A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy, 2014) – Nem vagyok rajongója a képregényeknek, én még az a korosztály vagyok, akikhez a(z ilyesmire) legfogékonyabb korban legfeljebb az NDK-ból importált Mozaik-füzetek jutottak el, a Füles rejtvényújság mellékletein kívül. Nyugati rokonok sem voltak, akik korrepetáltak volna. Jó, Supermanről, Batmanről hallottam, de fogalmam sem volt arról, hogy ez most DC, vagy Marvel (ha csak nem Kapd el, Mardel). Az ezekből készült filmek is halálra untatnak rendszerint, és olykor meglepődve nézem, hogy emberek milyen hévvel tudnak egymásnak esni, hogy ez a Batman mennyivel jobb/rosszabb annál az Amerika kapitánynál… Nekem a Watchmen tetszett, mert volt bája és volt benne valami, amit én is megértek: bölcsesség, cinizmus, ötlet és a valóságra utaló, szórakoztató reflexiók. Ezzel a filmmel ugyanez a helyzet. Mesefilm, de valahogy ugyanazt érzem, mint Rejtő történeteivel, melyek bár egzotikus helyeken játszódnak, mégis valahol a belső hetedik kerület néhány utcáját látom, a pinceborozókat és kávéházakat, és a kerület jellegzetes karaktereit. Beszélő fa, meg arcos-harcos mosómedve? Nem érdekel, mert karakteres, és bármennyire fantasztikus, mégis reális figura. Ahogyan a történet is az, az egyszerű vázában, és azokkal a telibe talált zenékkel. Amúgy látványos mozi, amilyennek egy ilyen filmnek lennie kell, nincs benne egy perc üresjárat és a párbeszédek helyenként nagyon viccesek. 8/10