MEDIAWAVE 2011 – Szignálok és szpotok

Közzétéve 2011. május 30. hétfő | Szerző: efes

Ide kattintva remek homemade szpotokat és szignálokat nézhettek a csütörtökön, Szombathelyen kezdődő MEDIAWAVE-ről.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2011. május 30. hétfő | Szerző: efes

Bár hagyományosan adásszüneti nap van ma, azért ajánlanék három filmet, mert csak.

Amióta egyszer egy lomtalanításon rábukkantam Guy de Maupassant novelláinak gyönyörű, négykötetes díszkiadására, azóta imádom őket, és nem azért, mert jól mutatnak a könyvespolcon, hanem mert jó néhányat el is olvastam közülük. A franciák általában igen tisztességes tévéváltozatokat szoktak belőlük csinálni, így a ma esti, A Tellier ház címűt is jó szívvel merem ajánlani. A címbéli ház egy kuplerájt takar, amely jellegzetes félvilági miliőjével kiváló alkalmat nyújt Maupassant-nak, hogy bemutassa a XIX. század végének jellegzetes kisvárosi társadalmát, annak tipikus karaktereit, valamint helyszíneit. (Duna, 21.00)

A Fekete kalóz gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, Kabir Bedi (lásd: kép, illetve Sandokan) még “igazi” volt, nem ilyen pojáca, mint ez a mai Jack Sparrow. A filmet szerintem minimum tízszer láttam, csak a moziban! Nem mondom, hogy ma már gondtalanul végig bírnám nézni, de azért ami fekszik, az nyugszik, ahogy azt az öreg ultisok szokták mondani kint, a ligetben. Igazi, klasszikus, kosztümös kalózos film, dagadó vitorlákkal, élesen pendülő kardpengékkel, lobogó szakállakkal és villanó tekintetekkel. (Hálózat, 21.00)

Az Öld meg a sógunt! pedig azt hiszem, az egyik első Csak 18 éven felülieknek szóló film volt, amire beengedtek a szigorú jegyszedő nénik. Hiába voltam már jócskán gimnazista, a személyim egyértelműen elárulta, hogy bimbózó lelkemnek hivatalosan káros az a néhány hektoliter művér, levágott végtag, sőt fej, amit e filmben láthatok. Viszont, mivel minden (értsd: tényleg minden) filmet megnéztem szülővárosom egyetlen mozijában, a nénik jól ismertek, és nem zaklattak. De láttam, hogy más lúzereket, akik csak a vérszagra gyűltek, elzavartak a francba, vissza a grundra focizni. Szóval, ez meg egy igazi, kosztümös, szamurájos hentelés lesz, sajnos szinkronizálva, pedig ez igazán tényleg csak japánul működik. Ráadásul kiváló hanghatások kísérik a kaszabolást, a csontot hasító, húsba vágó pengék hangjára a mai napig emlékszem. (Film+, 22.55)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2011. május 29. vasárnap | Szerző: efes

Most, hogy végre a napnál is világosabb, hogy jelenleg a Barca a Bajnokok Bajnoka és Messi az Isten, valamint Contador megnyerte a Girót, akár hátra is dőlhetünk. Amúgy, ma gyermeknap lesz, tán nem fog esni, badszpenszert meg látunk a hét többi napján éppen eleget. Én amúgy is betiltanám, mert véleményem szerint, ennek az együgyű benga mackónak hosszú évtizedek óta adagolt overdózisa jelentősen hozzájárult a magyarság meredeken süllyedő szellemi színvonalához. Nonszensz, hogy a világ boldogabbik felén, de még hazájában, Olaszországban is szinte ismeretlen (illetve, legfeljebb egy közepesen ismert B-kategóriás színész) ez a babkonzervzabáló pasas, az idegesítően ibolyakék szemű haverjával egyetemben, ennek ellenére nálunk a hét mindennapján feltűnik valahol. Na mindegy, nekünk már úgyis csengettek…

Persze, azért mára is akad igazi látnivaló: itt van rögtön Frank Herbert kultikus Dűnéje (film+, 19.20), méghozzá a David Lynch-féle verzóban. Annak idején, 1984-ben bukott a film, sőt a mai nézők azon része is fitymálgatja, akik számára az a jó scifi, ha 3D és piffpuff, de ha felülemelkedünk a gyermeteg színvonalú vizuális trükkökön, akkor nyugodtan észrevehetjük, hogy ez a film egy igenis korrekt adaptáció. Lynch őrült, de nem hülye.

