Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017)

Bár becézik bosszúdrámának, mások meg fekete-komédiának a drámaíróként (Vaknyugat című darabját például még játsszák az Átriumban) is jelentős, de filmjeiről (a remek In Bruges, vagy a szerintem nem igazán sikerült A hét pszichopata) is elismert angol-ír Martin McDonagh idén 7 Oscarra jelölt Három óriásplakát Ebbing határában című moziját, mely valójában egy baromi jól megírt, tűpontos példázat az igazságszolgáltatás erkölcsi-etikai természetéről. Persze, van benne bosszú, sőt mi több, a cselekmény gyakorlatilag egy igen összetett bosszúhadjárat története, mely azonban azzal, hogy tényleg messzemenő részletességgel ábrázolja a tett és ellentett, az ok és a lehetséges okozatok sokféleségét, valamint a rendkívül bölcs végkifejlettel sokkal mélyebben markol bele ebbe a mély témába, mint azt egy átlagos “bosszúfilmtől” elvárhatnók. És igen, olyan bizarr, olykor morbid humorú fordulatok adódnak a cselekményben, olyan cizellált mocskos nyelven beszélnek a szereplők, melyek semmiképpen nem illenek egy filozofikus mélységű alkotáshoz, valójában ezek a “látványosságok” mind csak annak hitelességét támasztják alá.

Ráadásul, a bosszú az igazságszolgáltatás csupán egyetlen, ősi, zsigeri, rusztikus és primitív formája, amelyre azonban ma is van kereslet, tekintve, hogy első, erős felindultságában az ember ritkán gondolkozik. De van azért az első felindultság után van még többféle variáció. McDonagh életművében, nyilván az erős ír katolikus hagyományok miatt is, mindig jelen van az egyházi, biblikus attitűd (említett Vaknyugat című színdarabjának például egy részeges katolikus pap a főszereplője), és az egyház tanításának lényege az igazságszolgáltatás isteni kézbe helyezése. Isten azonban személyesen nem bíráskodik senkin (vagy csak ritkán 🙂 ), így földi intézményrendszere gyakorlatilag saját hatáskörbe vette ezt a fontos tevékenységet. E történet főhőse, Mildred (Frances McDormand) a város határában halálra erőszakolt, majd felgyújtott lányának kíván igazságot szolgáltatni azzal, hogy kétségbeesve harcol azért, hogy előkerüljön az embertelen elkövető. McDonaghra jellemzően, az isteni szolgáltatás egy igen tömör és lényegre törő, pontos monológban lesz elküldve Mildred által a balfenékre, nyilvánvalóan azért, mert ahol egy ártatlan emberrel ilyen borzalmak történhetnek meg, ott sem Isten, sem isteni igazságszolgáltatás nem létezik. Isten kipipálva.

Van még a földi igazságszolgáltatás, tehát elsősorban a törvény, illetve annak őrei. Mildred a film címében említett tárgyak felhasználásával éppen azt szeretné kifejezni, mennyire nincs megelégedve ezek tevékenységével. Érdekes, hogy rövid idő leforgása alatt már a második filmben tűnik fel a “pusztába kiáltott szó” elkeseredett motívuma. Daniel Blake még csak a falra írta dühét a film katartikus csúcspontján, itt Mildred már egyenesen három reklámtáblát bérel ki erre a célra. “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” Tehát úgy tűnik, a földi igazságszolgáltatás is impotens, nem működik. McDonagh itt azonban merész ringlispílbe viszi bele hősnőjét, és vele együtt a nézőt is, hiszen míg a francba elküldött pap engedelmesen eltűnt a francba, addig a törvényhozás felkent képviselői menteni próbálják a mundér becsületét és felveszik a harcot – az igazáért küzdő anya ellenében. Mildred Hayes története itt vesz fatális fordulatot, ugyanis rá kell jönnie, hogy az igazság szolgáltatásához először magával, az igazsággal kell tisztában lenni, annak pedig annyi arca van, ahány oldalról nézzük.

McDonagh bravúrosan megírt, pengeéles párbeszédekkel pörgő története minden szempontból különleges darab, amit már a szerintem zseniális címe is jelez. Hosszú, ráadásul nem is könnyen megjegyezhető cím mégis olyan furcsa, egyedi és minden közhelyen túli, hogy egyszerűen nem lehet elmenni mellette. Ami mögötte van, az pedig egy valódi remekmű. Írója-rendezője úgy visz végig ezen az igen bonyolult kérdéskörön, hogy belenyomja arcunk a létező összes megoldásba. Az elején belebokszolunk a levegőbe Mildred akcióját látva, hogy igen, ez a civil kurázsi! Legszívesebben lerúgnánk a fejét annak az elviselhetetlenül pökhendi, részeges és rasszista Dixon seriffhelyettesnek (Sam Rockwell), de a történet folyamán ezt McDonagh megteszi helyettünk, olyan csúnya sorsot írt neki – ám eközben Mildred is veszít erkölcsi fölényéből. És akkor ott van Willoughby seriff (Woody Harrelson) zavarba ejtő karaktere… McDonagh az orrunknál fogva vezet minket az igazság körül, hogy saját szemünkkel lássuk sokféleségét. Jó dolog ilyen tisztán, árnyaltan és szabadon látni a dolgokat, a #metoo, a migránskérdés, illetve az összes szélnek eresztett politikai lufi, az ideológia, sőt ideológianélküliség mai zűrzavarában. Nem tudok hibát felróni ennek a filmnek: 10/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

