Nincs kedvem sokmilliónyi rajongóval háborúzni (bár tele a padlás poros fézerekkel), és leszarom, ha fitymáék engem is fikázni fognak, ezért rögtön az elején leírom: a JJ Abrams-féle Star Trek fasza film. A Losttal és a Cloverfielddel műfaji alapvetéseket készítő rendező-producer elérte ezzel a ménkű hosszan sorjázó, helyenként bántóan együgyű scifi-mesével azt, amit Christopher Nolan egy másikkal: felnőttkorba léptette azt.

Persze ne várja a magasabb kasztbéli scifi-fogyasztó a 2001 Űrodisszeia, a Solaris vagy a Stalker mélyfilozófiáját, a Star Trek nem vált asztrálfényű majdnem művészetté, csupán egy tisztességesen felfűzött, baromi látványos popcornmozi lett, annak viszont jó. A cselekmény, melyet az atya, Gene Roddenberry is felügyelt egy másik univerzumból, tartalmaz ugyan jónéhány JJ Abramsra oly jellemző logikai csavart és tér-idő ugrást, de messze nem a Lost utolsó évadjára jellemző abnormális módon, hanem úgy, hogy azt egy kezdő, hatéves Star Trek-rajongó is követhesse. Bár a Spock-szál nekem kissé feleslegesen kettőződik, azért ezzel együtt is megáll a lábán a film, szinte minden percre jut akció, a látvány pedig abszolút rendben van. Nekek különösen tetszettek a földi tájképek, és azok az űrbéli panorámák, ahol igazán lehetett érzékelni a szinte végtelenbe vesző mélységet és az ebben úszó űrhajók egymáshoz is viszonyított távlatát. Sylar Zachary Quinto tökéletes választás az ifjú Spock szerepére, úgy is, hogy sokszor mégis a gyilkos órás néz ki a hegyes fülek közül, Leonard Nimoyjal párban meg egyenesen két tojás. Csak az utóbbi már több mint száz éves. Ifjú Kirk kapitány (Chris Pine) is csak éppen annyira nyálas, hogy a lányokat (illetve a kevésbé harcias fiúkat) is beültesse a moziba, a sztori hagyományos melodramatikus felhangjai is őket célozzák elsősorban. A normál skaccoknak meg ott vannak az űrhajók, meg a fézerek, meg a többi hasonló kütyük. csillagidő, hajónapló, képstabilizátorokat bekapcsolni, potenciométereket a maximumra és ugrás!

Szóval, rendben van a film, Abramsnak sikerült egy beavatatlanok (értsd: a Star Trek-univerzumot bármi okból hanyagolók) számára is fogyasztható látványmozit alkotnia, mely tán a hardcore rajongókat se riasztja el, bár a dolgokat teljes összefüggésükben nyilván csak ez utóbbiak fogják maradéktalanul összekapcsolni. A többieknek marad az álmélkodás, a kukoricamajszolás, és a sztori primér, külső felszíne – ám ez is elég. Túl szabad interpretációra amúgy nincs nagy lehetőség, hiszen a márka (a karakterek, bizonyos eszközök, ruhák, vezény- és parancsszavak, űrhajók, stb.) kötelező stílusjegyeit nem szabad elhagyni – ám így ez be is zárja a filmet egy bizonyos ketrecbe. Ebben viszont azt hiszem, JJ Abrams a végsőkig elment, hiszen érthetően, alaposan elmeséli a filmben, mi történ, mielőtt 1964-ben útjára indult az U.S.S Enterprise bizonyos Kirk kapitány parancsnoksága alatt felfedezni új világokat, új kultúrákat, stb., stb. Asanisimasa: 6/10.