Véletlenül, tudatlanul futottam ebbe a filmbe, azt hittem a címe alapján, valami jó kis didergős északi thriller lesz ez, vagy valami morbid, de szellemes komédia, esetleg egy meditatív, környezettudatos neohippi filmesszé, ezzel szemben a Halott hó című norvég termék nettó agyatlan faszság. Nyilván a virulens skandináv nehézrock-ipar mellék-, vagy kísérőtermékeként jött létre Tommy Wirkola betűvel nem leírható kategóriájú zombifilmje, mely paradox módon, éppen ezért maradhat életben a szűk, de biztos fogyasztói piacon. Minél kreténebb, annál jobb. Rosszabb, de épp ez a jó – anyukák, apukák, felnőtt testvérek ismerik ezt az észjárást, mellyel a death/doom/stb. metál bugyraiba csúszott gyerkőc próbál magyarázatot adni aggódó kérdéseikre.

Nincs új a nap alatt amúgy, úgy kezdődik, mint Sam Raimi Evil Deadjében (és kismillió más horrorban): jókedvű társaság igyekszik a világvégi, eldugott házikóba, hogy egy vidám hátvégét töltsenek ott el. Kacagva ugratják egymást durva poénokkal – itt orvostanhallgatókról van szó, így kézenfekvően kiömlő belek, és hasonlókról van szó – melyek a következőkben egytől egyig beteljesednek. Pici találmány ez, de legalább ötletes, mert a film alapkoncepciója az baromi gáz. A második világháborúból elkárhozott, arany- és gyémántfüggő náci zombik gyilkolnak aranyért??? Kopott, hótól ázott de amúgy kifogástalan egyenruhában bújnak elő a hó alól nagy számban, hogy tegyék dolgukat – nyamm-nyamm, hrrr-hrrr-grrr. Lényegesen felgyorsultak a zombik a hőskorszak tétován támolygó idióta agyatlanjaihoz képest, de ezt már ellőtték a Resident Evil 1-2-3-ban. Itt sebességben már semmi különbség nincs, az elején a zombik lerongyoltabbnak tűnnek, de ez már nincs így sokáig. Nem tudom eldönteni, hogy paródiának szánták a filmet alkotói, avagy komolyan gondolták, hogy ezt kell bevennem, a lényeg, hogy tényleg hektószámra fröcsköl a művér, bár a szerepük szerint emberi szereplők szemeit gondosan elkerülve, biztos chilis paradicsomléből készítette a valószínűleg tökrészeg kellékes. Elvétve igazán kretén viccekbe is futhatunk, idespojlerezem az egyiket, ízelítőképpen: Az egyik főszereplő kezébe harap egy zombináci, aki horrorrajongó orvostanhallgatóként tudja, hogy akit egy zombi megharap, az maga is zombivá válik. Egy orvostanhallgatón azonban ez nem fog ki: Nemrég tanultuk az amputációt! – kiáltja, és fogja a keze ügyébe kerülő láncfűrészt, és nekiáll gyikicselni saját karját. Nagy nehezen levágja a pasi a karját, ekkor azonban villámgyors mozdulattal egy újabb zombináci üti fel a fejét a hó alól, éppen a pasas lábai előtt, és egy határozott bólintással ráharap az imént önmagát csonkító lábaközére… Erre a pasas kétségbeesve néz fel az égre, színészileg kb. mint aki otthon felejtette pénztárcáját, és már a pénztárnál áll sorban. A haverja pedig közben hitetlenkedve nézi, és megpróbálja lebeszélni a következő csonkításról: Rooooy(vagy valami ilyesmi), neeeee! Szóval így… Azon már nem is futtatom az agyam, hogy miért harapdálják a zombik az embereket, ha kizárólag valami ládikában elrejtett kincsre buknak. Bárhogyan is, részemről komolyabb élmény mondjuk egy menet nosztalgiából a Wolfensteinnel, ha már nácikat kell gyilkolni. Bár az mindig jókedvre derít, amikor a nácik vannak szopóágon, az kurvára nem szórakoztat, amikor egy bélen lóg zombi és emberi szereplő. Primitív, igénytelen, kretén film ez, a fentebb jelzett színvonalú humorral. Akkor már inkább jöjjön Tarantino, meg a Becstelen Brygantik, amire viszont elég nehezen visz rá a lélek. Bezzeg ezt a szart meg megnéztem… Az asanisimasa-index jó indulattal 1/10.