A háború démonjai (The Railway Man, 2013)

A háború démonjai című film hitelességéről, azt hiszem, az mondja el a legtöbbet, hogy bár az alkotók szemmel láthatóan törekedtek arra, hogy művük minden kockája igaz, megrendítő és minden hamisságtól mentes legyen, a legfőbb bizonyítéknak szánt a háború démonjai - colin firthtörténelmi helyszín (a híd a thaiföldi Kwai-folyónál) nem más, mint egy csiricsáré turisztikai látványosság, egy műanyag (pontosabban vas, mert az eredetit fából építették) gagyi. Az igazi hidat, ahol e film főszerepeit játszó katonák szolgáltak, illetve raboskodtak, és amit a korábbi, igen híres hollywoodi klasszikus is megénekelt, a háborúban felrobbantották. A hídfőnél lévő múzeumban pedig rusztikusan megmunkált viaszbábukból összeállított vicces életképeken keresztül mutatják be az építkezés borzalmait, melyek mellett és között a turisták fotózhatják le egymást. Ott legalább tábla figyelmeztet, mindaz, amit itt látnak, csupán illusztráció – az áldozatoknak odébb egy egyszerű emléktábla adja meg az elvárt tiszteletet.

a háború démonjai - hiroyuki sanadaA háború valódi természetét sem jellemzi találóan a film, bár Eric Lomax valóban képes volt megbocsátani hajdani kínzójának, Takashi Nagasénak, és utána halálig tartó, mély barátságba is bonyolódtak egymással, de ez a csoda nem csinál békét. A háborúban az ellenségek nem lesznek egymás barátai, ellenben letépik egymás fejét, felrobbantják egymás családját, kiontják egymást belét, a háború színtiszta káosz és őrület, jajveszékelés, sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, ahogyan azt az ősi könyv igen szemléletesen leírja. Minden más, ami másképpen ábrázolja, ami kivételeket, nagyszerű, vagy annak tűnő pillanatokat fogalmaz meg róla, az hazudik, hamis, idealisztikus képet rajzol és semmivel nem különb azoknál az árvalányhajas romantikát susogó, heroikus meséknél, melyekkel fiatalok ezermilliárdjait a háború démonjai - jeremy irvinehajszolták és hajszolják bele a biztos halálba az emberi történelem folyamán.

Mindazonáltal lássunk tisztán: nincs értelme a békének sem háború nélkül, ahogy viszont is igaz. Sötétség, világosság, élet, halál, jó és rossz, yin és yang. Csak ne keverjük össze őket…

Lomax (Jeremy Irvine/Colin Firth) és Takashi Nagase (Tanroh Isida/Hiroyuki Sanada) nagyszerű és igen nehezen felfogható emberi tette természetesen tiszteletreméltó, de önmagában pont olyan illogikus és valószerűtlen, minthogy valaki a szélmalmok ellen hadakozzon, vagy akár egyedül viseljen szabadságharcot teljes Európa ellen (aki amúgy a szabadságot kínálja neki). Ennek ellenére, Jonathan Tepliczky és stábja komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél realisztikusabban, minél hitelesebben fogja meg azt a rettenetesen bonyolult lelki utat, azt a vívódást, amin Lomax hadnagy keresztülmegy és eljut odáig, hogy nem csapja szét a japán fejét, hanem a baráti jobbot kínálja fel, a baj csak az, hogy ezt a háború démonjai - colin firth és nicole kidmanvontatottan, unalmasan teszi, valamint lásd fentebb. Colin Firth ajkai hosszan remegnek a felindultságtól, sokáig bámul ide, majd oda, szegény felesége (Nicole Kidman) mit sem sejtve sopánkodik ködös tekintettel (és mintha már botox nélkül?), mígnem Lomax bakatársa (Stellan Skaarsgard) fel nem tárja az asszonynak férje titkát. A japán tűnik egyedül igazinak, izgalmasnak, de nem ő van most fókuszban.

