Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Kinek van kedve tévézni az év várhatóan legmelegebb napjának estéjén?

Hét év Tibetben – tekintve a hőmérő 40 fok Celsiust pluszban nyaldosó higanyszálát, ez a film egy kifejezetten üdítő választás lehet, mivel Tibet és a Himalája (melynek jelentése ‘Hó hazája’) direkte nem egy gatyarohasztó vidék, sőt. Szép, hosszú, jó nagydarab film ez amúgy, Jean-Jacques Annaud veretes rendezése, mely megtörtént eseményt mesél el: A második világháború előestéjén Heinrich Harrer osztrák hegymászó a Himalája egyik legmagasabb csúcsának meghódítására indul, a háború azonban keresztülhúzza számításukat. Kalandos körülmények között a tibeti szent városba, Llhászába kerülnek, az ottani buddhista közösségbe kerülnek, akik befogadják őket, sőt, az ifjú (és ma is regnáló) Dalai Láma kifejezett érdeklődéssel fordul az idegen felé. Barátságukról (kép) mesél ez a film, szép tájakkal, bölcs és vicces benyögésekkel, valamint Brad Pittel súlyosbítva. (AXN, 21.00)

Alternatív választás lehet a Filmmúzeum Vérbeli hajsza című scifije, ami Joe Dante ’87-es klasszikusa. Dennis Quaidet, tengeralattjárójával egyetemben e filmben miniatürizálják, ám egy véletlen malőrnek köszönhetően vicces utazásba kezd egy, amúgy komoly hipochondriában szenvedő bolti eladó testében. Szórakoztató, helyenként tényleg humoros film ez. Kezdés: szintén 21.00.

Késő estére A kísérlet marad, mely az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet egyfajta dramatizált megidézése. Ennek megfelelően jó durva film, azonban nem mentes komoly pszichológiai tanulságoktól, megszívlelendő példázatoktól sem. Többször ajánlottam már e német filmet, így most is ezt teszem: film+, 23.05.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Forráskód (Source Code, 2011)

Duncan Jones ezzel a filmmel végképp berúgta a jelentős scifi-filmesek szűkkörű klubjának ajtaját, és egyből az egyik legbelső fotelben talált magának helyet. Mondom ezt úgy, hogy a Forráskód alapvetően nem jó film – rövid, ahol nyújtani kéne, miközben egyenetlen, mind érzelmileg, mind gondolatilag, és túl sok műfaji párhuzam (mondjuk így finoman) jut eszünkbe nézése közben. Azt, hogy David Bowie fiáról beszélünk, mindenesetre nyugodtan száműzhetjük az újságírói klisészótárból, a remek Hold és e film kapcsán a fiú önmagában is megáll a lábán.

Még úgy is, hogy mondom, nem jó ez. Egyszerre jut eszünkbe Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, kicsit Eredet, kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Valami érzelgős szósszal leöntött filozofikus tanulságot kapunk e film végén, amit viszont már Pangloss mester is jól az agyunkba vésett annak idején: Ez a világ a létező világok legjobbika (na ja, és mindennek oka van).

A film mégis határozottan pofás. Érezni, Jones akar vele valamit mondani, szólni akar hozzánk, és a mondanivalója lényegében át is jön, az más kérdés, hogy döcögve, és olykor komoly vargabetűket téve haladunk felé, sehová nem vezető mellékutakon. Jake Gyllenhaal jó arc és jó színész is, általa könnyebben válik szimpatikussá a film fő alakja, a nem spoilerezem el kicsoda. A Dexter című sorozatból kiemelt Michelle Monagham és Vera Farmiga személyében igen karakteres hölgykoszorú kíséri a Gyllenhaal által játszott figurát útján, a hármas mindvégig erős színészi jelenléttel bír a filmben. Mivel általuk a figurák is érdekesebbek, a film kezdetét, közepét jellemző buktatókat is könnyebben vészeljük át. Ha akciófilmet szeretnénk nézni, akkor viszont tök felesleges mindez, minek ide színészek, minek gondolat – a végső nyálfolyamról nem is szólva. Mindenesetre, erős a gyanúm, hogy itt a producerek nyesték kattra másfél órára a filmet, a Hold alapján úgy gondolom, a Forráskód más, jobb, egészebb lett volna, ha Jones vágja készre helyettük. Így, keszekuszán csupán az ígéretet érezni benne – de azt igen hangsúlyosan. Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | 11 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Bár lassan felforr az agyvizünk, ok van rá számos, de annak legalább én örülhetek, hogy ma semmi esetre sem mondok csütörtököt – három filmet is tudok ajánlani mára.

