval. Aki valami könnyed, bohókás romkomot vár, az nagyot fog koppanni – csak szólok.

Ez van.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2011. július 22. péntek | Szerző: efes

Tegnap Andy Schleck irtózatosat tekert, Contador pedig letett arról, hogy az idén Tourt nyerjen. Részemről viszont Thomas Voecklernek szurkolok, mert az igazi hős az idén ő. A mai szakasz: Modane Valfrejus – Alpe d’Huez. Nem lesz hosszú a mai etap (14.30-től az Eurosporton az elejétől követhetjük az egészet), viszont nem lesz könnyű sem. Két kiemelt és egy első kategóriás hegy, a hozzájuk szükségszerűen kapcsolódó, nyaktörő lejtmenetekkel – csodás tájakkal. A mai nap végleg eldőlhet a sárga trikó tulajdonjoga: marad a vagány francián, vagy Andy végre győz egy Tourt? Esetleg Cadel, a bulldog elhappolja előlük? Ami biztosnak látszik, az az, hogy Alberto mindezt már csak behozhatatlan(nak tűnő), majdnem öt perces hátrányból, szomorúan nézheti.

Könnyed baromság estére: Hegylakó alapfilm (film+, 21.00), a jól ismert, kultikus kardos-baszós-fejlevágós-kosztümös fantasy (a nem éppen jellemző, de csábító képen). A végén csak egy maradhat, és különben is: Who wants to live foreveeer?

A túlsúlyos nővérkéjével nemzetközi hírnévre szert tett Kocsis Áginak szintén remek első filmjét, a Friss levegőt nézhetjük meg késő este (m2, 22.40), melyben Nyakó Juli egy elvágyódó és szerelemre éhes, a pipifaxosságig pedáns WC-s nénit alakít. Groteszk, ám mégis romantikus, markáns vizualitású, kifejezetten szórakoztató film, az igényes nézők számára.

Ismét lesz egy amerikai ír bevándorlók helyzetével foglalkozó mai, kortárs dráma, melyet még nem láttam. Bár a hétfői, Amerikában című Sheridan-film engem nem győzött meg, azért gondolom, egy pillantást, illetve egy ajánlót mindenképpen megér ez a mai, off-hollywoodi független műhelyben készült Fekete bárány is, hátha. (Duna, 23.00)

Tévé Kategória | 7 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Közzétéve 2011. július 21. csütörtök | Szerző: efes

A helyzet lesújtó, de majdnem reménytelen. Itt van az ősz, és a meteorológusok szerint ez így is marad most már… (pici reményt adhat, hogy azért ők sem tévedhetetlenek). A tévében sehol semmi, uborkaszezon, csütörtök, nagy halál. Csak sport és csak zene.

Megy, ugye, Shanghajban a vizes-VB, bár ott is csak férfi műugrást nézhetünk (Eurosport, 10.00), illetve a holland-magyar női vízilabdameccset (DigiSport, 9.30). Délutánra van Tour-szakasz, ráadásul nem is akármi. A 18. szakasz, Pinerolóból vissza Franciaországba, Galibier Serre Chevalierbe teker, hegyen-völgyön át. Horrorszakasz a mai: 355 méterről felmegyünk 2744-re (!), majd le 1380-ra. A völgyből ismét fel 2360 méterre (!!), majd megint le az 1372-re. Itt nincs azonban vége, mert megint fel kell gyötörni magunkat 2645 méterre (!!!), ahol hegyi befutóval van vége mindenkinek, mint a botnak. Három kiemelt kategóriás hegy, egy napon, 200 km hosszan! Contadornak mennie kell, ha idén is Tourt akar nyerni és szinte 100%, hogy menni is fog, amit viszont a Schleck-testvérek, illetve Evans egészen biztosan nem fog karba tett lábakkal nézni. Az biztos viszont, hogy Voeckler elköszönhet a sárga trikótól. (Az Eurosporton kivételesen már 13.15-től).

Aztán van zene mára, a Mezzon. 16.45-től Rameau-t mutat Jordi Savall, majd Charpentiert Rousset (mindennapi barokkunkat add meg nekünk, ámen), majd este Mozart. Bevezetőnek sitty-sutty néhány zongoraverseny, majd a Titus kegyelme, Sir Colin Davis vezényletében. A nap végére, 0.00-tól a kitűnő arab oud-játékos, Rabih Abou Khalil penget minket álomba. Nagyjából ekképpen:

Tévé Kategória | Hozzászólás

Kultúrfürdő – 2011 augusztus 7. – szeptember 11.

Közzétéve 2011. július 20. szerda | Szerző: efes

Idén nyáron augusztus 7. és szeptember 11. között, immáron negyedik alkalommal jelentkezik Budapesten a Kultúrfürdő nevű programsorozat a Halastó Kulturális Egyesület szervezésében. A kulturális estek elvarázsolt, egyedi, titkos helyszíneken zajlanak a Víziváros és Felhévíz környékén.

