Annyira kézenfekvő, hogy szinte szégyellem is behúzni az e filmre kapásból benyöghető közhelyet: a 360 bizony nem más, mint egy tökéletes kör. Így van ez, még akkor is, ha e körbe nem nagyon fér több, mint amennyit színvonalasabb női magazinok párkapcsolatok-rovatából össze lehet ollózni néhány hét, esetleg hónap alatt…

A szinte geometrikusan precíz forgatókönyv nem holmi önjelölt zseniként nyomuló újdondász műve, Peter Morgan neve mellett sok nagyszerű film áll már, melyek színvonalához illik ragaszkodni. A 360 sztorija gyakorlatilag több kis önálló történet simán, görcs- és csomómentesen egymásba fűzött karikája, ráadásul a történetek szereplői is átnyúlnak egymás epizódjaiba, így képezve gyönyörű mintát, valami olyasmit, mint amit kislányok szoktak fonni szalmaillatú, meleg nyarakon a pitypang szárából (egy szebb világban). A körkörös dramaturgiai szerkezet természetesen nem valami korszakalkotó ötlet, láttunk sok hasonlót már, de Morgan műve annyira hibátlan, hogy simán járna érte díjözön. Nem is értem, miért nem kapott még semmit (alkalom lett volna rá, hiszen a film már tavalyelőtt kint volt a piacon…), mikor annyi szir-szart összedíjaznak mindenhol…

A brazil Fernando Meirelles (szintén remek filmográfiával rendelkező, brazil származású rendező!) meg is tudta rendezni Morgan “körtáncát”, egy valódi soknyelvű, multikulti romantikus drámában. Rengeteg helyszínen (Bécs, Párizs, Pozsony, Denver, London és lehet hogy még kifelejtettem valamit) folyik a magányos szívek kavalkádja (mert erről szól a film), rengeteg szereplő között szlovákul, oroszul, angolul, németül, arabul, portugálul és franciául, és a végén cseppet sem csodálkozunk, hogy mindenki szót tud érteni a másikkal, mégis mind magányos. Vagy majdnem mind… a film végére ugyanis helyre áll a világ rendje. Olyan színészgigászok, mint Anthony Hopkins (itt látszik igazán, ebben a látszólag piti kis szerepben, hogy mekkora színész ez a bácsi…), olyan tündökletes címlappár (e filmben), mint Rachel Weisz és Jude Law, tökéletesen vegyülnek ismeretlenebb kollégáikkal, senki nem lóg ki az egyenletesen magas színvonalú játékból. A tanulság? Semmi különös, tudja úgyis mindenki – mégsem árt ismételgetni, hiszen magányos szívekből még mindig Dunát lehet rekeszteni. Például meg lehet nézni ezt a 360 című filmet is. Asanisimasa: 7/10