A Sin City már az előbbinél jóval nagyobb sikert arató, de azért még kellemesen formabontó, markáns film. Frank Miller, akit a képregényrajongók afféle félistennek tartanak, egyik saját művét ültette játékfilmmé, két fékezhetetlen agyvelejű pszichopata, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino önzetlen és baráti segédletével. A film a képregény expresszív világát tökéletesen megidéző élőszereplős film noir (kép), három, mozaikszerűen összeálló történetben festi meg egy képzeletbeli bűnös város apoteózisát. Érdekes kísérlet, jó film. (Duna, 22.15)

Késő éjszakára egy igazi, klasszikus történelmi film maradt: Mária, a skótok királynője. A filmben protestánsok gyakják a katolikusokat, és azok viszont őket (de szép meccs is ez!), Erzsébet királynő (nem ez a mostani, hanem a régebbi) éppen unokatestvérének, Stuart Máriának készül fejét venni, természetesen a hitbéli affér miatt. Naná. Ismert történet remek prezentációja ez, két óriási színésznő óriási alakításával: Erzsébetet Glenda Jackson, Máriát pedig Vanessa Redgrave játssza. A film 1972-ben készült, és ma a tv2 adja, 23.55-től.

Tévé Kategória | 6 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2011. május 28. szombat | Szerző: efes

Természetesen a BL-döntőt nézzük (tv2, 20.15), feltéve, ha nem ragadtunk bele a Katonások remek Ivanovjába. Csehov, 2007, Ascher a hívószavak… (Duna, 19.05)

Persze, ha Ivanovozunk, akkor nemcsak a BL-döntőt nem látjuk, hanem Milos Forman überklasszikus Száll a kakukk  fészkére című filmjét se. (Most.) A képen a főszereplő látható. (m1, 21.05)

Viszont “belazulhatunk” a színházi közvetítés után egy jó kis klasszikus thrillerrel. A Várj, míg sötét lesz Terence Young 1967-es filmje, amiben Audrey Hepburn alakít remekül egy vak nőt, akit egy nagyon veszélyes bűnöző tart fogva. Feszültség, izgalom, beszarás, fotelkarfából víz facsarása, de tényleg. (Duna, 21.40)

Egy órán belül azonban itt is komoly dilemma elé kerülhetünk, hogy drukkolunk-e tovább Audrey Hepburnnek, vagy pedig megnézzük, milyenek a Pekingi punkok? Az biztos, hogy igen érdekesek, és biztosan nem viccelnek. Vagy igen, de az akkor durva lesz. (Duna II., 22.40)

Alternatív alternatívák: A film+ 21.05-től a szerintem vicces, mások szerint bukó Vadiúj vadnyugatot nyomja, sokadjára. Steam-punk-western. A Story4-en, 22.00-tól Pillangó, ha ahhoz van most kedvünk és időnk (ui: baromi hosszú film). Mondjuk, ennyi.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Néhány film a 21.Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál progamjából

Közzétéve 2011. május 28. szombat | Szerző: efes

Néhány kiemelkedő alkotást ajánlanék a 21. MEDIAWAVE Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjából. A filmek címére kattintva részletet tekinthet meg a filmekből, amelyek egészében a tavaly év végén európai szinten felújított szombathelyi AGORA-SAVARIA FILMSZÍNHÁZ-ban nézheti meg, 2011. június 2-11. között. A vetítések időpontjáról ide kattintva tájékozódhat, vagy a fesztivál letölthető műsorfüzetében, vagy filmkatalógusában.

Jeanne LABRUNE (FRA): Special Treatment / Különleges bánásmód 95 min. (játékfilm)
prostituált – pszichológus – speciális vágyak megvalósulása Alice egy luxus-prostituált, aki negyven év fölött már kezd belefáradni munkájába, és egy terapeuta segítségével meg szeretné változtatni életét. Xavier egyre fárasztóbbnak érzi páciense monológjainak hallgatását. Majd mikor felesége elhagyja, találkozik Alice-szel. Mindketten különleges bánásmódra vágynak. A film főszereplője zseniális Isabelle Huppert, akit a Zongoratanárnő című filmből ismerhetnek a magyar nézők.

