Monthly Archives: 2013 június

A gasztronómia és a szerelem tulajdonképpen kézenfekvő összekapcsolása szinte már egy új, önálló alműfajt jelent a romantikus komédiákon belül, annyi példát lehetne hozni rá. Eme friss, svéd darab például, egyfajta fúziós degusztációs menüként, szinte minden eddigiből merít, az összhatás mégis … → olvasásának folytatása

Michele Placidót színészként ismertük meg, ő játszotta a rettenthetetlen Cattani főfelügyelőt a nyolcvanas évek végeláthatatlan Polip című sorozatában, mely a klasszikus olasz maffia ügyeibe avatta be először a nézők tömegeit. A műfaj igen komoly hatással lehetett rá, ugyanis nem sokkal … → olvasásának folytatása

Működő kánikulaellenes tevékenység lehet városi körülmények között a nappali moziba menés, feltéve, ha megtehetjük, megengedhetjük magunknak ezt. A Vasember 3. pont jó alkalom erre. Jó hosszú, jó hangos, jó 3D (bár azt utálom), robban, fütyül, süvít Dolby Surroundban, és még … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, nem szeretik a népek a dél-koreai Park Chan-wook első hollywoodi bérmunkáját, a Stokert. Persze, ha Dél-Koreáról annyi jut eszünkbe, hogy Samsung tévé meg okostelefon, valamint Gangnam Style, akkor a kimchi bizony nagyon ki fog rajtunk fogni. Park Chan-wook … → olvasásának folytatása

Bernardo Bertolucci kilenc év hallgatás után újrakezdve, ott folytatja, ahol abbahagyta: álmodozó fiataloknál. A filmbeli ’én’ egy 14 éves, mai kamasz, aki sajátos módon próbálja kitalálni magának a számára megfelelő életet. A ’te’ váratlanul lép be ebbe a kísérletbe, a … → olvasásának folytatása

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az olasz operának egy verizmusnak nevezett irányzata. Aztán, hol volt, hol nem, de az olasz filmnek egyszer biztosan volt egy neorealista vonulata is. E kettő jellemző jegyeiből, valamint a délutáni tévés szappanoperákból, valamint … → olvasásának folytatása

Majdnem a tavalyi év legjobb romantikus komédiája lett (nálam) a Napos oldal, ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Szerintem azonban … → olvasásának folytatása

Otromba dolog mások tragédiájából viccet faragni, de még otrombább, sőt aljasabb dolog abból hasznot húzni, a katasztrófa természetéből adódó drámai fordulatokat kihasználva népszerűséget, üzletet, sikert kovácsolni. Juan Antonio Bayona számára, úgy tűnik, semmi sem lehetetlen, hiszen A lehetetlen című filmje … → olvasásának folytatása

Szerelmes szívek… a tálcán kések, variálhatjuk Szandi régi slágerét e filmet emésztgetve, és akár folytathatjuk is eredetiben: Szerelmes szívek,szerelmes párok, Nem számít más, csak ő meg én. No, meg a karrier, valamint a szerelem elmaradhatatlan gyümölcse, a gyermek sem… Marion … → olvasásának folytatása

Ilyen világot élünk. Alighogy kitöröltem a blogmasina spam-szűrőjéből az ott felgyülemlett viagra-, vitamin- és antidepresszáns-reklámokat, nekifoghatok beajánlani Steven Soderbergh Mellékhatások című filmjét, melynek fő cselekményszervező eleme az egyik imént említett kemikália, a hangulat- és kedélyjavító antidepresszáns pirula. Nyilván Soderbergh számára … → olvasásának folytatása