Filmnapló – 2017. november

A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy, 2014) – Nem vagyok rajongója a képregényeknek, én még az a korosztály vagyok, akikhez a(z ilyesmire) legfogékonyabb korban legfeljebb az NDK-ból importált Mozaik-füzetek jutottak el, a Füles rejtvényújság mellékletein kívül. Nyugati rokonok sem voltak, akik korrepetáltak volna. Jó, Supermanről, Batmanről hallottam, de fogalmam sem volt arról, hogy ez most DC, vagy Marvel (ha csak nem Kapd el, Mardel). Az ezekből készült filmek is halálra untatnak rendszerint, és olykor meglepődve nézem, hogy emberek milyen hévvel tudnak egymásnak esni, hogy ez a Batman mennyivel jobb/rosszabb annál az Amerika kapitánynál… Nekem a Watchmen tetszett, mert volt bája és volt benne valami, amit én is megértek: bölcsesség, cinizmus, ötlet és a valóságra utaló, szórakoztató reflexiók. Ezzel a filmmel ugyanez a helyzet. Mesefilm, de valahogy ugyanazt érzem, mint Rejtő történeteivel, melyek bár egzotikus helyeken játszódnak, mégis valahol a belső hetedik kerület néhány utcáját látom, a pinceborozókat és kávéházakat, és a kerület jellegzetes karaktereit. Beszélő fa, meg arcos-harcos mosómedve? Nem érdekel, mert karakteres, és bármennyire fantasztikus, mégis reális figura. Ahogyan a történet is az, az egyszerű vázában, és azokkal a telibe talált zenékkel. Amúgy látványos mozi, amilyennek egy ilyen filmnek lennie kell, nincs benne egy perc üresjárat és a párbeszédek helyenként nagyon viccesek. 8/10

Better Call Saul – Season 3. (2017) – Ha a pokolba vezető utat jó szándék övezi, úgy a mennyországba is kisebb-nagyobb bűnök hosszú során át lehet eljutni. Ennyi így a harmadik évad végén a Better Call Saul tanulsága, lényege, vagy mondanivalója, és ez egyáltalán nem “karcsú” tartalom, hanem talán az egyik legélvezetesebb, legokosabb, legviccesebb, egyben legmeghatóbb, ami a tévéműfajban jelenleg elérhető. Tán még az eredettől, a Breaking Badtől is jobb. Itt is kisemberek válnak nagyszerűvé: egy nagymenő bátyja mellett élni és túlélni mindenkinél jobban megtanult zugügyvéd a főszereplő, valamint a parkolóőrként tevékenykedő nagypapi, aki szabadidejében a drogkartellek között ügyködik szabadúszóként, s az itt keresett pénzből adományként játszóteret épít unokája iskolájában… Remek, és autentikus karakterek, vicces dialógok, de ha lehet, ezeknél még beszédesebb és még viccesebb némajátékok egy több szálon futó, izgalmas cselekményben. 9/10

Stranger Things – Season 2. (2017) – Én 1983-ban érettségiztem, úgyhogy, nagyjából a legidősebb negyedében vagyok annak a generációnak, amelyik maradéktalanul tudja élvezni a Duffer-tesók, valamint Shawn Levy scifi-horror sorozatának második évadát (is). Mivel az első évadhoz képest szinte semmi nem változik a cselekmény továbbgördülésén kívül, azok a zenék, tárgyak, filmek (lásd a képet), ruhák a mi tinédzserkorunkban voltak menők, azokat mi szívtuk magunkba zsigerileg: az utánunk következőknek ezek már a bratyók, sőt, lassan a taták ósdi hülyeségei, az előttünk lévőknek meg nyilván dedós idiótaságok. Ha viszont valamilyen okból ezek a dolgok mégis tetszenének nekik, ezek mindenképpen csak tanult, és nem átélt dolgok, ami azért szubjektív szempontból tök más. Így 40-en, sőt 50-en túl a nosztalgiafaktor azért már elég durva. Hogy a sorozat sztorijáról is mondjak valamit, ebben is alapvetően azok a szálak tetszenek, melyek ezekhez a generációs popkulturális cuccokhoz kapcsolódnak, illetve, amelyek a szereplők egymáshoz való viszonyait tárgyalják. A föld alatt bujkáló szörny számomra elég gagyi, de a titkos labor, ami pont úgy néz ki, mint hajdanán a Bécsi úton az a Radelkis nevű ki-tudja-mi, az oké, oké Will parája is, a paramatyizás, telekinézis, mittudomén, de pont egy ilyen szörny? Lehetne bármi más. De szórakoztató kis cucc, egyben lecsúszik az egész egy vasárnap délután/este, gond nélkül. 8/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Filmnapló – 2017. november bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Na, most kipróbálom, de úgy néz ki, sikerült magamat átneveznem a wordpress-ben… Legalább elmondhatom, hogy A galaxis őrzőivel kapcsolatban én is hasonlóan érzek. 🙂

    • efes szerint:

      🙂 Akkor sínen vagyunk, nem? Már ott is vagy a jobb oldalon… 😉 Jöhet például az az izlandis, amit nekem is meg kellett volna néznem, de arra sem tudtam elmenni…

  2. gukker szerint:

    A The Deuce-t (Fülledt utcák) láttad már? Ha még nem, mindenféleképpen pótold! Egyszerűen zseniális.

  3. Visszajelzés: Filmnapló – 2019. június | asanisimasa

Hozzászólás a(z) efes bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.