Garp szerint a világ (The World According To Garp, 1982)

Közzétéve 2011. július 19. kedd | Szerző: efes

John Irving könyve, a Garp szerint a világ nagyjából egyike volt annak a három könyvnek, amely úgy 18 éves korom táján meghatározta az elkövetkezendőket. A dolgok persze aztán másképpen alakultak, az emlékek azonban maradtak. Éppen ezért kíváncsian álltam George Roy Hill filmadaptációja elé, főleg azért, mert aki az addig (és azóta is) megfilmesíthetetlennek tűnő Vonnegut-szöveggel, Az ötös számú vágóhíddal is viszonylag tisztességes küzdelmet vívott, az nyilván hasonlóan biztató harcot vív majd Irving Vonneguténál egyszerűbb, de semmivel sem szegényebb és legalább annyira groteszk prózájával.

Nos, a küzdelem a Garp szerint a világ filmváltozatában is megvolt, az eredmény azonban, stílszerűen szólva, két váll, vagyis tus, dupla-nelsonnal. Hill ez alkalommal még csak halvány jelzés szintjén sem tudta megidézni az irodalmi alapanyag sajátos, egyedi világát, holott a Vonnegut-adaptáció esetében éppen ez volt a nagy pozitívum, Garp (és Irving) világa a filmvásznon/képernyőn szinte kizárólag csak a sztori szintjén jelenik meg, holott Irving regényében a vicces, máskor szomorú, olykor pedig kifejezetten brutálisan drámai történetek csak az érem egyik oldalát képezik a sok közül. Hill ezeket tisztességgel fel is mondja a filmben, ügyel még a regényt sűrűn átszövő motívumháló kifeszítésére is, Irving sajátos, groteszk modora azonban csak villanásokra idéződik fel, Garp és harcos édesanyjának regényrészleteiről nem is szólva, holott ezek ismerete elengedhetetlen Garp világának teljes megértéséhez. A fura történetek azonban viszonylag tisztességesen megismerhetők e filmből, Garp fogantatásának bizarr körülményeitől a kutya füléig és a leharapott pénisz esetéig, de mint mondtam, nem ez a lényeg. Lényeg (avagy a regény ismerete) nélkül pedig ez a film csupán egy hosszas (túl hosszas), groteszk családmese, fura figurákkal, vicces történésekkel. Ráadásul én nem nagyon szerettem Robin Williamst Garp szerepében sem, bár el kell ismerni Glenn Close (anya) és John Lithgow (Roberta, a nővé változott hajdani futballsztár) jogosan lett Oscarra jelölve. Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Közzétéve 2011. július 19. kedd | Szerző: efes

Ma ismét Tour de France, immár az Alpokban, bár még csak az alján: 16. szakasz, Saint Paul Trois Chateaux – Gap. 162.5 km, a végén egy gyenge (én mondjuk már tolnám… XD) 2. kategóriás hegyi befutóval. Meglátjuk. (Eurosport, 14.30)

A Mezzo-n Jean-Baptiste Lully Cadmus és Hermionéja, Dumestre mester elővezetésében, 20.30-tól. Édes-ragadós barokk bűbáj, röpke két órában. (Jut eszembe, francia pszichológusok előszeretettel javasolják barokk zene hallgatását a depressziósoknak…) Mondjuk, az előadás megnézhető a tecsőn is, hat részletben:

Filmet nem nagyon tudok ajánlani mára. Egyrészt azért, persze, van a Filmmúzeum, Woody Allen klasszikus és kívülről fújt Manhattanjével 21.00-tól, utána 22.55-től Cimino maratoni Szarvasvadászával, másrészt pedig a bojkottált Duna tévén Terence Davies lírai kísérleti filmje szülővárosáról, Liverpoolról 22.40-től. Nem egyszerű film ez utóbbi, ha mégis blokádot törne valaki, Az idő és a város zenés filmesszé, különleges hangulatú, nosztalgikus merengés – elsősorban képzőművészeti igényű, erős vizualitással bíró, elvont alkotás, mint hagyományos értelemben vett filmélmény. Kép:

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Kelet az Kelet (East Is East, 1999)