Pozsgai Zsolt meghökkentő témájú tévéjátéka, a Szeretlek, Faust mondjuk, éppen nem jó (nekem legalábbis nem tetszett, de másnak igen, mutatja ezt a port.hu 8.7-es tetszési indexe), de ha valaki bármilyen okból összehozza egy alkalomra Jávor Pált, a pengebajszú színészkirályt Mindszentyvel, a vitatott életpályát futó, ám az 56-os forradalomban kicsúcsosodó szerepvállalásával mégis mártírrá vált hercegprímással, az minimum megér egy pillantást. Ez ma megtörténhet 21.00-től, a Duna II.-n.

Aztán lesz még Ethan és Joel Coen remekbe szabott, groteszk és morbid krimije, a Fargo (a darabolós, ugye… 🙂 ), melyet sokszor láttunk már, de csak egyszer láttuk, Frances McDormand és főleg William H. Macy (kép) arcait akkor sem felejtjük el. (Filmmúzeum, 22.50)

A ma este szürke lova viszont az RTL-en fut majd, Szextestvérek címmel. Szerintem a csatorna filmszerkesztői ezúttal alaposan mellényúltak, mert nyilván egy pajkos, pajzán, szoftpornó hatásokkal operáló Viszketés a drindliben-típusú baromságot kívántak műsorba tenni, így késő este 23.30-as kezdéssel. Ertéleles aggyal egy ilyen című osztrák film mi lehetne más… Pedig ha eggyel beljebb kattintottak volna, a rendező Michael Glawogger filmográfiájába, akkor okosabbak lehetek volna és nem traktálják az ilyenkor még ébren lévő és utolsó csipszeit elnyammogó törzsközönségüket olyan filmmel, ami valószínűleg nem megy le a torkukon. Glawogger ugyanis zsigerileg dokumentumfilmes, az osztrák film brutálisan egyenes, igen provokatív ágából. Sokáig például Ulrich Seidl munkatársa volt, aki egyrészt az egyik kedvencem, másrészt azért igen elismert tagja is Európa igényesebb filmes szcénáinak. A Szextestvéreket is így kell kezelni, mely bár játékfilm, a téma és a műfaj (dráma) között feszülő dinamika azért minimum furcsaságot sejtet. E filmet nem láttam, csak sejtek és következtetek, de igen csalódnék, ha valami szimpla, bugyuta baromság sülne ki belőle.

Délután persze Vuelta.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Attenberg (2010)

A minapi, dicséretes szorgalmú Magyarhangya-mozgalom talán legjobb bemutatója volt Athina Rachel Tsangari filmje, az Attenberg, mely egyszerre több szempontból is unikum. Egyrészt kortárs és görög film, másrészt női alkotó filmje, és nem utolsósorban, egy minden szempontból igényes kivitelű, friss hangvételű és tabudöntögető gondolatokkal teli, négyszereplős kamaradráma.

Görög filmekből nem vagyunk nagyon elkényeztetve, bár nem is nagyon lehetünk, hiszen évente mindössze néhány mozifilm készül a Balkán, manapság gazdaságilag igen keserves helyzetű csücskében. Azonban, ha beleásunk a filmtörténelembe, akkor sem tudunk nagyot meríteni, Theo Angelopoulos veretes és hosszadalmas, filozofikusan elmélyült drámáit és néhány más, erősen (ill. erőltetetten) művészi próbálkozáson kívül nem találunk sok mindent. Ezért is meglepetés ez a film, mely azonban az égadta világon semmi görögös sztereotípiát nem tartalmaz, baromira semmi hellén nincs e filmben, leginkább egy szókimondó, karakán skandináv drámát sejtet, esetleg ha a ritkás tájkép-panorámákat elemezzük, akkor utal csupán valami Görögországra, sőt, egyáltalán a mediterrán életérzésre, néhány ködbe és esőbe vesző hófehér házfallal és a szélben hajladozó ciprussal, pálmafával. A film a görög télben játszódik, ami úgy néz ki Thimios Bakatatakis esztétikus képein, mintha svéd koraősz lenne.

