A múlt (La Passé, The Past, 2013)

Kis túlzással szólva, amelyik tavalyi fesztiválon, filmes megmérettetésen nem volt jelölve valamilyen díjra az iráni Ashgar Farhadi A múlt című filmje, ott nyert. Természetesen, az iráni film -okkal, ok nélkül- mindig is felülreprezentált a múlt 1státuszban van a világ világosabbik felén, hiszen nyugatról nézve ott bizony sötét középkor uralkodik, az alapvető szabadságjogokat pedig még a hírből sem ismerik, így munkál bennünk (illetve a fesztiválszervezőkben, valamint -zsűriben) a kiscserkész. Anélkül, hogy belemennénk az iráni közállapotokról tudott dolgok valóságtartalmának elemzésébe, egyezünk ki most talán annyiban, hogy nem fenékig tejfel az élet Perzsiában, annyi szent. Farhadi, a film rendezője például már Franciaországban forgatta ezt a filmjét, lehet találgatni, miért: muszájból, kalandvágyból, pénzből avagy?

A történet nem lép túl Nader és Simin teheráni történetén, azaz ismét a válás áll a középpontban, mint a család (ami a a múlt 3legfontosabb atomi egysége az iszlám társadalomnak) felbomlása. A résztvevők ugyanúgy középosztálybeli, liberális polgárok (itt a nő gyógyszerész, a egyik férfi pedig saját mosodáját vezeti), a helyszín azonban már a francia emigrációban van. Egy férfi (Ahmad) érkezik Teheránból Párizsba, hogy elváljon attól a nőtől (Marie), akivel már négy éve külön élnek. A nő azóta már egy másik férfivel (Samir) él együtt, akinek gyermekét hordja a szíve alatt. Velük él közös kislányuk, Léa, valamint Marie egy korábbi kapcsolatából született nagylánya, Lucie, és Samir fia, Fouad. Samir felesége eközben kórházban fekszik kómában, amibe teátrális öngyilkossága miatt került. Ebbe a bonyolult kapcsolaterdőbe, a kiszámíthatatlanul feszülő indulathálóba pottyan Ahmad és neki kell rendet vágni benne – mert más erre önmaga erejéből képtelen, viszont ő maga is vastagon érintett az ügyben.

A tetemes hosszúságú (jó bő két óra) film egyfajta melodramatikus érzelmi thrillerként (ahogyan nagyjából Elly történetében is láthattuk) ennek kibogozását tűzte ki célul, amit teljesít is, elsősorban a technikailag kitűnően megírt és bonyolított cselekménynek köszönhetően. Farhadit mindennél jobban érdekli az emberi lélek minden rezdülése, ezeket térképezi, finoman piszkálgatja, játszik velük, mint rosszgyerek a pók hálójával, és ebben nagy segítségére vannak áldozatos munkára kész, példamutatóan alázatos színészei. Érthetően, van türelme is bogozgatni a szálakat, sajnos, közben azonban ez a filmje is lassan, de feltartóztathatatlanul csúszik bele a melodráma mocsarába. Ilyen bonyolult családi viszályokaa múlt 2t sok(k) nézni ennyi időn át, aki ezt szereti, az vagy mazochista, vagy szappanopera-drogon van. Farhadi nem viccel, full komolyba’ nyomja, ami persze, egy darabig érdekes is, de hát van az a pillanat, amikor mindenki bejön a gangból, mert már bőven elég a szokásos perpatvarból, amit a negyediken tolnak már megint… Ez a pillanat e filmben nekem úgy a félidőben jött el, attól kezdve csak vártam, hogy jöjjön a megváltó vége-főcím. Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Az ügyfél (فروشنده/Forushande/The Salesman, 2016) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.