Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy ettől fogva minden olyan film automatikusan 0/10 tetszési indexről indul (a hagyományos 10/10 helyett), amelyik úgy kezd, mint ez a meglepően ostoba és együgyű Csúcshatás című mozi: egyes szám első személyben egy közepesen szimpatikus/unszimpatikus pali (Bradley Cooper) közli velünk, hogy ő bizony író (ennek a filmnek későbbi írója), és így meg úgy, de most éppen semmi nem jut eszébe. Egész egyszerűen nem létezik ennél kényszeredettebb, közhelyesebb expozíció. Aztán, némi kocsmázós közjáték után, megmutatják nekünk, hogy a faszi ül a laptopjánál és nem jut eszébe semmi. Így egy film legfeljebb az x+48-ik lehet a sorban, tehát eredetiségnek még a halovány látszata sem homályosítja el szemünket, ráadásul komoly súllyal merül fel 
a gyanú, hogy ha nem jut eszébe semmi, akkor mi várhat még ránk, az elkövetkezendő bő másfél órában? Nos, semmi különös, csak egy újabb kábítószer-reklámfilm. (Még egy tégla a falban, sőt, még egy csepp a pohárban…)
Lepukkant hősünk drogos múltjából származó régi dílerhaverjától, aki ma már feltörekvő sales manager a gyógyszeriparágban (hát mi más?), olyan bogyót kap, amitől hirtelen addig néhány százalékon működő agya csúcshatást elérve pörög. Nulla kisjani vagy, de ha ezt beveszed, te leszel a János a gáton. És láss csodát, ő lesz János, két pillanat alatt megírja amúgy soha el nem készülő könyvét, emellett tőzsdeügynökként is villámkarriert épít, valamint szétver néhány homlesszt, akik bepróbálkoznak nála. Már nagyon fenn van, amikor éppen a világ urával (Robert De Niro) tárgyal, elfogy a bogyó. Ez a konfliktus. Spoiler: ettől kezdve, egy sima egy fordított, hol szerez bogyót, hol tőle szereznek, mert bizony mindenki rajta van a cuccon, míg nem ő győz. Kitalálja és beveszi az örökdrogot (vö: god mode), és röhög a sok lúzeren, akik még mindig kaparnak a napi betevőért. Tanulság: csak drog, dopping (tehát külsődleges segítség) által lehetsz valaki ebben a kegyetlen világban. Ennél primitívebb, prolibb, suttyóbb tanulságot kitalálni sem tudok, még akkor sem, ha történetesen ez tényleg így lenne. De nincs így, legfeljebb csak a drogosok önigazoló hazugságai szerint. Ne tanulj, ne gyakorolj, csak vegyél be egy bogyót és tied a világ. A nagy lófaszt, kishaver.
Neil Burger technikailag egy közepes hajszafilmet rendezett ebből az ótvar-nulla sztoriból, azonban annak logikai buktatóit, gondolat- és ötletszegénységét már nem tudta palástolni semmivel, sem ritmussal, sem pedig feszültséggel. Látványában sem nyújt a film semmi különöset. Cooper átlagos pasas, egy átlagos sorozatszínész kvalitásaival, következő filmjében tuti nem ismerném meg. De Niro pedig már régen nem kérdőjel: csúcsformáját már régen lefutotta, manapság már inkább csak szar filmekben szerepel, mintegy nyugdíját kiegészítendő, így nem lóg ki innen sem. Sőt, tökéletesen belesüllyed. Asanisimasa: 2/10
Az utóbbi néhány évben mintha újraindulni látszana a hajdani, jó néhány emlékezetes művet produkáló magyar tévéfilmgyártás. Ma este 
Este 
Total Recall – Az emlékmás
Attól most tekintsünk el, hogy Shakespeare egyetlen kötőszavában több fantázia van, mint ebben 
A szerelem bőségét
közepesen pszichopata rednecket, azonban grimaszai már itt is modoros kellékek csupán. A Leo által alakított srác (a filmet kvázi “Így jöttem”-ként író 
Vészhelyzetben. Olyan formabontó jelenetek tarkították rendre a sorozatot, mint amikor egy csendes karácsony este beűrsütizett a teljes sürgősségi osztály, az egyik legkellemetlenebb, ám egyben legszórakoztatóbb karaktert (kép!) pedig olyan “kézenfekvő” ötlettel (ny)írták ki a sorozatból, hogy ráejtettek egy helikoptert. Az elfáradt sorozatszereplőket jobbára mindig sikerült hasonlóan érdekes figurákra lecserélni, az olykor fáradó sorozat mindig újabb erőre kapott általuk – Michael Crichton, minden túlzás nélkül, műfajában zseniálisat alkotott. (RTL, 21.20, 22.15)
wim
efes
perry55
szaszo