A hideg, levegős, geometrikus és szimmetrikus kompozíciókba rendezett képek ráadásul Tsangari érzelmektől mentes, szinte kíméletlenül egzakt “meséjét” közvetítik egy fiatal lány életét meghatározó pillanatokról: a szerelemről és a halálról. Az Attenberg főszereplője (a rendezőnő alteregója?) a film groteszk, ám kitűnő hangulati ellenpontokként funkcionáló táncbetétekkel egymástól elválasztott jelenetekben éli át az első csók, az első szexuális együttlét élményeit, mintegy párhuzamosan rákbeteg apjának elvesztésével. Életének e fontos eseményeit barátnőjével, illetve haldokló apjával folytatott intim, szabad és szabados együttlétekben éli meg, melynek pillanatai olykor a néző számára is okoznak amolyan ismerős, déja vu érzést.

Tsangari kicsit Kocsis Ágis fanyar, groteszk humorral és egyáltalán nem szégyenlősen, mélyen földbe ásott tabukat játszi könnyedséggel helyükből kirúgó pimaszsággal mutatja meg a bimbózó nőiesség buktatóit, hasonlóképpen, mint ahogy David Attenborough ismert természetfilmjeiben is látjuk ugyanezeket, csak éppen az állatvilágban, de hasonló modorban elmesélve – a film címe is Attenborough nevének ferdítése, sőt a főszereplő lány is több jelenetben feledkezik bele Attenborough filmjeibe…

Az Attenberg friss ritmusú és friss szemléletű, ügyes film – trendet, korszakot, efféléket ugyan nem teremt, az első csókról, a szüzesség elvesztéséről éppúgy nem fogalmaz meg új és forradalmi dolgokat, mint ahogyan azt az elmúlásról, a halálról sem teszi meg, azonban ezekről közhelymentesen, saját szavaival mesél. Sőt, még az orrunk alá is fricskáz, ha túlzottan álszent módon, vaskalaposan viszonyulunk ezekhez a nehéz pillanatokhoz. Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Megnyílt a 18. Országos Diákfilmszemle!

Megnyílt a 18. ORSZÁGOS DIÁKFILMSZEMLE (2011. AUGUSZTUS 22-28.) az ARANYTÍZ KULTÚRHÁZ-ban (Cím: 1051 Budapest, Arany János utca 10. Telefon: 354-3400). A szemle rendezői a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, az Aranytíz Kultúrház, a Ház a Réten Kulturális Egyesület és a Polifilm Műhely Alapítvány.

P R O G R A M
2011. augusztus 23. kedd
13 h A szemle megnyitása, Válogatás a korábbi Diákfilmszemlék
díjnyertes alkotásaiból
14-18 h Versenyfilmek vetítése
18 h A fotókiállítások megnyitása
· A Mediawave Passport Controll Nemzetközi Film és Fotó
workshop fotóanyagai
· Polifilm Műhely Iskola tanulóinak fotói
· Szent László Gimnázium tömegkommunikáció szak fotói
19 h Nyilvános konzultáció

2011. augusztus 24. szerda
10-13 h Versenyfilmek vetítése
13-14 h Szünet
14-19 h Versenyfilmek vetítése
19 h Nyilvános konzultáció

2011. augusztus 25. csütörtök
10-13 h Versenyfilmek vetítése
13-14 h Szünet
14-15 h Versenyfilmek vetítése
15 h-18 h Nyilvános konzultáció
18 h PoliFilmFest International megnyitó
a POLIFILMFEST International filmek vetítése

2011. augusztus 26. péntek
10-13 h a PoliFilmFest International vetítései
13-14 h Szünet
14-19 h Versenyfilmek vetítése és
Nemzetközi filmes konferencia a diákfilmezésről meghívott
vendégekkel Nyilvános!
19 h Nyilvános konzultáció

2011. augusztus 27. szombat
10-13 h a PoliFilmFest International vetítései
13-14 h Szünet
14-19 h Versenyfilmek vetítése
19 h Nyilvános konzultáció
20 h Költői est és táncmulatság

2011. augusztus 28. vasárnap
10-13 h a PoliFilmFest International vetítései
13-tól A 18. Diákfilmszemle eredményhirdetése, díjátadás
15:30 tól A 18. Diákfilmszemle díjnyertes filmjeinek vetítése a Tabán
moziban (1016 Budapest, I. kerület, Krisztina körút 87-89.)

A változás jogát a szervezők fenntartják!

