Tag Archives: 8/10

Nem vígjáték Mike Leigh új filmje, még ha olykor hallunk is egy-két szellemes megjegyzést, néhány pikírt beszólást, még akkor sem, ha az angol mester az utóbbi években jobbára optimista végkicsengésű, alapvetően vidám filmekkel állt elő. Ezúttal az angol középosztály teázgató, … → olvasásának folytatása

Régóta adósa a magyar filmszakma egy jól sikerült, szórakoztató, ám nem éppen tartalmatlan műfaji filmmel közönségének. A reklámszakmából érkező Bergendy Péter első filmje, az Állítsátok meg Terézanyut! volt az egyik utolsó olyan magyar és műfaji (itt éppen „romkom”) film, amely … → olvasásának folytatása

Mi sem bizonyítja jobban a Pontypool nagyszerűségét, hogy éppen a zombik fújnak rá ezerrel, hogy milyen zombifilm ez, hiszen dögunalom, meg semmi hentelés – hiányzik a hörgő akolmeleg, nyilván. A film abszolúte nem látványos, nem a szemre, nem az érzékekre, … → olvasásának folytatása

J.J. Abrams a Lost című tévésorozattal ha műfajt nem is, de legendát vitán felül teremtett, még akkor is, ha befejezni végül is méltóképpen nem tudta azt. A többi sorozat, amikhez a nevét adta (Fringe, Alias), rám már nem tettek komoly … → olvasásának folytatása

Az a baj az erős érzelmi-indulati töltetű, ráadásul masszív valóságalapon álló filmekkel, hogy viszi magával a nézőt, de nem az agyánál, hanem a szívénél, gyomránál fogva. Az indulat pedig nem mindig jó tanácsadó – mint ahogyan az ebből az Oscar-díjra … → olvasásának folytatása

Az amerikai filmes fősodor egyik jellegzetes filmműfaja a tárgyalótermi dráma, mely mintegy lelkiismereti okokból, igen jól megfér az álomgyár által termelt, valóságtól elrugaszkodott szórakoztatóipari termékek mellett, illetve azokkal ellensúlyban. E filmek végkicsengése azonban a legtöbb esetben ugyanaz: remek országban élünk, … → olvasásának folytatása

Alejandro González Iñárritu, a fesztiválkedvenc mexikói sztárfilmes már megint (illetve még mindig) a halálról mesél, ám ezt sokan legfeljebb Javier Bardem újabb jutalomjátékaként ócsárolják. Én viszont inkább egy tudatosan felépített, koncepciózus művészi pálya újabb fejezetét üdvözölném e Biutiful film kapcsán, … → olvasásának folytatása

A Nehéz idők főszerepében Christian Bale-t látjuk, akiről persze tudható, hogy remek színész, és játsszon akármiben, miatta mindig érdemes az adott darabot megnézni. Rendesen odateszi magát e filmben is, melyben egy háborús sokk utáni depresszióval küzdő, jelenleg állást kereső ex-tengerészgyalogost … → olvasásának folytatása

A minapi, dicséretes szorgalmú Magyarhangya-mozgalom talán legjobb bemutatója volt Athina Rachel Tsangari filmje, az Attenberg, mely egyszerre több szempontból is unikum. Egyrészt kortárs és görög film, másrészt női alkotó filmje, és nem utolsósorban, egy minden szempontból igényes kivitelű, friss hangvételű … → olvasásának folytatása