Alexei POPOGREBSKY(RUS): How I Ended This Summer / Így ért véget a nyaram 124 min. (játékfilm)
béke és rettegés, kemény férfiak harca a kihalt, jeges északi kutatóállomáson… A hely egykor fontos kutatóállomás volt a Jeges-tenger egy távoli szigetén, de ma csupán két lakója van: Szergej, a tapasztalt meteorológus és a frissdiplomás Pavel. A hajót várják, ami majd hazaviszi őket. Egy nap, amikor Szergej épp horgászik, Pavel fogadja a rádióüzenetet, amiről nem mer beszámolni Szergejnek de a félelem, hazugságok és kételyek kezdik megmérgezni a légkört…

Ohad ITACH (ISR): Loving Sophia / Drága Sophia 72 min. (dokumentumfilm)
rocksztárból drogos prostituáltá válás igaz és nagyon kemény története A felnőtté válás útjának sötét foltjait tárja fel ez a bevándorlók sorsát erőteljesen ábrázoló film. A Moldovából Izraelbe érkező Sophia többre vágyik, mint ami megadatott neki. Művelt szülei képtelenek lányukat kontrolálni, mikor egy rock együttes énekesnőjeként lassan lecsúszik a drogok és prostítúció világába. Sophia erős és gyenge, sebezhető és érzéketlen. Az eltévelyedés sötétségbe vezető útját Ohad Itach erőteljes filmjében dokumentálja, emellett a továbblépés lehetőségét is felkínálja.

Peter KEREKES (AUT / CZE / SLK): Cooking History / Hogyan főzték a történelmet? 88 min. (dokumentumfilm)
Hogyan lőtték ki 56-ban a hadsereg főszakácsának gulyáságyúját…? Ki gondolta volna, hogy a háborút fazekakban és serpenyőkben is meg lehet vívni? Ezen erőteljesen szatirikus film arra fókuszál, hogy a háborúkban tevékenykedő szakácsoknak van egy egyedülálló, s egy eddig még fel nem fedett pszichológia szerepe: egy csapatot élelemmel ellátni fontos taktikai kérdés, mert az „…éhes katona nem érzi magát biztonságban”!

Matei Alexandru MOCANU (ROM): Shukar Collective Project / The Shukar Collective Project 78 min. (zenei film)
A drum&bass és a cigány zene határán… a fesztiválzárón élőben is a Román Kulturális Intézet támogatásával!!! Valahol a tradícionális és modern, a felpörgetett és a hétköznapi élet, a művészet és improvizáció, az elektro és cigány zene határán találjuk a Shukar Kollektív Projektet. Egy heves és színes videóesszé a román urbán zene modern történetéről.

Phan Dang Di(VIE / FRA / GER): Don’t be afraid, Bi ! / Ne félj, Bi! 94 min. (játékfilm)
Jégbe fojtott érzelmek és fülledt erotika napjaink trópusi Vietnámjában – Az Európát napjainkban sokkoló kínai fejlődési pályát pár év lemaradással követő Vietnám mindennapjait mutatja be érzékletesen e finom és érzékeny játékfilm. Bi, a hat éves gyerek, a szülei, a nagynénje és a szolgái egy öreg házban élnek Hanoiban. Bi kedvenc játszótere egy jéggyár… A nagynéni egy igen prűd középiskolai tanár, aki egy buszon való találkozás után egy diák iránt kezd vonzalmat érezni. Ez megbolygatja az életét.