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Este tízig nem nagyon van mit nézni a dobozban, csak a szokásos szerdai kisrutin: valami House, valami BL-meccs, valami valami…

A Gyilkos álmok címéből sem lehet semmi különösre számítani, nyilván ez is afféle békatgeróiás thriller, melyben valaki gyilkosságosat álmodik, ám ez a valóságban is bekövetkezik/már bekövetkezett… A Médium című (igen remek) sorozat is ezen az ötleten alapul, ám ez a ma esti thriller 1998-as keltezésű, így legfeljebb az origója lehet annak. Ha pedig belenézünk a stáblistába, akkor igen komoly neveket láthatunk. A filmet Neil Jordan rendezte, Darius Khondji fényképezte, a főszerepet Annette Benning alakítja, Aidan Quinn, Robert Downey Jr. és Stephen Rea társaságában. Ugye, hogy nem lesz ez akármi? (FEM3, 22.00)

A Banánköztársaság Woody Allen korai filmje, melyben még vastagon operál a burleszk műfaji kellékeivel. Az ismert New York-i zsidó kisember egy dél-amerikai puccs kellős közepén találja magát, ahol szakállviselete miatt őt kiáltják ki diktátornak (kép). Satöbbi, satöbbi – alapfilm, sajnos azonban borítékolható, hogy a megszokott MGM-es szinkron alaposan levon majd az élvezeti értékéből. (MGM, 22.05)

Délután Vuelta!

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Délután Vuelta, utána az U20-as foci VB-n brazil-portugál meccs (az Eurosporton). Azon viszont jót röhögtem, vajon mire számít a tv2 azzal az esti KRFCGenk-Maccabi Tel-Aviv meccsel, amit szembeállít a Barátok közttel és a Mentalista bongyori, szőke fürtjeivel? Inkább dőljön bele saját kardjába…

Már megint egészen a Filmmúzeumig kell elkapcsolni, hogy nézhető filmet találjunk, bár a Majmok bolygója (az eredeti) azért erősen határeset. (21.00)

A Titkos gyilkos mama viszont remek film, egyszerre krimi-paródia és maróan savas társadalomkritika (képen a fő- és címszereplő, Kathleen Turner) az egyik legeredetibb amerikai filmestől, a renegát John Waterstől. Megtekintése csak kellő humorérzékkel és megfelelő filmtörténeti alapismeretekkel felvértezett nézőknek nyújt optimális élvezetet! (Viasat3, 21.55)

Az Óriásban megnézhetjük, milyen volt James Dean Elizabeth Taylorral, Rock Hudsonnel (az AIDS egyik első, híres áldozatával), és a még szinte kölyök Dennis Hopperrel körítve: Filmmúzeum, 23.05. (A film nagyon hosszú, 195 perces!)

Megnézhetjük a TCM-en (23.40-től) Visconti Halál Velencében című klasszikusát is, igen szép film.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Délutánra van Vuelta, illetve a tegnapi kajak-kenu döntők a szegedi VB-ről, sok magyar sikerrel az Eurosporton.

Ne essünk este sem kétségekbe, nyamvadt egy hétfő lesz a mai is, ráadásul Révész György Az oroszlán ugrani készül-je sem lett az elmúlt időkben jobb film. Legfeljebb, a hetvenes évek elején tűnhetett annak, amikor készült. Helyszín a jugoszláv tengerpart, a gyönyörű Dubrovnik, kvázi Nyugat, a főszereplő Bujtor István (kép) még karcsú és fess, Sean Conneryről még nem is hallottunk akkor – mint ahogy James Bondról is csak azok, akiknek a rothadó nyugatra szakadt valakije és meghívólevéllel kiutazhatott hozzá, netán még moziba is eljutott. A film az alapvetően nevetséges James Bond-filmek paródiája kíván lenni, szuperügynökkel, őrült tudóssal, mifenékkel, igazi akciójelenetekkel, amiket sokszor maga a főszereplő, a szegény Bujtor hajtott végre – de hát akkoriban ilyenek jobbára ismeretlenek voltak hazánkban. Azt hihette a hazai néző, hogy nicsak, egy izgalmas magyar krimi! Ma már tudjuk, mennyire bugyuta kis film ez, éppen annyira bugyuta, mint a régi, igazi James Bondok, csak még kopottabb és szegényesebb is (de legalább a miénk, ugyi). Este csekkolható a film a közönség figyelmét tíz körömmel, görcsösen megragadni kívánó m1-en, 20.05-től.

