Tag Archives: 8/10

A professzionális filmkészítők hajlamosak jóindulatú lenézéssel elintézni az egyszerű otthoni videokamera-felhasználó által előállított mozgóképeket. Nem előre eltervezett koncepció alapján készülnek, ha mégis, akkor mondanivalójuk kimerül a szokásos születésnapi vacsora, vagy a rendes évi nyaralás naplementés-kamerába mosolygós megörökítésében. És a képminőségük … → olvasásának folytatása

Kissé talán megtévesztő lehet a cím, ugyanis Sophie Scholl magával Hitlerrel sohasem állt szemtől szemben, hogyan is tehetett volna ilyet egy egyszerű diáklány, ám ez semmit sem csökkent érdemeiből. És a filméből sem. Sophie a nemzetiszocialista rendszerrel állt szemben, annak … → olvasásának folytatása

Néhány szót talán illik ejteni Bukowskiról, akinek magyarul is olvasható novellái (pl.: Tótumfaktum, szerk.: Virág Zoltán, Messzelátó Kiadó, Szeged 2003, stb.) alapján készült ez a film. Henry Charles Bukowski Jr. 1920-ban született, és mértéktelenül egészségtelen életmódját tekintve meglepetésszerűen későn, 1994-ben … → olvasásának folytatása

Viszonylag ritkán futhatunk itt a Kárpátok medencéjében dél-amerikai filmekbe, pedig ha másból nem, az arrafelé juttatott irodalmi Nobel-díjak számából is következtethetünk, ott (is) komoly szellemi élet zajlik. Persze, a világ filmfesztiváljain rendre mutatnak be latin filmeket, olykor jelentős elismeréssel is, … → olvasásának folytatása

A 2005-ös Titanic fesztivál közönségdíjas alkotása ez a különleges film, amely remélhetőleg a fesztivál viszonylag zártabb közegéből kilépve, megtalálja közönségét a piacon is. Ez a piac, persze nem az a nagy, csiricsáré, hangos és bóvli-piac, hanem elsősorban az igényesebb filmek, … → olvasásának folytatása

Mondjuk az új német film néhány vonulatát, mint pl. az Amerikai pite nyomán gyártott Hangyák a gatyában típusúakat, vagy az unatkozó, de jólképzett kaszkadőröket sztárrá avanzsáló, ám teljességgel értelmetlen akciómozikat szívesen figyelmen kívül hagyom. Szerencsére azonban történik ezeken kívül más … → olvasásának folytatása

Szóval elég furcsa esettel állunk itt szemben. Ha állandóan mocorgó szkepszisem – csak egy új, ám zseniális marketingfogásról van csupán szó – visszagyömöszölöm csikkzsebembe, és elhiszem azt, amit a Serenity című film primer marketingje közöl, egy filmtörténeti eseményt láthatunk, a … → olvasásának folytatása

Allah Akbar! – kiáltotta az amúgy rokonszenves külsejű arab fiatalember azon a meleg júniusi napon a jeruzsálemi busztársaság 32A jelzésű autóbuszán, majd kibiztosította a testére szerelt bomba detonátorát. A hatalmas erejű robbanás feltépte a busz tetejét, a bombát kartácsként körülvevő … → olvasásának folytatása

Amikor először szembesültem Wallace és Gromit figurájával, az animációs filmek célközönségeként definiált, 0-100 évesig terjedő korosztály éppen mással volt elfoglalva. Éppen betört a japán anime-invázió, Pokémonok és más, hatalmas, fénylő szembogarú lények vívtak élethalálharcot Simpsonékkal, Johnny Bravóval, és valami szörnyű … → olvasásának folytatása

Időről időre belefuthatunk, elsősorban a művészfilmek vetítésére specializálódott mozikban olyan fura “dolgokba”, amelyeket jobb híján szkeccsfilmeknek szokásos nevezni. Irodalmi analógiát húzva, mintha novelláskötetről, vagy antológiáról beszélnénk, már, ha a hagyományos, másfél óra körüli játékfilmet elfogadjuk “mozgóképes” regénynek. A szkeccsfilmek legtöbbször … → olvasásának folytatása