Mohammadreza VATANDOUST (IRI): When the lemons turned yellow… / Amikor a citrom sárgulni kezdett… 77 min. (játékfilm)
Évek óta íráni filmek nyerik a világ filmfesztiváljait. E többször díjazott film az iráni új hullám egyik jeles, finoman festői és líraian érzékeny alkotása. Shahrbanoo és Shahram eljegyzése egybeesik az Irak-Irán háborúval. Mindketten fizikusok és a frontvonalon önkénteskednek. Shahrbanoo az ütközetben eltűnik. Shahrbanoo több hadifogollyal együtt hazatér, és mikor megérkezik…

Aleksei FEDORCHENKO (RUS): Silent Souls / Csendes Lelkek
 75 min. (játékfilm)
modern merya misztikumok és szertartások Miron szeretett feleségének, Tanyának halála után legjobb barátjával Aisttal együtt készülnek a Merya kultúra szerinti temetési szertartásra. A meryák egy finn-ugor népcsoport a Nero tó közelében, Oroszország közép-nyugati részén, akik a 17-ik század körül asszimilálódtak ugyan, de mítoszaik és hagyományaik a modern életformában is fennmaradtak. A két férfi nekivág a többezer kilométeres pusztának. Magukkal visznek két kismadarat kalitkában. Merya szokás szerint Miron intim részleteket is megoszt barátjával házasságáról az úton. Ahogy elérik a szent tavat, a szertartás helyszínét, az az érzés kerülgeti, hogy nem ő az egyetlen, aki szerelmes volt Tanyába…

Alireza DAVOODNEJAD (IRI): Salve / Gyógyír 95 min. (játékfilm)
Valószínű nem tudod, hogy hogyan zajlik az iráni fiatalok élete, vagy nagyon furcsákat gondolhatsz róla! A valóság az, hogy ott is ugyanazok a folyamatok zajlanak, mint a világ minden részén, csak az iszlám által támasztott több gát között. Azaz ezen izgalmas filmből megismerheted a teheráni gördeszkások és rapperek, a kábítószereket próbálgatók és az anyagon rajtragadók, a prostutíció világát. Negatívumok és pozitívumok, amelyek a saját egyéniségüket kereső fiatalokat körülveszik, választási lehetőségekkel. Európai szemmel pl. különösen érdekes az, amikor egy kendős fiatal lány rappelni kezd. Ott természetes. A rövid történet: Egy fiatal, impulzív lány, családi botrány után megszökik otthonról, és beleveti magát Teherán fiatalos és underground világába. Kényszerhelyzetek és saját választások sokasága következtében egyre lejjebb csúszik. Nagymamája utána ered, hogy segítsen rajta… megveszi adagját…

Ebrahim SAEEDI & Zahavi SANJAVI (IRI): All My Mothers / Mi anyáink 60 min. (dokumentumfilm)
Irakban a Baathok harminc éves uralkodása alatt iraki kurdok és siiták ezreit ölték meg. Körülbelül 182 ezer ember halt meg, mikor 4500 települést semmisítettek meg Kirkuk, Soleimanieh, Dahouk és Erbil régiókban azzal a céllal, hogy kiirtsák a kurd lakosságot. A 24 év után, Irak déli sivatagában megtalált tömegsír a film alapja, mely olyan falvakba visz el minket, ahol szinte csak az áldozatok anyjai, lányai, feleségei, lánytestvérei élnek.

MERÉNYI Dávid (HUN): Napozz holddal – a Kispálfim 85 min. (zenei film)
A film egy valódi, filmes magatartással és igényességgel készült koncertfilm. Egy olyan műfaji hibrid, ami a zenére alapozva prezentálja a koncertet megelőző hónap fontos eseményeit, kulisszatitkait és magát a búcsúkoncertet. Legmeghökkentőbb, legintimebb és egyben legviccesebb pillanatait megörökítve teremt szórakoztató élményt.

HAJDU Szabolcs (HUN / GER): Bibliothéque Pascal 111 min. (játékfilm)
Magyaros, kicsit kusturicás hangulat, sok groteszk kelet-európai helyzettel… Mona Paparu egyedül neveli hároméves kislányát. Egy külföldi utazás miatt a gyermeket a nagynénjénél hagyja. A nagynénitől a gyámhatóság elveszi a kislányt. Amikor Mona visszatér, a gyámhatóságon el kell mondania, mivel töltötte külföldön az idejét. A film Mona Paparu beszámolója: utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának a története.

Ozcan ALPER, Zehra Derya KOC, Ulku OKTAY, Ahu OZTURK, Emra AKAY (TUR): Tales from Kars / Karsi történetek 78 min. (játékfilm)
Aki kíváncsi a valós és megragadó török élet belső finomságaira, annak ajánljuk e filmtöredékekből összefűzött, mozaikos szerkezetű filmet… Diákszerelem egy lány és egy fiú között, télen, iskolába menet; egy fiatal nő visszaemlékezése: édesanyja felelete első menstruációjára és melltartójára; végül történet egy diákról, aki visszatér falujába, ahol mindenki nosztalgiázni kezd, őt pedig elragadja a múlt.

