Szerelem a hatodikon (Les femmes du 6eme étage, 2010)

A színészként, forgatókönyvíróként és rendezőként is tevékeny Philippe Le Guay egyik kedvenc témája a pénz és az egyén viszonya. Az élet ára című korábbi filmjében egy fösvényt tanít meg az élet valóban helyesen bánni a pénzzel, a Szerelem a hatodikonban pedig egy dúsgazdag bróker értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem miatt…

Jöttek, mentek

Jól kezdődik az a francia film, amelyik második-harmadik mondatában tört franciául szemünkbe vágják: Utálom a francia konyhát! Hogy tiszta legyen, mi egy ilyen mondat súlya, most képzeljük el, hogy egy új magyar filmben első jelenetében az hangzik el, mondjuk, egy német paraszt szájából, hogy a honfoglaló őseink legendás kalandozásai nem voltak mások, mint egyszerű, aljas indokból elkövetett rablóhadjáratok. A franciák nemzeti önbecsülésének legalább olyan fontos részét képezi kulináris kultúrájuk, mint amilyenek számunkra azok győzelmekben nem túl gazdag történelmünk hősiesnek tetsző lapjai. Az idézett mondatot egy spanyol vendégmunkásnő mondja ki e filmben, egy bevezető, hangulatteremtő célzatú állásinterjúban. Ezzel az invokációval helyezi a nézőt képbe Le Guay új filmjében: házvezetőnői, dadusi és hasonló segítőmunkák végezni szándékozó spanyol vendégmunkások között vagyunk, akik gazdag párizsi családoknál keresnek munkát. Már a film ezen vetülete is igen érdekes lehet számunkra az idevágó, aggodalomra is okot adó aktualitása miatt, hiszen tudvalévően életerős, munkabíró és tehetséges fiatalok (és nem is annyira fiatalok) tíz- és százezrei hagyják el az országot a jobb életkörülmények és a magasabb fizetés miatt. Nem újság ez természetesen, amióta az emberiség társadalmakba, nagyobb közösségekbe rendeződve éli életét a Földön. Mindig voltak s vannak közöttünk kisebb-nagyobb csoportok, akik vándoroltak, vándorolnak és vándorolni is fognak a jobb életfeltételek, dúsabb legelők, gazdagabb városok és kecsegtetőbb munkakörülmények felé. Gondolom, az ember génjeibe beírt legalapvetőbb parancs, az életfenntartás ösztöne diktálja ezt. Persze, van úgy is, amikor az ember nem akar elköltözni, mégis elüldözik hazájából, mert nem tetszik az arca, bőre színe, vallása vagy csupán a gondolatai – a fogadó ország, nemzet szempontjából azonban majdnem mindegy, mi okból, milyen státuszból, rétegből érkeztek oda ezek az idegenek, általában helyük a társadalmi ranglétra legalsó fokán van.

Cselédlépcsőn

E film népes spanyol kolóniája sem használhatja a liftet, mivel az csak a (francia) tulajdonosoknak jár. Nekik a cselédlépcsőn kell közlekedniük. A bejáraton csak csendben, lábujjhegyen közlekedhetnek, különben a zsémbes házmester egyből bepanaszolja őket a háziúrnál. Pedig rendes, dolgos, becsületes asszonyok ezek, akik a legalja munkát is tisztességesen elvégzik – és ahogy e filmből látszik, ezzel nekik nincs is semmilyen bajuk. Mindenki tudja a helyét, tudja mi a dolga, mi a mennyi és mettől meddig. Olyan kissé régimódi, lírai realizmussal láttatja őket Le Guay. Ha feltűnne néhány éhenkórász művész és egy tüdőbeteg lány, akár a Bohéméletbe is képzelhetnénk magunkat. De nem tűnik, ezért maradunk a temperamentumos asszonyok között a hatodikon és az odavezető cselédlépcsőn. A film konfliktusa is éppen ez: Jean-Louis, a gazdag bróker (Fabrice Luchini, Le Guay egyik kedvenc színésze) is idevágyik, miután hűvös és végletesen sznob felesége Maríát, a tüzes spanyol menyecskét (Natalia Verbeke) fogadta fel hirtelen eltávozott régi házvezetőnőjük helyett és a lány életkedve színeket és ragyogást hozott unalmas életébe. A férfi bátortalan vonzódását a lány büszke tartással eltartja magától, a spanyol kolónia viszont bárkit, bárkivel és bármikor szívesen összeboronál. És így tovább…

Tanulság és happy end

Meglepetésként, komoly tanulsággal is szolgál számunkra ez a kis romantikus meskete, miszerint ha minden kötél szakad, feladjuk-feladatják velünk hivatásunk és elmegyünk idegenbe mosogatónak, áruházi polcfeltöltőnek vagy éppen kukásnak, jó pénzért, akkor bizony tartsunk össze, bármennyire is ennek ellenkezőjéről szól ma minden idehaza. Sokkal könnyebb lesz úgy, ugyanis. Nőknek persze, könnyebb lesz. Ők jobban vannak szocializálódva a munkamegosztásra és egymásra figyelésre, míg a férfiak inkább csatáznak és beledöglenek, minthogy kezet nyújtsanak egymásnak. Igen élveztem, hogy egy alapvetően romantikus történet kapcsán más is eszembe jut, egyáltalán, valami az eszembe jut, és nem döngöl földbe az unalom. A Szerelem a hatodikon jó kis film. Szerény, ízlésesen szolid és egyszerű. Szeretnivaló. Nincs benne semmi erőltetett bájolgás, semmi izzadságszagú poénkodás, amikbe a francia komédiák igen hajlamosak elmerülni, Le Guay egyszerű, tiszta eszközökkel dolgozik, egyenesen mesél. A finálé is annyira magától értetődő, hogy már szinte banális – ez mondjuk, inkább egy kicsit baj. Nem mondom, hogy muszáj mindenáron valami ordító katarzis a végére, de egy apró csavar azért nem ártott volna. Amúgy, viszont nincsen baj. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

11 hozzászólás a(z) Szerelem a hatodikon (Les femmes du 6eme étage, 2010) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  2. Papagorasz Takisz szerint:

    Szerelem a hatodikon: igen szerintem is egyszerű, szerethető, én még végén sem vártam semmi csattanót. A film kiváltotta gondolataid is teljesen ülnek, csak én már belefáradtam ellenszélben a hazai párhuzamok levonásába. Ez az én hibám, de tudom, egy kritikusnak muszáj kitartó népművelőnek is lennie.
    Nekem viszont a filmről utólag A segítség (The Help, 2011) ugrott be. Az is korhű film kicsit idealizált cselédekkel (spanyolok helyett négerek), ott is akad egy lázadó előkelőség. A The Help kicsit többet adott.

    • efes szerint:

      Nem keresem a párhuzamokat, hiszen vannak. Annyira abszurd világ ez a mai magyar, hogy egész egyszerűen bárhová nézek, minden ennek tarthatatlan fonákságaira utal. Nem tehetek róla. Nem ÉN tehetek róla.

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.