Büszkeség és bányászélet (Pride, 2014)

Gyakorlatilag letarolta a patinás Brit Független Filmdíj-átadót (Moët British Independent Film Awards – MBIFA) a Büszkeség és bányászélet, hiszen megnyerte a legjobb független filmnek járó díjat, emellett a vígjátékban nyújtott alakításáért Imelda Staunton megkapta a legjobb női mellékszereplő, Andrew Scott pedig a legjobb férfi főszereplő elismerését is. Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy a híresen masszív magyar tufaságon is képes faragni valamit, vagy kénytelenek leszünk továbbra is százéves sérelmeken gyötrődni és szidni a zsidókat, az amerikaiakat, a románokat, a norvégokat, a teljes világot saját tehetetlenségünk és ostobaságunk miatt…

büszkeség és bányászélet 2Persze, már megint egy film, amely a melegeket “ajnározza”, és “lenézi” a hagyományos keresztényi értékeket, a családot, amit egy férfi és egy nő alkot, és csak a buzzík, a buzik, a fasszopóköcsögök, a perverzállatok, riariahungária, fradikaaaaa… Mindezt megkapták a filmbeli srácok és csajok is, melegek, leszbikusok, akik még 1984-ben (szép évszám!), Margaret Thatcher autoriter kormányzása idején a munkahelyükért, valamint jogaikért sztrájkoló walesi bányászok mellé álltak, pénzt gyűjtöttek és áldozatos munkával segítették a sztrájkolókat, úgy, hogy közben saját magukat, saját, eltérő életmódjukat is el kellett fogadtatniuk azokkal, akiket támogattak. Egyikük éppen azért nem vett részt a támogató akciókban, mert ő is bányászvidékről származott, ahol iskolába menet minden reggel és minden este megverték nyilvánvaló homoszexualitása miatt – éppen a munkába igyekvő bányászok. Angliában sem volt fenékig tejfel a melegek élete. Most sem az, nyilván, még akkor sem, hogy a londoni Pride (a Meleg Büszkeség Napja) ma már a világ legnagyobb utcai karneváljai közé tartozik. De hogy ma sokkal többen vállalják fel magukat, és élnek többé-kevésbé normális, hétköznapi életet, ahhoz ez a történet is nagyban hozzájárult.

büszkeség és bányászélet - imelda staunton és bill nighyAz angol filmben mindig is komoly hagyományai voltak a társadalmi igazságtalanságok, munkás-történetek szociografikus igényű feldolgozásának, a drámától a vígjátékig terjedő műfaji skálán. Matthew Warchus, a film rendezője, bár közben komoly színpadi sikereket aratott, de filmet nem rendezett 15 éve (első filmje a Simpatico volt), mégis biztos kézzel vezényli le ezt a valós eseményeket szimpatikus érzelmekkel, és csak a kellő dramaturgiával elmesélő történetet. A minta ehhez a korábbi, nagy sikerű Alul semmi volt, mely szintén érzékeny társadalmi témát dolgoz fel, igen pikáns és mulatságos körítésben. Ott persze, igazi, húsvér, alapvetően heteroszexuális, munkanélküli melósok álltak be csippendélezni, hogy így segítsenek sanyarú sorsukon, itt pedig a saját maguk jogaiért küzdő melegek kerítettek maguknak szövetségeseket, mégpedig tulajdonképpen az ellentábor sűrűjéből, azok kezdeti, igen erős ellenállásával szemben is. A tökös, bátor civil kurázsi ünnepe ez a film, mégpedig mindkét oldalra értve. Az, hogy tökéletes hitelességgel idéződik meg a nyolcvanas évek közepének világa, hogy Imelda Staunton és a többiek úgy játszanak, mint az istenek, hogy a film hasít, felráz, állásfoglalásra késztet, lelkesít és biztat, az csak a hab a tortán. A büszkeség kéz a kézben jár akár a kemény, kérges bányászélettel is, miközben semmi sem kötelező!

büszkeség és bányászélet 3Nem szereti a film a konzervatív, begyepesedett, merev kispolgári kertvárosi életet, nem szereti az önző, keménykedő kormányt és az ostoba rendőröket. Gúnyolja a pitiáner popszakmát, a gonoszságot, a korlátolt szűklátókörűséget. Viszont szereti és becsüli az egyszerű embereket, tiszteli azt, aki hajlandó tenni is sorsa jobbra fordulásáért és hálás, amikor látja, hogy annak volt értelme… Remélem, ez nem baj.

büszkeség és bányászélet 1Példamutató történet tehát ez nekünk, magyaroknak, a dorogi, a komlói, a tatabányai bányászoknak, és a dunaújvárosi, csepeli, miskolci vasművek hajdani dolgozóinak is, akik közül ma sokan a gyűlölködő, kirekesztő, másra mutogató szélsőjobbot támogatják – jobb híján. Pedig a jó példa itt van, ebben a filmben.

Asanisimasa: 10/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Büszkeség és bányászélet (Pride, 2014) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miért volt érdemes elmenni a moziba 2015-ben? | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.