ZOMBORÁCZ Virág (HUN): Valami kék / Something Blue 15 min. (kisjátékfilm)
Alíz és Mari együtt jártak középiskolába. Érettségi után elváltak útjaik: Mari főiskolára ment, Alíz pedig szerelmes lett és a majorban maradt. Alíz esküvőjén találkoznak újra. Alíz kimérten, szemrehányóan fogadja barátnőjét. Magát áldozatnak tekinti, Mari pedig annak az életnek a jelképe, amiről ő lemondani kényszerült.

Bruno ROLLAND (FRA): Léa 93 min. játékfilm
Léa a szülővárosában, Le Havre-ban él. Egyetemista, fekvőbeteg nagymamáját ápolja, és emellett pincérnőként dolgozik egy éjszakai szórakozóhelyen. Közben Léa más életről álmodik, Párizsba szeretne költözni, hogy az előkelő Institut d’Etudes Politiques egyetemen tanulhasson. A felvételi vizsgán elért jó eredménye hirtelen felgyorsítja döntéseit. El kell hagynia a nagymamáját. Mire végre talál egy megfelelő öregotthont az idős hölgy számára, dilemmája fokozódik: az otthon nagyon drága, és semmi esélye rá, hogy ki tudná fizetni. Így Léa elhatározza, hogy sztripíztáncos lesz.

FORGÁCS Péter (HUN): Hunky Blues az amerikai álom / Hunky Blues – American Dream 100 min. (dokumentumfilm) Forgács Péter, a nemzetközileg elismert és a 2007-es Erasmus-díjjal kitüntetett filmrendező 1890 és 1921 között az Egyesült Államokba érkező sok százezer magyar férfi és nő sorsát bemutató dokumentumfilmet készített. A bevándorlók sorsának krónikáját elmesélve, Forgács a korai amerikai mozi, talált filmek, fényképek és interjúk sokaságát szövi össze egyetlen hatalmas tablóvá. A film leplezetlenül megmutatja a megérkezés, beilleszkedés és asszimiláció nehéz pillanatait, ám azt is, ahogyan ezekből a pillanatokból az utódok boldogsága és ilymódon az amerikai álom beteljesülése
fakadt.

Marcel RASQUIN (VEN): Brother / Testvér  96 min.
Daniel kivételes focista, csatár. Julio a csapatkapitány, született vezető. Testvérekként nevelték őket a szegénynegyedben, La Ceniza-ban, ahol focizni kezdtek. Daniel arról álmodik, hogy profi focista lesz, míg Julio a család asztalára próbál kenyeret teremteni, fekete ügyletekből szerzett pénzből. Neki nincs ideje álmodozni. Életük legnagyobb lehetősége egy segédedző személyében bukkan fel, aki meghívja őket, hogy a város legjobb csapatával edzenek a Caracas Futball Klub játékosaival. De tragédia leselkedik rájuk. Egy koszos focipályán kell dönteniük, hogy mi nekik a fontosabb: a család, a bosszú vagy életük álma. Ezen a pályán az élet a tét.

Tarik SALEH (SWE): Metropia 86 min. (animációs játékfilm)
Metropia a nem túl távoli jövőben játszódik. A világ olajkészletei drasztikusan üresek és egy földalatti metróvonal épül, ami egész Európát behálózza. Amikor Roger belép ebbe a rendszerbe egy idegen hangját hallja a fejében. A titokzatos Ninát hívja segítségül, hogy kiszabaduljon a zavaró metro hálózatból, de minél többet utaznak, annál mélyebbre süllyednek egy sötét összeesküvés részeként.