Közzétéve 2011. július 18. hétfő | Szerző: efes

Alapvetően kedves, könnyed, szórakoztató, mégsem tartalmatlan film Damien O’Donnell ’99-es filmje, a Kelet az Kelet. Olyan magától értetődő természetességgel, atomi pontossággal és kulturális hitellel fogalmaz meg társadalmi kérdéseket, hogy az mindenképpen csodálnivaló, mint ahogy az is, hogy meg sem kísérli az általa felvetett kérdést megválaszolni. Ha ezt tenné, mérhetetlenül didaktikus, könyvtárszagú lenne, és valahol éppen ezzel tenné magát hiteltelenné; így azonban, hogy Ayub Khan-din eredeti drámáját saját maga alkalmazta filmre, sikerrel kerüli el azt a csapdát, hogy az angliai paki-kérdésből (a pakisztáni bevándorlók csúfneve, kb. mint cigó-kérdés nálunk) valami oxfordi ficsúr faragjon ex catedra észosztást. A tartalom, tehát egy népes pakisztáni család hagyományokhoz ragaszkodó fője kontra az angliai divatokhoz, életstílushoz már születésüktől jobban kötődő gyerekek kontra echte angol anyuka, az angol rendező és stáb biztosította, szakmailag stabil formában a lehető legjobb kombinációban került dobozba (DVD-re, stb.).

Több mint tíz éves ez a film, azonban tartalmilag abszolúte aktuális, még akkor is, ha szeptember 11 tragédiája csak évekkel később következett be. A család hét gyermeke közül mindössze egy, aki pontosan követi egy igazi pakisztáni férfi hithű útját, de ma már tudjuk, ők adják az Al-Kaida fő bázisát. De itt ő még csak mellékszereplő. Az egy szem lány azonban már utál szárit hordani, az egyik fiú azt hazudja otthon, hogy mérnöknek tanul, holott képzőművészeti tanulmányokat folytat, a másik szexuálisan túlfűtött angol csajok bálványa, a harmadik pedig még körül sincs metélve. A filmből egy pakisztáni család szigorú hierarchiáját ismerhetjük meg (bár itt az anyuka angol), mindennapjainak küzdelmét, furcsa viszonyulásukat saját hagyományaikhoz. Ugyanilyen aprólékosan teremtődik meg a film atmoszférája is, az angol külvárosok hosszú, vöröstéglás egyen-házai, annak szűkös, nyomorúságos lakásai, a fish&chips olajos szaga, az állandó eső áztatta dohos-mohás utcakövek… O’Donnel és Khan-din sok humorral, de okosan és a drámai pillanatokat sem kifelejtve mesél ebben a környezetben, a film szereplői pedig hitelesen játszanak. Különösen markánsak az unatkozó, elhízott, lusta angol asszonyságok karakterei, ahogyan cigarettájukat fixen derékszögben eltartva füstölögnek, és fröcsögnek jobbra-balra. A pakisztáni családfő, Mr. Khan, vagyis George figurája pedig annyira plasztikus, hogy egyszerre szánnivaló, drámai, félelmetes és nevetséges. Om Puri minden túlzásával együtt óriásit alakít e szerepben. Kitűnő és tanulságos film ez, néznék ilyet magyarba is… Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2011. július 18. hétfő | Szerző: efes

A Touron sajnos pihenőnap van, estére pedig három filmet ajánlanék:

Szaladják István Aranymadár című, röpke félórás dolgozata annak idején (2000-ben) komoly elismeréseket kapott, holott alapvetően egy komor hangulatú, filozofikus film egy harcos, egy lovag megvilágosodásáról. A film gondolatvilága, hangulata némiképp hajaz Jarmusch Szellemkutyájára, annál azonban lényegesen sűrűbb, egyben líraibb, ám cselekményét (ha lehet erről beszélni egyáltalán) illetően teljesen más: egy kereszteslovag dől szaracén kardjába lassan, úgymond. (Duna II., 22.00)

Wilbur öngyilkos akar lenni – sokszor ajánlottam már ezt a sajátos hangulatú svéd drámát, mely címe (és nemzetiségének ismert sztereotípiái) ellenére kifejezetten derűs, optimista hangulatú, okos film. Lone Scherfig és Anders Thomas Jensen munkája a Viasat6-on lesz, 22.20-től. (kép)

