A Nehéz idők főszerepében Christian Bale-t látjuk, akiről persze tudható, hogy remek színész, és játsszon akármiben, miatta mindig érdemes az adott darabot megnézni. Rendesen odateszi magát e filmben is, melyben egy háborús sokk utáni depresszióval küzdő, jelenleg állást kereső ex-tengerészgyalogost játszik. Az általa alakított figura tényleg robbanás-, ön és közveszélyes, kvázi klinikai eset, nettó pszichopata. A David Ayer által alaposan (jó hosszan) megrendezett film egyik nagy-nagy erénye, hogy jó nagy teret enged Bale-nek, így az általa alakított karakter teljesen plasztikussá, érthetővé és minden tette indokolttá válik, nem mellesleg szép cizellált képet kapunk az ún. bevetés utáni stressz minden lehetséges aspektusáról is. Bale tényleg a vállán viszi el ezt a filmet, de meg kell említeni elsősorban partnerét, Freddy Rodríguezt (Mike), aki pontos és hiteles ellenpontját adja Bale őrjöngésének, a gyerekkori jóbarát szerepében, mint ahogy szólni kell az összes mellékszereplőről, szeretőkről, különböző gengszterekről, rendőrökről, FBI-ügynökökről, akik egytől egyig a film vérrögvalóját hitelesítik.

Thrillerként hirdetik e filmet, de csak néhány -bár az egész filmen végighúzódó – cselekményszálban az a Nehéz idők valójában, bár akkor is inkább akciókrimi… Én krimi drámának mondanám inkább, ha mindenáron skatulyázni kell, hiszen a film fókuszában egyértelműen a Bale által alakított Jimnek és haverjának, Mike-nak tragikus végű álláskeresése áll, mi által Jim kataklizmaszerű negatív személyiségfejlődésen megy át, ami viszont egyértelműen nem egyedi, személyes sorsa, hanem általános, jellemző tünet a hasonló utat járó fiatal, amerikai férfiak esetében. Kőkemény, brutális, ám messze nem tartalmatlan, erős és igazságos film a Nehéz idők – érdemes megnézni. Asanisimasa: 8/10