Nicolás PEREDA (MEX / CAN / NED): Summer of Goliath / Góliát nyara 76 min. (játékfilm)
Teresa férje hirtelen távozásától felindulva elindul kideríteni, hogy mi történt valójában. Válaszok helyett különféle emberekkel találkozik, és küldetése egy utcákon és otthonokban történő utazássá válik. A dokumentumfilmbe hajló fikció Teresa útja során lefesti a város életét és lakóit. A szereplőkön és a falu környékén túl Teresát végigkísérhetjük elvesztett szeretteink iránti szenvedések, megszegett ígéretek, egymástól való eltávolodás és örök vágyakozás tájain.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

A szabadság határai (Crossing Over, 2009)

Közzétéve 2011. május 27. péntek | Szerző: efes

Mintha Paul Haggis újrázta volna Ütközések című filmjét, csak ezúttal “idegenrendészeti” témakörben, olyan ez A szabadság határai. De nem, ez Wayne Kramer filmje, bár dramaturgiája, narratív struktúrája, meg az összes többi efféle okostojás akármije ugyanarra a sablonra épül, de még a hibái is. A modell, az ötlet azonban minden bizonnyal Haggis filmje volt.

Kramer így, a felvezetésben említett sémára szintén több párhuzamos életsorsot húzott fel, mely a film végén gubancolódik össze. E film célja nem a gubanc kibogozása, hanem annak a folyamatnak megvilágítása, milyen, hogyan fest az USA idegenrendészeti politikája valójában. Tényfeltáró fikció, ám aminek valóságtartalmát a maga vaskos didaxisával is el lehet fogadni. Egy izraeli zsidó fiú, egy iráni család, egy mexikói anya, egy ausztrál Nicole Kidman-klón és egy dél-koreai fiú sorsa kapcsolódik össze e filmben egy idegenrendész (Harrison Ford), egy zöldkártya-engedélyező felügyelő (Ray Liotta) és néhány már amerikai állampolgárságot elnyert rokon katalizátori részvételével egy szép, színes elegybe. (lásd: “Amerika – a népek kohója”)

A szabadság határai annyiban is hajaz az Ütközésekre, hogy a tartalom most is benne van a filmben, azonban a forma, ha lehet, még egy fokkal hatásvadászóbb, még szájbarágóbb, még didaktikusabb. Politikailag nagyon korrekt, patikamérlegen kiméricskélt, gondosan árnyalt az egész film, szinte már annyira, hogy ez hitelteleníti is a filmet. Nem mondom, hogy fekete fehér, de a színek olyan élesen különülnek el egymástól, mint egy filctollal rajzolt képen, minden vagy piros, vagy kék, vagy zöld. Szegény Harrison Ford is lelkesen teszi oda magát, jön, megy, részvéttel teli, amíg a szolgálati szabályzat ezt engedi, de valahogy az ő karaktere sem működik. Ray Liotta és az ausztrál lány (Alice Eve) párosa tetszett egyedül, mind színészileg, mind történetként. Önmagában megért volna egy filmet. De ez az egész így egyrészt nagyon sok, másrészt pedig éppen ezért nagyon kevés is. Ugyanazt tudom mondani, hogy vitaalapnak jó, filmnek nem igazán. Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | 9 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2011. május 27. péntek | Szerző: efes

Hétvége előestéjén a kormánytévé engedni látszik egy picit a szorításon, mivel véletlenül egy igen tisztességes filmet tűz műsorára. A Hosszú nagypéntek (lehet, hogy csak cím alapján válogattak?) a címétől kissé félrevezetve azonban nem valami vallási hagymázban tocsogó agymosás, hanem egy angol dráma, egy nagyhatalmú londoni fickóról, aki klubok, éttermek és kaszinók tulajdonosaként tevékeny részt vállal az alvilág fennmaradásában. Egy nap azonban úgy tűnik, a fejére szakad minden. Az 1980-ban készült, szokványosnak tűnő maffiatörténetet a naturalista környezetábrázolás (kép), a szövevényes cselekmény és a két remek főszereplő, Helen Mirren és Bob Hoskins teszi kiváltképpen érdekessé. (m1, 21.40)

Átfedésben van e filmmel, de műfajában, témájában teljesen más A szerelem bősége, a Duna tévé alternatívája. Ha ezt választjuk, egy tündéri, aranyos, okos és szép filmet láthatunk, a mindig remek Greg Kinnear és Morgan Freeman főszereplésével, valamint Marozsán Erika egyáltalán nem megalázó, ám dramaturgiailag fontos jelenésével, 22.05-től.

