Fehér tigris (Белый тигр, The White Tiger, 2012)

Szó sincs Derszu Uzala kettőről, több okból sem, a címbéli fehér tigris (imdb, port.hu) ebben a ropogósan friss orosz filmben egy tank neve. Tudjuk jól, például a Kelly hőseiből, hogy a második világháborúban az amerikaiak tankja a Sherman volt, rengeteg más forrásból pedig azt, hogy a ruszkiké a híres T-34-es. Velük szemben a Wehrmacht haderejében egy igazi, tipikus német szörnyeteg volt csatarendbe állítva, a dallamos elnevezésű Panzerkampfwagen VI., amit még a németek is csak egyszerűen Tigrisnek becéztek. Robusztus, szörnyű hadigépezet volt ez, rettegtek is tőle azok, akiket a sors és az ukáz eléjük parancsolt, pedig a valóságban több baj volt vele, mint amennyi erényét fel lehetett sorolni. A Fehér tigris című film éppen erre a rettegésre épít, amikor címszereplőjévé tette meg ennek a harckocsitípusnak egyik példányát.

Roppant érdekes filmet rendezett Karen Shakhnazarov, bár ez nem meglepetés, hiszen az orosz film -úgy tűnik- kezd magára találni, és rendre markáns alkotásokkal hívja fel magára az érdeklődő közönség figyelmét, de ő maga sem ma kezdte a szakmát, ahogy ezt mondani szoktuk. A szovjet filmgyártásban mindig is fontos volt a második világháború, az ottani, akkori szóhasználatban a Nagy Honvédő Háború megfelelő filmes feldolgozása, ezek aztán igen sokszínű áradatként jelentek meg mozikban: A Ballada a katonáról vagy az Emberi sors tiszta, erős művésziességétől a mélyen sztálinista Berlin elestéig gyakorlatilag tényleg feldolgozódott a háború teljes érzelmi, emberi, ideológiai, történelmi, szociológiai, pszichológiai, stb. spektruma. Berlin eleste megjelenik ebben a mostani filmben is, hiszen ott értek véget a csaták (miután az amuri partizánok visszafordultak a Csendes-óceánnál…), de már nagyon nem úgy, mint Csiaureli hírhedten vonalas, sematikus alkotásánál. Új idők járnak és friss, új szelek fújnak ma már Oroszországban is.

Szóval, érdekes film ez. A Fehér tigrist rettegi a fél ukrán front, amint előrenyomulva saját kiégett tankjainak roncsai mellett vonulnak el. Gyorsan terjed a szóbeszéd, hogy egy elpusztíthatatlan, misztikus német tank egyedül semmisítette meg a teljes szovjet tankhadosztályt, de saját szemével senki nem látta. Az egyik kiégett roncsban egy agyonégett katonát találnak, aki később, miután csodás módon felgyógyult a 95%-os megégésből, beszélni tud a roncsokkal és egyedüli céljává válik, hogy felkutassa és megsemmisítse a titokzatos német harckocsit. A misztikum sohasem állt távol az orosz lélektől, csak a materialista értékrendre építő szovjet hatalom határolódott el tőle. A glasznosztyig szinte csak a kitűnő orosz scifi-irodalom foglalkozhatott szabadon misztikus dolgokkal, amint azonban leomlottak a szovjethatalom ideológiai bástyái az orosz szellem újra szabadon száguldhat a végtelen sztyeppék felett. Szokványos háborús drámaként kezdődik Shakhnazarov (Ilya Boyashov hasonló című, 2008-as regénye alapján készült) filmje, hogy aztán gyorsan beleforduljon a fősodort jelentő misztikus, háborús, igen feszült thrillerbe – amely a végére, nem tagadva a misztikummal mindig párban járó elmélkedésre való hajlamot, illetve a mélyebb tartalom kifejezésére történő művészfilmes hagyományokat sem, filozófiai magasságokban/mélységekben éri el a furcsa hangulatú, lebegős fináléját. (Igen érdekes, ahogyan a kortárs orosz filmek használják a klasszikus zsánerek műfaji jegyeit, lásd néhány poszttal elébb az Augusztus nyolcadikán-t is.)

