Csókok és gólok (La gran familia espanola, 2013)

Lehetne akár “bazi nagy spanyol lagzi” is, bár akkor sem lesz jobb film a Csókok és gólok, mint ami. Valójában egy nagy spanyol családról (akár általános névelővel is, ‘a’ nagy spanyol családról…) szól ez Csókok és gólok 2a film, amit, ahogy az eredeti címe is jelzi, a foci imádata, a szeretet és a heves vérmérséklet tart össze, már amennyiben ezek összetartják azt.

Igazából nincs semmi “spanyolos” a filmben, semmi olyan odvas nagy nemzeti sztereotípia, ami alapján mi, nem spanyolok, be szoktuk azonosítani e jeles nemzet tagjait. (Igen, egyszer az a hiba, ha túl sztereotipikus valami, máskor meg az, ha pont nem… Ez egy igazságtalan, kemény világ.) Így marad “a bazi nagy lagzi”, amit a 2010-es focivébé döntőjének eseményei zárnak egyfajta keretbe. Az meg ugye, a holland-spanyol volt, de ha valami más meccs menne éppen a háttérben, akkor lehetne bazi nagy holland, bazi nagy brazil, vagy akár bazi nagy magyar lagzi is, mert a focit mindenhol szeretik (nálunk túlságosan is). Merthogy, a lagzi a másik szál. Fura család is akarhat bárhol, egymás szeretőire féltékeny családtagok is élhetnek bárhol, a nap is süt sok helyen – de se gazpacho, se tapas, se torreádor, se flamengo, se semmilyen echte spanyol cucc… Lehetne a Csókok és gólok akár amerikai/hollywoodi romantikus komédia is, mint ahogy lehet, hogy lesz is.

Pedig nem indul rosszul. A Hét menyasszony hét fivérnek című, 1954-es western-musical, mint családtervezési minta alapvetően vicces ötlet, mint ahogy vicces annak nyitó- és vége-főcímét is beemelni ebbe a mai történetbe, utána azonban eCsókok és gólok 1gész egyszerűen nem történik semmi különös, semmi olyasmi, amit ne láttunk volna ezerszer a szeleburdi családtól a négy esküvő, egy temetésig és vissza. A főhős(ök) gyerekkoruktól imádják egymást, egyik ilyen, a másik olyan, a harmadik amolyan (még jó, hogy nem vagyunk hasonlóak), aztán amikor ki kell mondani az igent, a hang elakad és tiszta víz öntődik a pohárba… és élnek boldogan, míg meg nem halnak.

Középszerű, langyos komédiát rendezett Daniel Sánchez Arévalo, aki itt az igen ügyes Sötétkékmajdnemfekete című bemutatkozása helyett az általam inkább csak habkönnyű tinglitangliként jellemzett Laza esküvő vonalát viszi tovább, egy másik variációban. Amúgy, áll a lábán a film, ügyesen van megszerkesztve, de ezenkívül semmi különös. Pici, de még bőven illedelmes deviancia, pici szabados szabadság, aztán ásó, kapa, nagyharang (vagy legalábbis…). Győznek a spanyolok a vébén. Én untam a filmet, bár legalább most mi nem kaptunk ki… Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.