Cinkes témába vág Costa Gavras 1988-as Becsapva című filmje, mely látszólag akár egy szerelmi történet is lehet a kitűnő Debra Winger által alakított kombájnoslány és Tom Berenger autentikus farmerfigurája között, a valóságban azonban, a mélyben sokkal zűrösebb, vadabb dolgokról van szó. Costa Gavrast a sarkos és provokatív politikai krimi mesterének ismertük meg, és ezúttal sem fogunk csalódni benne. (Filmmúzeum, 00:00)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Enter The Void (2009)

Közzétéve 2011. május 27. péntek | Szerző: efes

Ment régebben az a szöveg, hogy “Úgy élj, ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned!”. Na most, egy drogos élete valójában baromi unalmas, beszűkült, gyakorlatilag napi 24 órában az anyag megszerzése és elfogyasztása körüli teendőkre szorítkozik. Lépj be az Ürességbe! – így szól a francia Gaspar Noé botrány(osan rossz)filmjének címe, ami ennek meg is tud felelni: beléphetünk általa egy drogos fiú életének utolsó és azt követő jó néhány pillanatába, tehát a teljes ürességbe.

Spoileres lesz, bár sok poént nem tudok lelőni… Maga a film technikailag úgy néz ki, mintha az ismert, ominózus Prodigy-klipet, a Smack My Bitch Up-ot extra extended versionba néznénk (azt azonban Jonas Akerlund egyszer már igen jól megcsinálta), alaposan felütve a misztikus irodalom híres könyvének, a Tibeti halottaskönyvnek a halál stációit tárgyaló passzusaival. Nem mintha nem láthattunk volna ezt megelőzően is point of view-ban (egyes szám első személyű kameraállásban, mintha a fejünkön, fejünkben lenne a kamera) felvett filmeket, most hirtelen JJ Abrams Cloverfieldje jut eszembe, de van több is, ettől még lehetne ez egy jó film. Jó is ez a módszer, szuggesztív és expresszív, mint az állat, de 160 percen át nézni baromi unalmas. Főleg, ha velem, mármint a főszereplővel, akinek szemével nézem a körülöttem és velem történő eseményeket, tulajdonképpen semmi különösebb dolog nem történik, azon kívül, hogy betépek, mint a sajt, aztán viszek a havernak is egy kis cuccot, de hát az a kurafi feldobott a zsaruknak, és az így kirobbanó zűrzavarban lelőnek, mint a kutyát. Láttunk már ilyet, sőt ezer más még ilyenebbet is. Ehhez képest kifejezetten rossz hír, hogy mindez lezajlik a film első negyedében. A fennmaradó uszkve két órában kerengünk a város (Tokió, mert az trendi) felett elkárhozott lélekként. Hát, régen feszengtem ennyit. Mikor lesz már vége??? Ebben a két órában történik a Tibeti halottaskönyvben leírt dolgok kitárgyalása, azonban igencsak egysíkú, felületes módon. Először jött a testelhagyás élménye, OK. Megnéztem magam felülről, hogy ott fekszek, átlőtt mellkassal a retyóban. Nem egy felemelő látvány. Aztán jött az a bizonyos életem filmje. Fiatal csávó vagyok, a szülők még gyerekkorban lefejelték egy szembejövő kamion hűtőrácsát, én és a húgom alig éltük túl. Ők sehogyan. Csoda, hogy drogos lettem? Aztán kievett Tokióba a fene, mit keresek én itt? Drogdíler lettem, mi más. Betépés, partik, betépés, partik. Aztán így jártam, ahogy. Ennyi az életem, hát ezt tényleg kár végignézni. És jön a maratoni harmadik stáció: amikor jönnek a fények. Ha belépek az egyikbe, egy másik tudati síkra kerülök – jé, még hullaként is be tudok tépni? De semmi extra, csak saját nyomorúságom körül körözök, mint légy a leves felett, vigyázok hugicámra, bár inkább csak rajta tartom a szemem, ahogy ezzel kúr, azzal kúr… Ez a szakmája. Neki se könnyű. Nagyon-nagyon sokáig kóválygok Tokió felett, látom magam, ahogy elégetnek, látom hogy húgom a mosogatóba önti hamvaimat, látom, haverjaimat, hogy parázzák szét magukat, közben megnézem Tokió összes szeretkező párját, jó sokáig… Néha olyan fénybe szállok bele, ami a gyerekkoromba visz vissza, na az jó. Olyan békés. Aztán látom apát, ahogy anyán mozog, majd látom apám kukiját, ahogy anyukám nunijában éppen jól érzi magát. És végre benn vagyok az Ürességben. (Itt már teljesen ki is estem a szerepemből, hiszen hogy nézhetem saját magam megteremtését?!) Eh…