A háborút, a háború traumáját feldolgozó filmek garmadájából szinte vakon is lehet e méla, és sajnos szinte nézhetetlenül unalmas filmnél jobbat, igazabbat és hitelesebbet találni. Asanisimasa: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) A háború démonjai (The Railway Man, 2013) bejegyzéshez

  1. Bangkok Charlie szerint:

    Óriási tévedés, hogy a fahíd volt az eredeti és a vashíd a gagyi. A háborúban 2 híd is volt a folyón, elsőnek készült a fahíd, rá néhány hónapra állt az acélhíd, amit egyébként Jáváról hoztak a japánok. Jól látszik ezen a korabeli fotón is: http://www.diggerhistory.info/images/asstd3/kwai6.jpg

    • efes szerint:

      Nyilván, ott te vagy “otthon”. 🙂 Azonban nem mond ellent annak, hogy a filmben egy vashidat építettek, miközben a kínszenvedéses, többször – és itt is- megfilmesített, legendás híd fából épült. Te is írod, hogy a vasból készültet Jáváról hozták át – ergo, azt nem kellett annyira építeni (csak a helyére tenni az elemeket). Ami a helyszínen ma látható, az egy újjáépített díszlet (legalábbis ezt írja ott a tájékoztató. Ha ő téved, én is tévedek.)

  2. Bangkok Charlie szerint:

    A két híd (vas és acél) elég egyszerre készült, 1948 februárjában és áprilisában adták át őket. Amit ma lehet látni a helyszínen az nem díszlet, hanem az eredeti acélhíd. A Railway Man című filmben nem is emlékszem hídépítésre, ott szerintem a Hellfire Pass, vagyis a Pokoltüze átjárót építették. Itt találkoznak a film végén. Mondjuk a filmben ez sem stimmel, mert az építésnél még ott van a folyó mellette, a valóságban a Hellfire Passtól jóval messzebb van a Kwai folyó. Mondjuk a Hellfire Pass volt a leggyilkosabb része a halálvasútnak, itt haltak meg a legtöbben, egy kisebb hegyen kellett a sziklán átvágást készíteniük. Elnézést, elég sokszor jártam keresztül-kasul a környkéket. 🙂 Furcsa amúgy, de a japán titkosrendőrséget bemutató múzeum se létezik, csak a filmen.

    • efes szerint:

      Na, azt gondolod, hogy nem kezdek el vitatkozni veled, aki szinte hetente jár arrafelé, miközben én egyszer voltam a Kwai-folyó hídjánál (2006-ban)… 🙂 Mindenesetre, én úgy emlékszem, hogy valahol kifejezetten utaltak arra, hogy ez a híd, nem az eredeti, amiről a klasszikus film szól… Hogy aztán ezt a híd lábánál lévő múzeumban, valami turistakiadványban, a Lonely Planetben olvastam, vagy valami idegenvezető mondta, arra már nem emlékszem. De mondom, nyilván te tudod jól, aki komolyabban is foglalkozott a témával. Megírhatnád ezt a blogodban, én meg majd belinkelem ide a tutiságot. 🙂

      Annyit fűznék csak hozzá, hogy mivel ez (és a híresebb, klasszikus film is) alapvetően fikciós film, amelynek forgatókönyve éppen az emlékek és a világról való gondolkodások ködében született meg, szubjektív szempontok alapján, így nem is szabad tőle/tőlük dokumentarisztikus hűséget elvárni. Az egy másik műfaj, a dokumentumfilmé.

      • efes szerint:

        Egyébként itt ( http://www.bridgeriverkwai.com/ ) ezt írják: Allied Forces bombed the iron bridge in 1944. Three sections of Bridge River Kwai were destroyed. The present bridge has two of its central spans rebuilt. The original parts of the bridge are now displayed in the War Museum. … Tehát, mondjuk azt: részben eredeti, részben újjáépített. 🙂

  3. Bangkok Charlie szerint:

    Igen, ahol a szögletes hídelemek vannak, azok az újak, a félkörívesek pedig a régiek. 🙂 Ja, egyébként a klasszikus régi filmben szereplő híddal tényleg az a gond, hogy annak semmi köze nem volt az igazihoz. Aki látta a filmet és úgy jön a Kwai folyóhoz, mindenkinek az az első megjegyzése, hogy nem is úgy néz ki. A filmet Srí Lankán forgatták, 1957-ben – akkor a Kwai folyón lévő híd nem is volt újjáépítve -, ráadásul a fahídat felturbózták Hollywoodban 🙂

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.