Érdekes választás lehet mára az Amerikában című ír-angol film is (rendezte Jim Sheridan), melyről ugyan nem tudok semmit, nem láttam, de a magas tetszési index és a díjjelölések azért valamit mutatnak. A film ír bevándorlókról szól, akik egy drogosok és transzvesztiták által lakott házban próbálnak meg életben maradni. Mivel a film nem hollywoodi, még lehet akár őszinte, kőkemény, társadalmi igazságokkal terhelt is. (RTL, 23.20)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Frissítő kisfilmek a Balkánról – Sarajevo City of Film válogatás a Daazo.com-on

Közzétéve 2011. július 17. vasárnap | Szerző: efes

A Szarajevói Filmfesztivál kapcsán a Daazo.com rövidfilmes portál egy új filmválogatással jelentkezik. A gyűjtemény olyan rövidfilmeket mutat be, melyek a Szarajevói Filmfesztiválhoz kötődő Sarajevo City of Film program részeként balkáni koprodukcióban készültek – főként a Balkánról érkezett fiatalok tehetségek részvételével.

A Daazo.com Sarajevo City of Film válogatásából három női témát feldolgozó filmet ajánl a filmrajongóknak. Ujj Mészáros Károly Alena utazása című darabja egy fiatal nő történetét meséli el, aki szarajevói irodai munkáját hátrahagyva Svájcba készül, ám főnöke és szigorú apja mindent megtesz, hogy ezt meghiúsítsa. Alena azonban egyre bátrabban küzd titkos céljáért. A film számos nemzetközi fesztiválon megfordult és a 40. Magyar Filmszemle Legjobb Rövidfilmnek járó díjat is elnyerte.

Béres Dániel Waiting című filmjében egy lány Szarajevón átutazva a városban ragad néhány órára, és furcsa dolgokra lesz figyelmes. Az emberek hosszú percekig mozdulatlanul állnak, csinálnak valamit, majd ismét szoborrá merevednek. A lány először viccnek hiszi a dolgot, de aztán rájön, hogy közel sem ennyire tréfás a helyzet.

A Pink River, Zacharias Mavroeidis rövidfilmje egy leszbikus nő kalandjait követi végig. Meri Londonból tér haza a Balkánra tíz év után, és összetalálkozik volt barátnőjével. A két nő eltérő életstílusa azonban szükségszerűen konfliktusokhoz vezet.

A válogatás alapját jelentő Sarajevo City of Film program lényege, hogy minden évben lehetőséget nyújt néhány kiválasztott filmkészítőnek rövidfilmtervük megvalósítására. A forgatás Szarajevóban zajlik, a készítőknek ehhez a helyszínhez kell adaptálniuk az eredeti ötletet, instruálni a helyi színészeket és megbirkózni a nemzetközi csapat sokféleségéből eredő nehézségekkel. A Sarajevo City of Film gyűjtemény összesen kilenc rövidfilmet mutat be. A filmek bosnyák nyelven, angol felirattal tekinthetők meg, így a nemzetközi közönség számára is élvezhetőek.

További információk a www.daazo.com/scf oldalon.

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2011. július 17. vasárnap | Szerző: efes

Az elmúlt napokban én magam tekertem, így nem tudtam nézni a Tourt, mindenesetre, örömmel látom, hogy Contador valahogyan azért felküzdötte magát a 7-ik helyre, és 4 percre van az amúgy szintén szimpatikus Voecklertől (ez talán elég is lesz a franciának…). Schleckék erősek, Cadel Evans a szokásos dobogós helyén, aztán jönnek a spanyolok. Ma délután nyilván nézem a Limoux-Montpellier szakaszt (14.30, Eurosport).

Este tízig nagyon sehol semmi, ekkor azonban egy helyes és édes romkom kezd az RTL-en. A csábítás elmélete, ha másért nem is, de a remek színészek miatt (Ashley Judd, Ellen Barkin, Marisa Tomei, Hugh Jackman, Greg Kinnear) mindenképpen üdítő élmény lehet. (A képen Ashley Juddot bűvöli éppen a kockahasú Hugh Jackman.)

Kormánytévét nyilván nemnézünk-nemnézünk, azonban kifejezetten ostobák vagyunk, ha csakis valami idióta politikusok miatt Krzysztof Kieslovski Trikolór-trilógiájának Piros részét is ignoráljuk az m1-en (23.35-től). A francia forradalom Testvériség jelszavára, és a forradalmi zászló piros sávjára utaló film egyetlen kockája mélyebb, igazabb és előremutatóbb, mint akár egyetlen mai politikus teljes “életműve”. Ugyanez a helyzet az m2-n már elég későn, 0.35-kor kezdődő svéd vígjátéknak hirdetett kamaradrámával, a Szappanoperával. Pernille Fischer Christensen filmje kendőzetlen őszinteséggel, sablonokat, kliséket megkerülve beszél különböző szexuális beállítottságú emberek kapcsolatairól. Igen jó film.

