Siker – minisorozat (Uspjeh, 2019) – Horvátországban is megszületett saját, mai közéletére és társadalmi konfliktusaira reflektáló krimi-thrillerje, nem meglepetés, hogy a helyi HBO gyártásában. Mind a hat részt az Oscar-díjas Danis Tanović rendezte – nem feltétlenül ő tehet arról, hogy a végére majdnem érdektelenné vált az amúgy izgalmasan induló történet. Zágrábban is ugyanaz megy, mint nálunk, az alvilág aranyéletében: a legmagasabb szintekig burjánzik korrupció, a politikával összefonódó alvilág uralja a mindennapi életet, a kisember igyekszik túlélni. Az első rész még ütős, sőt szinte zseniális – itt kellett volna befejezni, sajnos azonban ebből a részből csupán a karaktereket, valamint a történetet elindító konfliktust ismerjük meg. Ez a konfliktus aztán a következő részekben oldódik meg, egyre apadó ötletarzenállal, az utolsó rész banális, és logikailag meglehetősen gyenge lábakon álló fináléjáig. Felületesen nézve tök olyan az egész, mint egy trendi skandináv krimisorozat, a forgatókönyv azonban ehhez képest messze nem erős, és a színészek sem meggyőzőek. 5/10

Elit játszma (Molly’s Game, 2017) – Nem vagyok egy nagy zsugabubus, a pókert, legalábbis azt, amit a “nagyok” játszanak, pedig csak messziről ismerem. Szerencsére, mert amit ebből a filmből (is) megtudhatok erről a játékról, az semmiképpen nem hozza meg a kedvem hozzá… A pergő párbeszédek mestereként és az amerikai közélet egyik legavatottabb ismerőjeként ismert Aaron Sorkin megtörtént események alapján írta és rendezte ezt a filmet, melynek főszereplője egy sok százezer dolláros tétekben zajló, titkos pókerpartik szervezésével foglalkozó -amúgy rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott/megvert- Molly Blum (Jessica Chastain). A hölgy tevékenysége Amerikában súlyosan büntetendő tevékenység (tiltott szerencsejáték szervezése), ennek megfelelően a film műfajilag a tárgyalótermi dráma és az oknyomozó zsurnál-thriller egyfajta keveréke, minden olyan jellegzetességgel, ami Sorkin korábbi munkáit (pl. Az elnök emberei című sorozat) is jellemzi. Villámsebesen pergő dialógusok, masszív karakterépítés (legalábbis a főbb figurák esetében), ügyes dramaturgia – meglehetős hossz. A film nyilvánvalóan tévéképernyőre készült, nem tartozik funkciói közé a szemkápráztatás, ellenben a tartalom cizellált és érdekfeszítő közlésének kiemelt fontosságával. Molly Blum, valamint az ügyvédje (Idris Elba) közötti polémia adja meg az apropót Molly sztorijának kibontására: egy érdekes és tanulságos sztori egy érdekes nőről, a sikerről és az ahhoz vezető sokféle útról, és buktatókról. 7/10

A tó tükre, 2. évad- A kínai lány (Top of the Lake, Season 2 – The Chinese Girl, 2017) – Négy évvel az igen jól sikerült első évad után megszületett a második is az Oscar-díjas Jane Campion és Gerald Lee sorozatából. Főszerepben az ugyanebben az évben A szolgálólány meséjével is jó nagyot alakító Elisabeth Mosst láthatjuk, ismét. Ha valaki ismeri Campion pályáját, annak nem újdonság, hogy ezúttal is igen markáns nőjogi, feminista szemszögből fogjuk látni a dolgokat. A Moss által alakított nyomozónő egy fiatal, terhes kínai lány meggyilkolása ügyében nyomoz, akinek hulláját egy bőröndben mosta partra a tenger Sidney egyik strandján. Ezúttal kevesebb szürrealista álomjelenettel és több krimivel, valamint helyenként a feszültséget kissé groteszk humorral oldva halad a sorozat a valóban meglepő, és bizonyos szempontból forradalmi végkifejlet felé. A szereplők érzelmi állapotainak sokféleségének és dinamikájának ábrázolására igen nagy hangsúlyt fektető, de tulajdonképpen elég szokványos krimi-szál mögött (mellett, felett) Campion a béranyaság, illetve a gyermeküktől különböző okokból elszakadó vagy elszakított anyák problematikájával foglalkozik, beleértve a kényszerített, illetve az önként vállalt prostitúció és a nők férfiak általi bántalmazásának kérdéskörét is. Tisztán érezhető, hogy Campiont elsősorban ez érdekli a történetben, minden más az ezzel kapcsolatos, igen sarkos véleményének kifejtését szolgálja. Talán néha zavarba ejtő, ahogyan a történet szereplői reagálnak az őket érő eseményekre, de éppen ezek a látszólag irreális és illogikus érzelmi reakciók teszik félelmetesen valódivá ezt a történetet, melynek “slusszpoénja” viszont élesen rávilágít bizonyos dolgokra, melyek a távol-keletre látogató, tehetős nyugati turisták egy részének alig titkolt célja, és csak egy másik, jóval kisebb részének felháborító. Nem szokás beszélni ezekről a dolgokról “jobb társaságokban”. Campion viszont beszél és igen keményen fogalmaz. Jól teszi. 8/10 (Nicole Kidman amúgy viccesen néz ki göndör ősz parókában.)