Valahol a mi drága kis Mikrobink találkozik Isaac Asimov robot-etikájával, mondjuk Jirí Menzel olvasatában ebben a kis Robot és Frank című moziban. Műfajilag pedig szajréfilmbe oltott utópikus scifi családregény. Aha, katyvasz, mondod és végül is, mondom én is. Viszont legalább szerethető katyvasz.

Frank Langella (akit általában komoly zsaruként, rohadék politikusként vagy éppen segédmaffiózóként, fontos karakterszerepekben szoktunk volt látni régebben) ezúttal egy idősödő betörőt alakít, aki egy közeljövőben bekövetkező, nyomokban már ma is ismerős szép, új világban nem találja helyét – ezért gondoskodó fiacskája egy robottal ajándékozza meg, hogy annak végtelen türelme segítse át őt az öregedés nehéz napjain. A robot (neve: robot) amolyan házsártos szolga, Miss Daisy sofőrjének egyik variációja, komolyan veszi hivatását és határozott reformokra készül, de Franket is kemény fából faragták. Vér nem válik vízzé és a vén kecske is megnyalja a sót, lényeg, hogy Frank és a robot rövidesen szuper párost alkotnak, készen egy újabb bravúros betörésre…

Jake Schreier és Christopher D. Ford független-ízű története viszonylag ügyesen fűzi az ismert kliséket, bátran párosítja őket meghökkentő eleggyé, aminek viszont csak a felső rétege ez a betörős-sztori. Van a filmnek egy mélyebben húzódó, kifejezetten drámai vonulata is, ami viszont szinte csak a végkifejletben áll össze előttünk. Ügyes forgatókönyv. Addig azonban kényelmes, sétálós tempóban csordogál a címbéli történet, néha már el is unjuk magunkat, olyan lassan. A negatív karakter (Jeremy Strong) rendkívül idegesítő kis pöcs, de annyira, hogy már majdnem érdektelenné teszi Frank amúgy kedves történetét. Susan Sarandon mindig remek, Langella pedig rutinosan hozza a számára megadatott jutalomjátékot. A robot pedig vicces, majdnem, mint Mikrobi volt. A magyar szinkron viszont pocsék. Összességében kedves, picit megható, így szerethető film a robot és Frank története, bár utólag mintha picit vékonynak tűnne… Közben viszont legalább nem nagyon fáj. Asanisimasa: 6/10