Hajdu Szabolcs új filmjét mindenféle állami segítségnyújtás nélkül, tisztán magángyártásban készítette el. Ebben nincs semmi újdonság, Hajduról eddig is tudtuk, hogy egyáltalán nem jön zavarba, ha nincs pénz filmforgatásra, forgat ő akkor is. Megoldja, ügyes gyerek. A Békeidő forgalmazása is rendkívüli módon történik: az egyik videomegosztó alkalmazáson lehet nézni a filmet, no, nem ingyen, de ha van internetes vásárlásra jogosító bankkártyánk, akkor néhány dollárért már indul is a film az erre alkalmas tévénken, egyéb kütyünkön, akár HD-felbontásban is. Hogy mennyire aktuális az, amiről ez a film beszél, arról tanúskodjon az alábbi párbeszéd, mely a nappalinkban zajlott le akkor, amikor a film úgy az 57. perc magasságában (a vonatos-baglyos jelenetnél), valamilyen technikai malőr miatt hirtelen megállt: – Miért állt meg? – Tudja a faszom. Lefagyott. (…a kimerevedett képen egy lassan forgó körszimbólum hivatott jelezni, hogy valami valamit nagyon dolgozik éppen…) – Mikor indul el? – Honnan a faszomból tudjam?! Biztos pufferel… Nem tudom, miért ezt a szar ****-t használják, ez mindig ezt csinálja… (stb.)

Miután egy hirtelen ötlettől vezérelve odébb pöcköltem a lejátszást mutató csúszkát, a film újra elindult és simán végig is néztük. Azonban e fenti, jelentéktelen technikai nüansz is szépen mutatja, hogy mindennapi kommunikációnkban milyen mélyen van beágyazódva az előítéletek, félelmek és frusztrációk okozta verbális agresszió. Én például egy korábbi negatív tapasztalatomból egyből messzemenő következtetést vontam le egy videomegosztó szolgáltatásra vonatkozóan, miután a dolog megváltoztatására való képtelenségem okozta frusztráció és a párom erre utaló kérdésére durván, trágár módon válaszoltam. Ez helytelen volt és nem is oldott meg semmit. Viszont abban is biztos vagyok, hogy hasonló esetben tízből legalább kilenc ember különböző mértékben, de hasonló módon reagálta volna le a szituációt, és abban az egyben is csak elraktározódott a dolog, hogy majd később, váratlanul egy hasonlóan banális ügy következtében robbanjon ki. Hajdu egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetekből álló filmjében teljesen normális, kifejezetten intelligens embereket látunk hasonlóan problémás helyzetekben.

Egy gimnáziumi tanárnő például 11 éves kislánya előtt bonyolódik teljesen értelmetlen, hisztériába forduló veszekedésbe egy szűkszavú, és nem teljesen készséges virágbolti eladóval – csak később tudjuk meg, hogy idegállapotának milyen magánéleti okai lehetnek. Egy hivatásából adódóan feltétlen szeretetet, megbocsájtást hirdető lelkész képtelen megbirkózni félméteres kakastaréjt viselő kamasz fiával, holott az csupán saját, tomboló hormonjainak nem tud engedelmeskedni. Ellenzéki politikai aktivista anyuka magából kikelve kiabál az általa gyűlölt rendszer hivatásos őrére, a rendőr arcába, aki csak a törvényt kívánja betartatni vele – miközben lánya éppen szerelméhez szökik. Előtte sokkal csendesebben alázta porba elvárásainak nem teljesen megfelelő, de ezen minden erejével változtatni akaró asszisztensét. Elég részletes példázatát kapjuk aztán a kulturális közéletet nemrégiben felzaklató, különféle színházi botrányoknak. Egy színházi rendező -már premier után- kollégák, sőt, civilek szeme előtt durván megszégyeníti egyik színészét, hogy aztán nem sokkal később, egy rajongó hölggyel reprodukálja Sárosdi Lilla (és sokan mások) szexuális zaklatási ügyét is. Igen jelentőségteljes, másrészről viszont kíméletlen gesztus, hogy ezt a rendezőt Hajdu Schilling Árpáddal, Sárosdi Lilla férjével játszatja el (Sárosdi is szerepel a filmben, ő a korábban említett tanárnőt alakítja).

Tulajdonképpen a Schilling-házaspár szerepeltetése számít a film botránykövének is valójában, az, hogy a címe hajaz egy harminc évvel ezelőtti dokumentumfilmre, csak ürügy arra, hogy támadni lehessen: Schillingék köztudottan erős kritikával viseltetnek a mai Magyarországon tapasztalható politikai, társadalmi és ideológiai folyamatok iránt, ezért (önként) emigrációba is vonultak. A rendszer mélyéről beszóló Vitézy László kreálta ügy érdekes módon mégis Hajdu filmjének igazságát támasztja alá, akár egy kimaradt jelenet is lehetne a filmből. A hatalmi helyzetből adódó arrogancia, a téves (torzult) valóságérzékelés és a hibás prekoncepciók okozta verbális (olykor fizikaiba is forduló) agresszió, a higgadt, a problémák megoldására irányuló párbeszéd helyett a dominanciát erőltető, a másikat kiszolgáltatottá tevő attitűd Vitézy reakciójában is ugyanaz, mint amiket a film, különböző élethelyzetekben és társas szituációkban igen pontosan feltár. Mindemellett, azt is felvillantja, például a fiatalok szégyellős, elfogódott szerelmi jeleneténél, vagy a tanárnő lányának misztikus szökésénél, a kávéházi pincér vagy a taxis karakterében, hogy lehetnek más módjai is az egymással való kapcsolataink bonyolításában, vágyaink kiélésében. EZÉRT is rendkívül fontos Hajdu Békeidő című filmje. Az, hogy kényszerű helyzetben a számára legadekvátabb kifejezései formára talált rá már az Ernelláék Farkaséknál, és az abból fakadó, azt követő, immár csak lakásszínházi projekteknél, csak egy plusz a dologban. Bár, az igazán tehetségeseknek mindig van szerencséje is.