“Amikor mondják, hogy a gondolat olyan, mint egy parazita, az ember agyába férkőzik és nehezen jut ki onnan, akkor utalnak a filmre is, hiszen annyi minden kering az ember agyában a megtekintés után, hogy órákig/napokig gondolkozik még rajta.” Innen pedig nem csatlakoznék egyik szekértáborhoz sem, így aztán dúlt lepontozók vagy rajongók ne keressenek fel, de jobb estben ne is olvassák el a posztot. A Nolan-féle mozi egyedi szerkezettel és gondolati megfogalmazássokkal bír számomra. Bár tény, hogy már nem egy filmben láttunk álomban utazni, akár csak Ingmar Bergman A nap végében az öreg professzor világának újra élésében és még folytathatnám a sort. Amivel persze nem akarnék a két mű gondolatiságában párhuzamot keresni, mert értelme sem lenne. Ezzel csak arra hívnám fel a szíves figyelmet, hogy a téma létezik és jól is működik, hiszen ki ne szeretne más almaiban kutakodni és azt a páratlan lehetőséget, hogy mint egy kukucskáló bele-bele lásson a másikéba. Arról nem is beszélve , hogy a kedvtelésen túl rengeteg pénzhez is juthat. Olyan kevés az egyedi ötlet ebben a nagy filmipari banzájban és akkor kapsz egy Eredetet, amiről azt mondom eredeti, nekem legalább is az, az álmok rétegeinek felbontásával a bele varrt krimi és akció szálakkal. Mint amikor egy szuper svájci órát szétszedünk és szépen kitisztítva összerakunk az óra meg azzal hálálja meg, hogy csodálatos pontossággal jár.

A film kerek egészt alkot. A szálak és a dramaturgia kellő időben lebegtet helyzeteket, varr el és “öl meg szereplőket”, sőt még azt is megengedi magának, hogy kétségek között hagyja a nézőt: most akkor mi is a valóság? Megjegyzem, sokak számára ez tényleg idegesítő lehet. Überelnék, ez egy pimasz mozi, tele képtelenségekkel fizikai és szellemi nonszenszekkel és tényleg a tudománytalanság csimborasszójának lehet kikiáltani. Én “megvettem” -mint ezt Kuki volt szíves a köztudatba bedobni-.” Ahogy azt maga a rendező is elmondta, az egész film arra épül, hogy amíg álmodunk, addig valósnak érezzük az álmot. Ettől számomra hihetőnek tűnik, hiszen én is álmodtam már elhunytakkal akár azt, hogy nemes egyszerűséggel támaszkodom egy korláton, majd az lassan kifelé bukik és én pedig zuhanni kezdek és csak zuhanok, zuhanok, míg átélem a földbe csapódást a felébredéssel. Valljuk be szeretünk álmodni, szeretjük vagy szeretnénk a fizika törvényeit áthágva élni csodákat, idegen világokat látni, talán még azok is akik nagy vehemenciával vetik rá magukat erre a filmre. Szeretem az álmaimat, a jókat és a rosszakat is, a felemelőket ahol nem kell társadalmi kalodákban vergődni, a félelmeteseket amibe talán kicsit bele is halok álmaimban, de ez az én világom, egy nem létező, de fontos világ, talán csak egy kémiai folyamat terméke, talán valami transzcendens, nem megfogható mozi, de az enyém.

Tudom valamit az Eredetről kellene írni. Engem pont az varázsol el ebben a filmben, hogy tudatosan fel van építve a képi világ és olyan az egész, mint aki olvasta Daniel Keyes regényét a Virágot Algernonnak, ahol az elme széthullott tudatállapotát meg lehet javítani de rá kell jöjjünk ez csak ideig-óráig sikerül utána vissza hullhatunk az álomba a könyvben a visszafejlődés folyamatába. Képes érzékeltetni az álom síkjait, mint amikor álmunkban eltévedünk és kétségbeesetten szeretnénk rátalálni a helyes útra, de addig megjárjuk az álom poklait. Jobb esetben felébredünk, mert agyunk túl intenzívnek találja azt. Mindannyian a saját kis mikrokozmoszunkban álmodunk, Nolannak viszont sikerült valami olyat létrehozni, ami nyilvános. Álom mágiája a közösségi álom. Nincs benne bombasztikus társadalmi igazság, helyette csupán gyengeség, önös érdek, pénz, csalás. Számomra még az is releváns, ahogy sok digitális effekt erősíti a film mondanivalóját és sehol sem öncélú. Persze, kinek , kinek állásfoglalása szerint… Azt is tudom, hogy ez a film nem más, mint egy szép, csillogó ipari gyártmány, de azért hagyjuk meg, szívesebben ülök be egy friss sport kupéba, mint egy leharcolt 8. tulajdonost kiszolgált 18 éves csotrogányba.