Gazdag Gyula 1983-as Elveszett illúziókja ennél lényegesen érdekesebb film, Balzac ismert regényének a hatvanas évek végének Magyarországára Spiró és Győrffy által átírt variációja, melyben Lucient, a törtető ifjút a fiatal Máté Gábor alakítja, immár Sárdi László néven, olyan hölgykoszorúban, mint Udvaros Dorottya, Básti Juli. A balzaci nemes tartalom Gazdag fanyar humorú, szúrósan ironikus látásmódjával társulva kemény jobbhorgokat vitt be a korabeli magyar társadalom érintett szegmenseinek, ám ezek a horgok még ma is jócskán beakadhatnak sokaknak. A film talán ma még frissebb, mint annak idején volt. (Filmmúzeum, 23.00)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Szóval, tegnap fű alatt elindult a spanyol biciklis körverseny is, úgyhogy Vuelta, három héten keresztül. (Ma 16,30-tól, az Eurosporton, ahol ne felejtkezzünk meg a szegedi kajak-kenu VB közvetítéseiről sem, döntők 10.00-től és 13.00-tól.) Amúgy ma három filmet ajánlanék estére:

A hasadt tudatú balerina történetével igazán világhírűvé vált Darren Aronofsky sem ma kezdte azért a szakmát, követett el figyelemre méltó műveket a Fekete hattyú előtt is. Én mondjuk a ma esti A forrás című filmjét nagyon, de nagyon nem szeretem, azonban konkrétan tudom, hogy mások (blogger-kollégák) igen fontos műnek tartják. Ma széles körben is tesztelhető e darab a FEM3-on, 21.00-tól, hogy vajon tényleg egy bombasztikus és fellengzős, bő nyállal felkent, ragacsos giccs ez, ahogy én gondolom, avagy a zsenialitás határán egyensúlyozó, cselekményében ezer évet átölelő, filozofikus himnusz (a szeretetről)?

Számomra ennél sokkal értékesebb mű Milos Forman Amadeusa, mely Mozart (kép) és Salieri ismert rivalizálásáról szól, tehetség kontra tisztes középszerűség, művészet kontra ipar, teremtés kontra másolás témakörben. Itt nem véletlen a millió díj, elismerés – fantasztikus képek, kitűnő színészek egy igazán pazar filmben. (m1, 20.40)

Késő estére (22.00-től) a Filmmúzeumból ajánlanék egy remek(nek) ígérkező olasz filmet, Ettore Scola 1970-es alkotását. A Féltékenységi drámában Oreste, a heves vérmérsékletű római kőműves és forradalmár végzetes szerelembe esik Adelaidéval, a szabados életvitelű virágáruslánnyal, akiknek bimbózó lírai románcára Nelló, a fiatal kommunista megjelenése vet árnyékot. 🙂 Monica Vitti körül Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini űzi egymást.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat (Szent István, Új kenyér, Tűzijáték, Alkotmány, stb., stb.)

Felkelt a mi napunk, repülő hamburgerek, milliók a Duna-parton. Mindjárt vége a nyárnak. Ennek megfelelően ünnepi menü a televíziókban, este a tűzijáték után mindenki Forrest Gumpot nézi századjára, esetleg Douglasné Catherine Zeta-Jonest, ahogy tűzről pattant szakácsnét játszik (vö: panem et circenses). Nem fikázom e filmeket, egyik tényleg jó, a másik tényleg édes film, de azért akadhat ezeknél normálisabb műsor is mára (Rauzsa Sándor például… 😀 ). A Mezzon egyből két olasz klasszikus, méghozzá az operairodalom “neorealistáinak”, a puristáknak két fontos darabja: Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja, 20.30-tól. 🙂

A Story4-en 22.00-tól Elveszett jelentés, a Coppola-lánytól – szintén sokadjára, én azonban szeretem ezt a filmet, ezért ajánlom most is.

Érdekes darab lehet aztán a kitűnő angol színész, Stephen Fry első rendezése, a Fiatalság, bolondság, mely Evelyn Waugh regénye alapján a harmincas évek Londonjának decens ifjúsági életébe kalauzol el minket, a háború előestéjén. (Universal Channel, 22.50)

Az Aranyhal-emlékek szintén angolszász környezetben (szóval írben, uhh) játszódik, Dublinban, ezúttal azonban napjainkban. Fiatalság, bolondság ismét, a szerelem körül forog Elizabeth Gill filmje, azonban itt talán helyesebb lenne a ‘pörög’ kifejezést használni: a film ugyanis üdítően friss szemlélettel, sallang- és közhelymentesen (kép) pörgi körül az örök témát. (Duna, 23.40)

Tévé Kategória | Hozzászólás