Alternatívaként az alvási problémákkal küszködők megnézhetnek egy szép kiállítású, ám meglehetősen illedelmesen fogalmazó képeskönyvet a híres-hírhedt Borgiákról, A véres dinasztiáról, a tv2-n, 0.45-től.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk a tévében hétfőtől szombatig?

Közzétéve 2011. július 11. hétfő | Szerző: efes

Néhány napos offline miatt ez egy ömlesztett tévéműsor-ajánló poszt lesz, tényleg csak a kihagyhatatlan(nak tűnő) esti filmekkel. Persze, a hétfői pihenőnapot követően minden délután lesz Tour de France, mindennap hegyek, hiszen a Pireneusokban fog tekerni a mezőny. A csütörtöki nap lesz a királyszakasz, amikor a mezőny a híres Tourmalet-re kapaszkodik fel: a 211 km-es szakasz két (!!!) kiemelt kategóriás heggyel végződik. Kvázi, mintha függőleges falra tekernének fel, röpke kétszáz kilométer és 11 öldöklő versenynap után. De a többi napon is meredek hegyeken-mély völgyeken folyik a harc a sárga, zöld, pöttyös és fehér trikókért.

Kormánypropagandára, hazugságokra nem vagyunk kíváncsiak, ugye, így nézzük, lesz-e valami film estére, valahol, valamikor (ha kifelejtek valamit, nyugodtan lehet ajánlgatni a többieknek kommentben):

Hétfő: film+. 21.00-tól John Carpenter Elpusztíthatatlanok című scifije, áthallásos, invaderes darab, majd utána 23.10-től Vidocq. Aztán ennyi is, kb.

Kedd: tv2, 21.20, még egy scifi, ezúttal a butából, de én imádom: Riddick – A sötétség krónikája. Rózsaszín alternatíva a Szerelem az éjszakában, Barbra Streisanddal, Gene Hackmannel és sok más híres színésszel (Viasat3, 21.25). A Story4-en (22.00-tól) Wenders Millió dolláros hotelje, sokadjára. Filmmúzeumon 21.00-tól Woody Allen Férjek és feleségek, majd Scorsese Aljas utcái.

Szerda: Story4, 22.00 – Huligánok. Sziklakemény és igen jó film az angol futballhuliganizmusról, főszerepben Frodóval (Elijah Wood).

Csütörtök: A vörös bolygó – még egy scifi, erős ökológiai felhangokkal a Filmmúzeumon, 21.00-tól. Szerintem nézhető.

Péntek: A sebhelyesarcú, Brian De Palma alapfilmje, Al Pacinoval (kép) (tv2, 22.20). Az Észvesztő sem rossz film ám, de most csak a második helyre kerülhet (Viasat3, 21.25).

Szombat: Nagy halál. Egyedül a Piaf (Duna, 21.00). Marion Cotillard elbűvölő benne…

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2011. július 10. vasárnap | Szerző: efes

A mai szakasz a Touron már kezd végre-valahára csúcsosodni, bár még csak harmadik és negyedik kategóriás hegyeket kell megmászni. 203 kilométeren keresztül azért az is valami, sőt: Issoire – Saint Flour.

A kormányszolgálati csatornák továbbra is bojkott alatt vannak, de filmeket azért nézhetünk rajtuk, amíg át nem vágják azokat is, az aktuális agymosás elvei szerint. Főleg, hogy épeszű ember számára általában a napnál is világosabban közlik számára, mekkora hazugság az, amit a kormánypropaganda terjeszt. Tolsztoj Háború és békéjének mai, befejező részében például Pierre Bezuhov azt az őrültséget eszelte ki, hogy megöli Napóleont… Bár azért ez még igen távol van a mai magyar közállapotoktól. (Duna II, 19.30)

A te tévéd is hazudik – mondja viszont az esti film, a Duna fősodrában, 22.00-től. A német film persze nem önismereti tréning a Duna maradéka részére, hanem egy dráma, melyben egy lecsúszóban lévő tévésztár és a nézettség növelésének radikális eszközei kerülnek a hajszálkeresztbe.

