Tag Archives: 8/10

Clint Eastwoodról mindig két dolog jut eszembe. Az egyik az, hogy olyan mint a jó bor, minél idősebb, annál zamatosabb, kiérleltebb és gazdagabb. Filmjei, amelyeket manapság már inkább rendez, mint játszik is bennük, jó hosszú, veretes, masszív alkotások, olyanok valóban, … → olvasásának folytatása

A filmforgalmazók által gyakran és előszeretettel használt hangzatos szlogen ezúttal kissé sántít. A japán film fenegyereke, Takeshi ‘Beat’ Kitano nem fenegyerek többé. Legfeljebb (de legalábbis) fenebácsi, már ha van ilyen egyáltalán. Takeshi, bármilyen kultusz övezze is őt, öregszik, mint minden … → olvasásának folytatása

A transzvesztitákat és az ír terroristákat egyszer már sajátos és sikeres módon ábrázoló (Síró játék-Crying Game) Neil Jordan új filmjét, a Breakfast on Pluto-t hosszan, több mint tíz percen át tapsolta az idei Berlini Filmfesztivál egyébként híresen igényes közönsége. Ebben … → olvasásának folytatása

Megfagyott óceánhoz szokták hasonlítani a homoksivatag végtelen hullámait, s valóban, a Bab’Aziz című film első kockáin, miközben a kamera a fodros dűnéken pásztáz, még a tenger morajlását is hallani, bár látni nem lehet. Nincs is ott tenger, csupán a képzelet … → olvasásának folytatása

Távol-keleti filmsztereotípia alapból, nyilván valami gagyi krimisztori, néhány rizszabáló szétkaratézza egymást, piff-puff, dirr-durr, hadzsime, májgeri, vége, főcím. Akik ennél komolyabban jártasak a témában, azok erre lenézően legyintenek, különféle idegen szakkifejezéseket használnak, hogy wuxia, hogy manga, hogy anime, sőt tudják, hogy … → olvasásának folytatása

A Cannes-i filmfesztivál hagyományosan az amerikai Oscar-ceremónia ellenpontjaként, rendre a minőségi filmkészítés csúcsteljesítményeinek díjazását és ezáltali propagálását helyezi előtérbe. Mégis van valami „diszkrét bája” annak, ahogy Európa legelegánsabb környezetében, pálmafák alatt és luxusszállodák között, azon a bizonyos vörös szőnyegen bukdácsolnak … → olvasásának folytatása

A professzionális filmkészítők hajlamosak jóindulatú lenézéssel elintézni az egyszerű otthoni videokamera-felhasználó által előállított mozgóképeket. Nem előre eltervezett koncepció alapján készülnek, ha mégis, akkor mondanivalójuk kimerül a szokásos születésnapi vacsora, vagy a rendes évi nyaralás naplementés-kamerába mosolygós megörökítésében. És a képminőségük … → olvasásának folytatása

Kissé talán megtévesztő lehet a cím, ugyanis Sophie Scholl magával Hitlerrel sohasem állt szemtől szemben, hogyan is tehetett volna ilyet egy egyszerű diáklány, ám ez semmit sem csökkent érdemeiből. És a filméből sem. Sophie a nemzetiszocialista rendszerrel állt szemben, annak … → olvasásának folytatása

Néhány szót talán illik ejteni Bukowskiról, akinek magyarul is olvasható novellái (pl.: Tótumfaktum, szerk.: Virág Zoltán, Messzelátó Kiadó, Szeged 2003, stb.) alapján készült ez a film. Henry Charles Bukowski Jr. 1920-ban született, és mértéktelenül egészségtelen életmódját tekintve meglepetésszerűen későn, 1994-ben … → olvasásának folytatása