Nyilvánvalóan keménynek és provokatívnak szánta Noé a filmjét (ilyenekben utazik amúgy…), ehelyett azonban csak egy szépelgő, szentimentális ömlengés lett belőle, ami ráadásul szinte a nézhetetlenségig unalmas. Legalább viszont a címében nem árul zsákbamacskát: aki ezt végig nézi, valóban 160 percnyi ürességben lesz része. De nem is fogja megköszönni… Mintha a fogamat húznák, úgy adok annyi pontot erre a giccses blöffre, amennyit, azt is csak az első negyven perc amúgy hiteles drogos szcénáira – ennyinek kéne lenni a filmnek, nem többnek. A többi már iszonyú geil. Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Ma este a hangyaPASS második vetítése: Gaspar Noé – Enter The Void

Közzétéve 2011. május 27. péntek | Szerző: efes

Ma este az ország 15 városában megy le egy időben Gaspar Noé Enter The Void c. őrületes vizuál tripje a magyarhangya hatfilmes bérletének, a hangyaPASSnak második vetítéseként.  

A film megtekinthető hangyaPASS#01 birtokában, illetve 800 forintos egyedi jeggyel.

 20:00 órakor Gaspar Noé bejelentkezik élőben és az est házigazdája felvezeti a programot (előzetes szavazás, videóklippek és Enter the Void)

Utána várunk titeket a Merlin Színházba, ahol a DJ-k külön a film inspirálta settel készülnek, a Merlin Void-á alakításáról pedig a VJ Centrum gondoskodik.

 Meghirdettünk egy remix versenyt is a filmből, aminek az átadójára 24:00 – 00:20ig kerül sor a Merlinben.  

A zsűri

Gaspar Noé / Irréversible, Enter the Void /
Pálfi György / Hukkle, Taxidermia /
Szabó Simon / Papírrepülők /
Laki L. László / Cinetrip /

A fődíj egy franciországi utazás az Unifrance jóvoltából, amelyet Gaspar Noé, a zsűri elnöke ad át a Merlin kávézójában.

A nyertes VJ –k reggelig  szolgáltatnak vizuált a meghívott DJ-k alá:
Dublic /Future Music/ – special techno set
Tmx /Kollektiva/
Subotage /NVC/
Tolo /LavaLava/

A belépő hangyaPASS tulajdonosoknak: 500 HUF, egyébként egy ezres.

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Közzétéve 2011. május 26. csütörtök | Szerző: efes

Hát, igazándiból ne nézzünk ma semmit a tévében. Nincs mit.

Késő este ugyan lemegy a két hete elkezdett Woodstocki napló harmadik napja is, de kíváncsi még ma valaki egyáltalán Joe Cockerre, Country Joe & The Fishre, a Ten Years Afterre (mekkorát teker pedig Alvin!), a The Band-re, Johnny Winterre, a Crosby Stills & Nash-re, Paul Butterfieldre, Sha Na Nára, és hát Jimi Hendrixre? Aki esetleg mégis, az 22.45-kor bekapcsolhatja a Duna tévét.

Van még egy Dirty Harry-film mára a Filmmúzeumon, 21.00-től, A Magnum ereje. Ha tudnám fogni ezt a csatornát, akkor azt nézném, bár a filmet láttam már néhányszor…

Giro, Roland Garros. A mezzon egész este Arthur Rubinstein-zongoraverseny, mármint bajnokság, lehet hallgatni a jövő nagy zongoristáit. De addig is hallgassuk meg, Jimi milyen áhítattal játssza el hazája himnuszát, a hétfő hajnali, addigra már eléggé leharcolt woodstocki közönség őszinte elképedésére:

Tévé Kategória | 2 hozzászólás