Kieslowski Három szín-trilógiájának középső, Fehér részéhez sem lehet sok mindent hozzátenni: Egyenlőség. Erről szól a film. Hát, ezek tényleg ennyire hülyék? (m1, 23.35)

A kereskedelmi tévék nem nagyon tudnak minderre reagálni, néhány sokszor látott nyári szirszarral nyilván lazán hozzák majd a betervezett nézettséget, ergo, sehol semmi érdekes. Kivétel talán a tv2 késő esti (23.40) filmje, amely A véresen valódi valóságot meséli el Adolf Hitlerről. Ez a cím, illetve ez az adó már önmagában jelzi, hogy természetesen mindenről lesz itt szó, csak a hiteles valóság- és történelemábrázolásról nem, így marad, hogy baromságot ajánlok. DE. Az mindig érdekes, ahogyan a németek nyúlnak saját múltjuk kínzó kérdéseihez, még akkor is, ha a filmet zsidó származású rendező készítette. Ezúttal azonban nem drámai megközelítésben találkozhatunk Hitlerrel, hanem frivol, gúnyos, sőt olykor kifejezetten cinkes hangnemben nézhetünk meg egy nyilvánvalóan megosztó, fiktív történetet a múlt század egyik bajuszkirályáról. (Kép a filmből)

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2011. július 9. szombat | Szerző: efes

Nos, alaposan ellustálkodtam a mai napot, így a mai Tour-szakaszt így nem ajánlom, mert épp az imént ért véget. Nézzük azonban, van-e valami estére?

A Duna II.-n folytatódik Bondarcsuk végeláthatatlan Háború és békéje, ma a harmadik, Borogyinói ütközetet tárgyaló rész követezik. (19.30)

Az Universal Channelen, 21.00-től David Lynch egyik legközérthetőbb és legromantikusabb filmje, a Veszett a világ, kígyóbőr zakóval, Sailorral és Lulával.

Woody Allen remek Fülese a Story4-en, 22.00-től.

Stephen King Tortúrájának (Viasat3, 0.00) filmváltozatának egyik legnagyobb erénye, amellett, hogy egy tisztességes thriller, Kathy Bates (kép) félelmetes játéka. Kapott is érte Oscart…

Aztán, kb. ennyi.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2011. július 8. péntek | Szerző: efes

Megint itt van a nyár, aki teheti, meneküljön a városból! Aki mégis itt marad, az készüljön fel a legrosszabbra: este 11-kor sem esik 30 fok alá a hőmérséklet, úgyhogy, gatyát felkötni, mert lerohad.

Délután, a hűs szobában, egy pohár szintén hűs rosé mellett természetesen Tour-watching, ma az elsősorban autóversenyéről híres Le Mansból Chateauroux-ba teker a peloton, ami röpke 218 km. Tehát, kétszáztizennyolc kilométer, és ez még csak a 7. nap…

A kormányszolga csatornák, ugye, tegnap óta bannolva vannak, de azért filmet lehet nézni, hiszen ahhoz nyilván semmi közük nincs a fidibuszos seggnyalóknak. A svéd szépség című svéd film például igen gusztusosnak tűnik, már csak annyiban is, ha csupán belegondolunk általa a svéd nyár szépségeibe (azok a rekkenő svéd nyarak, ugye…). Meg hát, egy igazi, kívülről hűvös svéd szépség, belülről perzselő vágyakkal… A film viszont dráma lesz, már műfajilag. (Duna, 21.00)

A Vidocq című film egy Pitof nevű francia képregényrajzoló filmje, amit én annak idején igen bírtam. (film+, 21.20)

Őrület, mi van ma este, hiszen Vidocq pokoljárásával párhuzamban Roman Polanski Őrület című filmje megy, amiben Harrison Ford (kép) körül hullik szét addig boldognak és biztonságosnak hitt élete. (Viasat3, 21.25)

Ha nem láttuk még, akkor késő este Csungking expressz, Kar Wai Wong filmje, sajnos szinkronizálva. (m2, 22.55)

Aki még éjszaka is akar valami fifikásat nézni, annak itt van a Batman sötét rebootjával szurkolói körökben félistenné nőtt Christopher Nolan egy korai, de még tényleg ügyes filmje, a Memento. Érdemes megnézni még 1.00-től (a film+-on) is, de oda kel figyelni.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás