A tegnapi dőzsölést ma éhkopp követi. Roland Emmerichnek, megboldogult (?) Oszama bin Laden kedvenc filmrendezőjének Holnapután (RTL, 19.00) című katasztrófa-scifijét nem is kéne ajánlani, mert nem jó film. Sőt, rossz. Bugyuta, didaktikus, sematikus, stb. Ami miatt mégis említem, az az, hogy egy dolog elvitathatatlan: olyan élvezettel soha senki nem rombolja le sorozatosan New Yorkot filmjeiben, mint Emmerich. Még Oszama sem… Ami látványos, az látványos. Technikailag is jól van a film összerakva, működik az első perctől az utolsóig, csak éppen en bloc baromság. Itt most jégvihar, cunami, égszakadás-földindulás, és mindez együttesen szakad ránk – de természetesen egy hős mindig akad, aki megmenti a világot.

Az Orfeusz alászáll az amerikai drámairodalom egyik klasszikusának, Tennessee Williams hasonló című drámájának Sidney Lumet által rendezett, Anna Magnani és Marlon Brando által főszerepelt, szintén klasszikus filmváltozata. Bővebben a filmről itt. Mivel azonban ma este (22.05-tól) az MGM adja e kiváló mozit, ezt is csak korlátozottan tudom ajánlani, tekintettel a csatorna hírhedt igénytelenséggel összeeszkábált szinkronjaira.

A Duna tévé 22.10-kor kezdő majdnem friss német filmje az egyetlen komoly mai ajánlatom: a Free Rainer – A te tévéd is hazudik a mai, utcai forradalmak világába elkalauzoló remek Edukators-szal bemutatkozó Hans Weingartner filmje, mely ezúttal a kereskedelmi média világát boncolja fel, néhány határozott szikevágással. A német film egyik vezető sztárja, Moritz Bleibtreu (kép) alakítja a film főszereplőjét, a vércinikus, kiégettségét drogokkal palástoló médiasztárt, aki egy balesetnek köszönhetően kénytelen szembenézni saját magával, a média világával és annak mindent átszövő manipulatív hatalmával. A film ugyanolyan tiszta, erős és célratörő eszközökkel operál, mint Weingartner előző filmje; megtekintése ajánlatos, ha szimpla krimi-drámára, de akkor is, ha maró médiakritikára vágyunk. E film mindkettőt szállítja, szerves egységben.