Filmnapló – 2013. december

Az iskolakezdő (The First Grader), 2010) – Miközben Hoffmann Rózsa oktalanságügyi ámokfutása intézi el a magyarság jövőjét legalább 50 évre, addig a világ más részein a tudásnak van kultusza. Kimani Maruge minden idők legidősebb általános első osztályos tanulója volt Kenyában, 84 éves korában szeretett volna megtanulni olvasni. A film az ő története, Justin Chadwick dokumentarisztikusan hiteles, ám a katarzistól sem tartózkodó rendezésében: győz az igazság és a mindnen gonoszságot, áskálódást elsöprő tudásvágy. Kenya jobban teljesít! 8/10

Riddick (2013) – David Twohy és Vin Diesel trilógiájának harmadik részének második fele picit meg tudja idézni a zseniális (de legalábbis igen egyedi) első rész hangulatát, azonban a filmet összességében ez alig menti a banális sztori és az elég gagyi látvány zúzása alól. 5/10

Magyarok (1978) – Fábri Zoltán a második világháború alatt Németországban vendégmunkáskodó magyar parasztok sorsán keresztül ismét a magyarság lélekrajzáról beszél. A Solti Bertalan által alakított figura szájába adott mondatok pontosan ugyanarról szólnak, ami miatt Kertész Ákosnak el kellett innen mennie. Az utolsó jelenet, amikor a kocsmából kidőlve, részegen a Szózatot ordítva mennek a magyarok a háborúba (Don-kanyar->halál), egyenesen vérfagyasztó.Keserű, nagyon kemény történet. 8/10

Chopper (2000) – Andrew Dominik bemutatkozó filmje egy pompás portré Ausztrália legnépszerűbb pszichopatájáról (ez nagyrészt köszönhető Eric Bana remeklésének is), azonban mint film nem nagy durranás. Filmzsurnalisztika ez inkább, vagy valami ilyesmi “öszvér”, de nem tart sehova, s amit közben felmutat, az valójában nem több egy viccnél. 7/10

Mit ér egy élet/Emberi áru (Human Trafficking, 2005) – A kétrészes verzióban is létező krimi-dráma egy valós, igen komoly globális problémáról beszél, a szexcélú emberkereskedelemről, mely sokszor társul pedofíliával, szexuális erőszakkal és sok más, a világ szinte összes országában súlyos bűncselekményként aposztrofált bűnténnyel. Sajnos, a súlyos tartalomhoz nincs meg a megfelelő forma: a cselekmény sablonos, suta, erősen didaktikus, a színészi játék gyenge. 4/10

Egy zsaru bőréért (Pour la peau d’un flic, 1981) – Ügyetlenségein túl is vicces, önironikus, szinte parodisztikus Alain Delon saját magát rendezése, melynek egyik jelenetében például úgy vallatja ki áldozatát, hogy pisztollyal lövi szét annak antik tányérgyűjteményét. Még Belmondónak is beszól. A sztori elég bugyuta, viszont Anne Parillaud igen csinos és ezt igyekszik is a néző tudomására hozni. 6/10

Véresen egyszerű (Blood Simple, 1984) – Coen-testvérek első, a Sundance-on rögtön nagydíjas filmje ízig-vérig “elsőfilm”. Magán hordozza az összes gyerekbetegséget, de benne vannak a későbbi zseniális alkotó(k) jellegzetes stílusjegyei is: a morbid humor, a logikus cselekményszövés, az erős vizualitás (operatőr itt még nem Deakins, hanem Barry Sonnenfeld, akiből később szintén egész híres rendező lett), ami azért itt még igen bombasztikusan, mondhatni, nagyképűen hat a soványka, és igen alacsonyan “szálló” sztoriban, és a színészvezetéssel is vannak itt komoly problémák. Inkább érdekes, mint jó film – azok később jönnek. 6/10

Kísért a múlt (Ghosts of Mississippi, 1996) – Meglehetősen sablonos, kissé didaktikus, de valóságalapú tárgyalótermi dráma egy rasszista indítékú, több mint harminc éven át húzódó gyilkossági perről. Sok Whoopi Goldberg, korrekt Alec Baldwin és remek James Woods. 6/10

Most már elég! (Enough, 2002) – Ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére a film sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális (lásd: “vak komondor”) témájának felszínre segítésében, és a Jennifer Lopez által alakított hős anya még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta “rendezésére”. 6/10

Twist Olivér (Oliver Twist, 2005) – Dickens klasszikusát Roman Polanski “filmezte le” ezúttal. Pazar, sőt, túl pazar környezetábrázolás, illedelmes, korrekt adaptáció, kissé túl populáris, túl szájbarágó színészi alakításokkal/vezetéssel. 6/10

Rémbo fia (Son of Rambow, 2007) – A filmet rendező Garth Jennings ezt megelőzően mutatkozott be a megfilmesíthetetlennek tartott Galaxis útikalauz sikeres megfilmesítésével. E második filmje is egyfajta enciklopédikus megfogalmazás-kísérlet, méghozzá annak, hogy mi, filmbuzik miért is lettünk ilyenek, amilyenek. Vicces, elbűvölő, bájos és kalandos film a barátságról, a testvéri szeretetről, a bigott vallásosság és a poroszos iskolafegyelem hiábavalóságáról, a rossz és jó gyerek relativitásáról és a film(készítés) mágiájáról. Miért nem csinál több filmet ez a Jennings? Érthetetlen… 8/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Elsőre én följebb pontoztam a Choppert, bár így utólag, messziről már jobban szembetűnik a “vicc” jellege (és mindaz, amit ellene még felhozol). Mindenesetre jó vicc, és nagyon szórakoztató, persze, 90 százalékban a Bana miatt.

    Véresen egyszerűt épp mostanában készülök újranézni, kicsit elvetted a kedvemet, jobbra emlékeztem.

    Ez a Rémbó viszont érdekesnek tűnik..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.