12 hozzászólás a(z) Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Én nem találtam ennyire jónak; sokszor azt éreztem, szétpoénkodják. Szó se róla, nagy poénok vannak benne. Igaz, a moziban a közönség sem volt valami jó, mindenen vihogott, szerintem olyankor is, amikor nem volt min – lehet, egyedül kellett volna néznem, de nem bírtam kivárni, míg felkerül a netre.
    Szóval nálam valamiért nem volt akkora durranás, kicsit csalódtam is; az In Bruges csont nélkül 10/10, ez mondjuk, 9/10.

    • efes szerint:

      Nem szabad moziban komoly filmet nézni. A mai nézők, még a műveltebbek is, nincsenek arra szocializálódva, hogy figyeljenek. Mindenki csak “ki akar kapcsolni”, de miből is? Zabálnak, röhögnek, buliznak – persze, a legtöbb film, amit moziban adnak, nagyjából ennyit is ér. OK, régen sem volt más, nálunk az összegyűrt mozijegyet, meg csokipapírokat dobáltak a suttyók a vetítőgép fénysugarába, és zabálás már akkor is volt. A múltkor művészmoziban néztünk valamit, négy sor, vagy öt, össze-vissza, ugyanennyi székkel: mellettem egyik oldalon sört szürcsölt a paraszt szívószállal!!!, a másikon meg valami kibaszott büdös trutyival leöntött nachost ropogtatott – és most figyeljek oda a filmre… Asszem a Sopsit filmje volt, szóval, semmi heppi.

      A sajtóvetítéseken legalább tudom, hogy oda mindenki dolgozni jár, így ha csörög a teló, akkor felveszik. Nem gáz, ráadásul ritka is, mert azért a filmkritikusok általában, a látszattal ellentétben, még szeretik a filmeket.

      • wim szerint:

        Észrevettem, még otthon sem mindegy,, hogy kivel nézek egy adott filmet, öntudatlanul is befolyásolhat az illető hozzáállása. A komolyabbakat valóban legjobb egyedül. Néha azért jólesik, ha még frissiben láthatok egy adott darabot, de tényleg elgondolkodtató, hogy így is megéri-e. Lehet, hogy valamikor adok még egy esélyt a filmnek, kíváncsi vagyok, mi lehetett a bajom vele, de valamiért nem tudott igazán megérinteni.

      • efes szerint:

        Egyébként simán lehet, hogy te látod jól. Nekem sem egyértelmű a viszonyom McDonagh-hoz, még az In Bruges esetében sem – én azt nyeltem be nehezebben. A hét pszichopata pedig csak egy sima blöff volt szerintem, persze, annak azért szórakoztató. Több darabját is láttam már színházban, ráadásul jó színházakban, Gothár imádja őt rendezni pl., de azt kell mondjam, egyik sem fogott meg igazán, miközben mindenki odáig volt meg vissza. Itt viszont csak azt éreztem, hogy ezt most elkapta a csávó.

  2. Kata szerint:

    Én otthon láttam. A mozi számomra is kiábrándító, jön a gyilkos a kurvájával, hozzák vödörszám a nachost, meg a popcornt, csámcsogva zabálnak, közben Facebookoznak, szólni nem lehet, mert rögtön leüt a pitbull csávó. Büdös kaja szag van, lárma, csörgés, zörgés, valóban röhögnek, pofáznak, csak látványos filmekre megyek (Interstellar), bár azt is a sok proli gyökér a jelenlétével tönkreteszi.
    Nekem nagyon tetszett a film, amikor vége lett, azt mondtam, hogy rég láttam már ilyen jó filmet. Sam Rockwellnek sok filmjét láttam, nagyon jó színésznek tartom, örülök, hogy Oscart kapott, akár fikázzák a díjat, akár nem.

  3. BiaBaba szerint:

    Nálam is 10/10. Moziban láttam — az Artmozi-hálózatban (pl. Művész, Tabán) kicsit jobb a helyzet szerintem, bár popcornt oda is behoznak.

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.