Tiszta műfaji filmként nem értelmezhető a Fehér tigris. A háborús dráma, legyen bár az első képekben metszően hiteles minden, ahogyan az orosz katonák az oly jellegzetesen hátracsapott tányérsapkáikban, buggyos fenekű gatyáikban, ormótlan csizmáikban, csálé gimnasztyorkáikban, ahogyan amolyan majomszigetekben szívják a mahorkát és a rossz vodkától szemtelenül bamba kíváncsisággal nézik az előttük elfolyó külvilágot: a kissé fakóra színezett képek mintha elveszett háborús dokumentumok lennének; a háborús dráma csak életkép. A thriller, bár súlya van a suspenze-nek, és az akciójelenetek elképesztően látványosak, nem oldódik fel, hanem ellebeg egy (nem részletezem, kik, mik által, milyen körülmények közötti), a háború természetét illető filozófiai eszmefuttatásba. Tehát aki történelmi hitelt és drámai sorszerűséget vár, az nem tud mit kezdeni a misztikummal, aki misztikus thrillert vár, az utálni fogja a feloldás nélküliséget és a végső “rinyálást”… Aki viszont befogadóképes a különlegességekre, aki nyitott és érdeklődő, az viszont élvezni fogja e filmet. Az olykor kifejezetten látványos csatajeleneteken kívül fantasztikus arcokat láthatunk, igazi orosz sármot, végtelen kék tekinteteket a mélyen barázdált arcokban, s amikor megjelenik a Fehér tigris, Wagner muzsikája szól. Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

14 hozzászólás a(z) Fehér tigris (Белый тигр, The White Tiger, 2012) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Ez durván jó lehet! Persze, egyelőre csak moziban, feltételezem. 😦

  2. wim szerint:

    Kösz a tippet, mindenhol kerestem, csak magyar oldalon nem – hát persze, hogy ott van!

  3. ChrisDry szerint:

    kösz, mindenképp meglesem.

  4. Aquarius szerint:

    Nem bírtam beletekerés nélkül végignézni, szerintem botrányosan rossz film.

  5. Aquarius szerint:

    Nemtom. A Fehér tigris a fasizmus megtestesülése akart lenni? (Amit 20, 50, 100 év múlva is leküzd hősünk a háború után is?) Nekem nem túl sok filózni való volt rajta. De legyen az én hibám.

    Viszont nézd meg akkor a Jöjj és lásd című szovjet epic filmet. 🙂 Már ajánlottam. Hasonló téma, de szerintem sokkal jobb kivitelezés.

    • efes szerint:

      Nem. Pont, hogy nem a fasizmusról beszél, hanem a háborúról általában. És van annyira pofátlan, hogy ezt Gitlerrel mondatja el. Persze, nem egy filozófiai nagydoktori, de éppen ez a rezignáció, ez a negatív, szinte szuicid kicsengés az, ami számomra unikum. A Jöjj és lásdot láttam anno, meg azt a német lövészes filmet is, meg láttam még egy csomót, oroszt, amerikait, japánt és németet – ezekkel nincs is bajom, csak az, hogy ezek szabályos filmek. Már az első kockánál tudom, miről fog szólni és mi lesz a vége – még akkor is, ha tök izgi, látványos, hiteles, megrázó, stb. amíg eljut odáig. Na, ez a film viszont folyamatosan meglepetésekkel szolgált, és én meg ezt díjazom. 🙂

  6. Huszas szerint:

    A film érdekes volt nagyon, bár Keitel tábornok unalmas vacsorajelenete vajon mi célt szolgálhatott???
    Hitler monológja sok igazságot tartalmaz, na ezt nem vártam volna egy orosz filtől…

    • efes szerint:

      Szerintem abban nem volt több, mint a sokszor, sok helyütt ragozott tisztek jól élnek, míg a katonák szívnak-ellentét színezésénél. Bár lehet, hogy meg kéne nézni még egyszer, de most úgy emlékszem az ennyi volt. A náci tisztek előtt borocska, süti, libasült, miközben várnak az ítéletükre.

  7. ICR szerint:

    a szandek, elkepzeles tetszett, de a haboru ellen valo agallast pont az ures, lassu, lenyegeben pont a haboru szornyusegeit kihagyo cselekmenyben en kicsi uresnek, suly nelkulinek ereztem.
    mas: haboru es metafizika, lelektan stb. kapcsan ez sokkal inkabb erdekes sztem, lattad? http://m.imdb.com/title/tt1517225/

  8. Visszajelzés: Harag (Fury, 2014) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.