Mr. Morgan utolsó szerelme (Mr. Morgan’s Last Love, 2013)

Mr. Morgan utolsó szerelme, bár alapvetően pasikról, egy nem éppen harmonikus apa-fiú kapcsolatról szól, igazi csajos film lett, méghozzá azok ízlésesebb, érzelem- és gondolatgazdagabb fajtájából. A fiúk ugyanis ritkán Mr. Morgan utolsó szerelme - Michael Cainetudnak ilyen nyíltsággal beszélni érzelmeikről, anélkül, hogy az egész ne fulladna szélesen hömpölygő nyáláradatba, vagy akár olyan kínos jelenetekbe, mint amilyeneket például a reality-showkból kiszavazott, szénné varrt és kockásra gyúrt látványhímek produkálnak anyuci keblein, a szülői házban (lásd tovább: …mint gyümölcs a fán). Oké, a csajok meg hajlamosak elvihogni ugyanezt, ami semmivel sem jobb, de az adekvát megoldás valahol mindig az, hogy egy okos nő is ott van valahol a háttérben, vagy akár az előtérben. Sandra Nettelbeck (aki bemutatkozásképpen Bella Martha című főzőcskés love storyjával sikerrel kopogtatott be Hollywood kapuin is) nyilván ilyen nő lehet. Az mindenesetre biztos, hogy látta és szerette Haneke Szerelem című filmjét, ami azért jelent egyfajta ízlést.

Mr. Morgan (Michael Caine), a nyugalmazott princetoni filozófia-professzor legalábbis mintha pontosan ugyanabban a párizsi lakásban búcsúztatná el rákban elhunyt feleségét, ahol az öreg Trintignant által alakított figura is teszi… Persze, az is lehet, hogy a hagyományos párizsi polgári apartmanok mind ugyanarra a klisére épültek, mint a szegény művészek által a közhely szerint lakott tetőgarzonok (ó, azok a párizsi háztetők!), vagy a mi vidéki kockaházaink (NEM!). A film azonban közel sem indul ilyen vicces hangulatban, sőt. Kifejezetten szép a nyitójelenet: hosszas sötét alapon, néma csendben jönnek a nyitó főcím inzertjei, csak a háttérben lehet hallani elfojtott suttogásokat, némi neszezést. Aztán Caine busa ősz fejét látjuMr. Morgan utolsó szerelmek. Hang szól: Monsieur Morgan, el kell vinnünk a feleségét… Kép nyit, a halott feleség fekszik az ágyon, a kezét férje szorongatja s zokog. Küzd a mentősökkel. Snitt.

Nettelbeck a továbbiakban is gyakorlatilag ugyanazt a történetet meséli el, mint amit Haneke is Oscar-díjas filmjében, itt azonban a magára maradt férfi egy véletlen találkozásnak köszönhetően képes megszabadulni a gyász nyomasztó terhétől, és az elhidegült gyerekeivel itt is meglévő kapcsolatát is képes lesz megoldani. A hangvétel azonban korántsem olyan száraz, ez a film minden párhuzam és hasonlóság ellenére egy teljesen különböző alkotás.

A film kulcsszava az őszinteség. Nettelbeck szándéka is őszinte a filmmel, tényleg csak elmesélni szeretett volna egy szép történetet, melyben nem mond nagyobbat sem annál, mint ami benne van; túlzottan felcsicsázni sem akarta az esetleges jobb eladhatóság végett, nem turbózta fel feleslegesen hatásvadász elemekkel, tisztességes, ízléses, szép munkát végzett. De az őszinteség a történet kulcsa is, hiszen az kell ahhoz, hogy az ember igazából fel tudja dolgozni az életét ért traumákat, hogy jól tudja élni életét és az emberi, rokoni kapcsolatait is csak őszintén, hazugságoktól, képmutatástól és elhallgatásoktól mentesen lehet békésen, egészségesen lehet fenntartani.

Igazi, hiteles – ha tetszik, őszinte – karakterek is kellenek az ilyen történethez. Morgan, az amerikai professzor egy szót sem tud franciául, amit a helyiek azonnal zokon is vesznek, hiszen akkor minek él Párizsban? Mr. Morgan utolsó szerelme 2Amúgy egy korához és lelki állapotához mérten mogorva, ám mégis udvarias öregember a történet kezdetén. Pauline (Clémence Poésy) alaptulajdonsága az őszinteség, éppen ezzel és a tiszta nyíltságával nyűgözi le az öregembert, aki szinte napok alatt kivirul a lány közelségétől. Milesnak (Justin Kirk), Morgan fiának is az őszinteség fogja megjavítani végletesen elrontottnak látszó – de ez legyen már a film titka, hogyan. Caine természetesen lubickol Mr. Morgan szerepében, amúgy talán ő az egyetlen olyan élő filmszínész, aki bármikor, bárkit eljátszik a lehető legjobb minőségben, legyen az egy blődli komédia, egy látványos szuperhős-kalandfilm gonosz epizódszerepe, egy kosztümös történelmi dráma vagy egy édesbús romantikus történet, mint például ez itt. Egy, az utolsó nagy bölények közül. Elbűvölő jelenség mellette az olykor Claire Danesre meghökkentően hasonlító Poésy, aki természetességével teszi magát kihagyhatatlanul fontossá ebben a filmben és teszi magát a filmet is értékessé. Vicces Gillian Anderson igen tapló pökhendisége Morgan lányának nem túl kedves szerepében, Justin Kirk pedig akár valódi fia is lehetne Michael Caine-nek. Szép kis film, szerettem (nyilván mert vészesen öregszem). Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.