A kórusból kiterebélyesedett, kultúraéhes társaság már évek óta tölti meg a nyárvégi budapesti estéket különleges hangulatú klasszikus, jazz- és világzenei koncertekkel, színházi előadásokkal, kiállításokkal, gyerekprogramokkal, meghatározhatatlan élményekkel. A korábbi években a Frankel Leó úti romos ál-törökfürdőbe vittek életet, amit sajnos idén balesetveszélyessé nyilvánítottak. Ám a programsorozat már amúgy is kilépett medréből, így olyan újabb izgalmas helyszínek lábait nyaldossa, mint a Király fürdő romantikus, titkos kertje és belső törökkori terei, a Lukács fürdő napozóterasza, az Öntödei Múzeum kiállítótere, egy budai bérház magánlakása, és még sorolhatnánk.

A Kultúrfürdő 1 hónapja alatt szinte minden napra jut legalább egy előadás. Az ifjú lelkes tehetségektől a legprofibbakig mindenféle formáció képviselteti magát a programsorozaton. A fellépők közül sokan a fürdő (víz) témájához, illetve a helyszínekhez alakítva készülnek előadásaikkal. Így műsoron lesz például a kiváló énekesekből álló Discantus énekegyüttes reneszánsz madrigálkomédiája (Banchieri: Hajóval Velencéből Padovába), a Trefort gimnázium művészeti csoportjának saját szerzeményű daljátéka (János és Julis), melynek középső felvonása a Király fürdő medenceterében zajlik a fürdőző közönség körül.

Lesz a víz és fürdő témájára épülő fotó- és képzőművészeti kiállítás, illetve akusztikai és térbeli kísérlet, melyre a művészetek és stílusok különböző ágainak képviselői kapnak meghívást (pl. „sétáló” színházi előadás vagy „splashmobok” fürdőző vendégek számára, zenészek improvizatív térhangversenye a törökfürdő leeresztett vizű medencéjében).

A Soharóza kísérleti énekegyüttes a tavalyi, a Chili&Vaníliával közösen tartott gasztrokoncertet követően most is fizikai élményt szeretne okozni: hangfürdőre készül, bármit is jelentsen ez.

Bővül idénre a jazz- és könnyűzenei fellépők tárháza, az angol Lawrence Williams több helyszínspecifikus előadással is készül, Rubik Ernő Zoltán Ágoston Bélával érkezik, Csongrádi Gábor pedig Ávéd Jánost és Borbély Miklóst ragadta maga mellé. És ez még csak a kezdet.

Színházi téren a Kultúrfürdő idei kedvence Gyabronka József, aki kétszer is látható lesz a programsorozaton (tavaly csak egyszer, a Krétakör hamlet.ws című előadásában találkozhattak vele a rajongók). Felolvasóestekre számíthatunk Závada, illetve Göttinger Páltól. Számtalan lelkes előadó, vibráló sokszínűség, egyedi légkör – mindenkit nagy szeretettel vár az önkéntes szervezőkből álló Halastó.

Aktuális információk és további részletek:

 http://kulturfurdo.hu/

http://www.facebook.com/Kulturfurdo

http://twitter.com/#!/kulturfurdo

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Közzétéve 2011. július 20. szerda | Szerző: efes

Itt van az ősz, mikor még nyár van. Két filmet találtam mára, amellett, hogy délután természetesen Tour de France, az Eurosporton, 14.30-tól. A mai szakasz Gapból Pinerolóba megy, lesz benne két 3-as, két 2-es és egy 1-es kategóriájú hegy, a végén lejtmenetes befutóval. Remélhetőleg, ott nem esik.

A Lidérces órák a közönséget és a kritikát talán legjobban megosztó filmje Martin Scorsesének, ugyanis műfajilag vígjáték, ám annak a paranoid, sőt, skizoid válfajából, amiben való szórakozódáshoz azért nem kis nézői tolerancia szükséges. Egy fiatal pasas éppen randira igyekszik egy taxiban (már megint taxi!), amikor a lehúzott ablakon a huzat kiviszi a srác pénzét. Mivel így azonban nem tudja kifizetni a taxit, a sofőr kiteszi őt New York legsötétebb bugyrában, ahol éppen vannak. Az őrült hajszás, szinte kafkaian szorongós, kalandos és képtelen film itt kezdődik – Robert De Niro nem lesz benne. (Duna, 21.00)

A Fedezd fel Forrestert! című filmmel Gus van Sant tulajdonképpen azt az utat folytatja, melyet Psycho-színezésével elkezdett: e film akár a Good Will Hunting repríze is lehetne akár. De azért nem az, részben, mert az is az ő filmje volt, részben pedig azért, mert nem remake-ről van szó, hanem egy téma variációjáról, ami azért messze nem ugyanaz. Itt is a csiszolatlan gyémánt és a nagy tudású remete (kép) lehetséges találkozásai kerülnek a boncasztalra, azonban ezúttal nem matekozunk, hanem a bölcsészpályán kerengünk. Nagyobb a korkülönbség is, és az sem elhanyagolható, hogy a gyémánt itt fekete. Sokszor megnézhető, tanulságos film ez, bár nincs benne igazából semmi különleges: ha csak a kitűnő színészi alakítások nem azok (Sir Sean Connery, F.Murray Abraham, stb.). (Viasat3, 21.25)

Tévé Kategória | 1 hozzászólás