Saját szoba – Pusztaság (Pustina, 2016), minisorozat (Frissítve!)

Minőségi sorozatért nem árt néha a szomszédba menni. Például a cseh HBO Ivan Zacharias által rendezett miniszériái megérdemlik a figyelmet. Háttérben a szocialista blokk lehangoló kulisszái, ám a kivitelezés „nyugati” színvonalú: sűrű atmoszférájú, fordulatos sztorik, nulla üresjárat. Az Eszméletről (2019) itt-ott még cikkeztek a bemutató környékén, a néhány évvel korábbi Pusztaságról viszont valamiért nem beszél a kutya sem. Előbbi csavaros kémtörténet, mellesleg a cseh rendszerváltást megelőző időszak példás ábrázolása, utóbbi „csak” szimpla krimi, de a legnyomasztóbb skandináv rémálmokkal vetekszik. Miközben két lábbal áll a közép-kelet-európai valóság sáros talaján. Simán játszódhatna egy borsodi vagy baranyai aprófaluban.

Csehországban valóban létezik Pustina nevű település, csak nem a határ mellett, helyszínünk tehát fiktív – a névválasztás viszont beszédes. Egyszerre utal az itt élők sivár, kilátástalan helyzetére és magára a vidékre: a True Detective intróját idéző főcím kopár ipari tájat, füstöt okádó kéményeket, kurvákat és kamionokat mutat. Az idevalósiak többsége munkanélküli, számukra az utolsó szalmaszálat jelentheti a helyi bányavállalat ajánlata, akik jó pénzért felvásárolnák a házakat, a férfiaknak pedig munkát ígérnek. Páran azonban minden győzködés ellenére is ragaszkodnak a régi életükhöz. A kérdés végletekig megosztja az embereket, mondhatni, paprikás a hangulat. Épp a sorsdöntő népszavazás előtt csöppenünk az eseményekbe.

A főszereplő Hana, a polgármester (Zuzana Stivínová), a felvásárlás ellenzői közé tartozik, tehát a falu nagy része utálja. Ellenséges közegben, jórészt magányosan kell megbirkóznia az egyre megrázóbb történésekkel. Mindjárt a film elején azzal szembesülünk, hogy valakik brutálisan megölték az óvoda udvarában tartott csacsit. Az ovit Hana vezeti; nem sokkal ezután nyoma vész a nő kamaszlányának, Mishának is. A cselekmény gerincét az eltűnt lány utáni nyomozás adja, sokáig nem tudni, él-e egyáltalán – én sem fogom elspoilerezni, hisz a feszültség állandó ébrentartása a sorozat egyik fő erőssége. Váratlan fordulatok, dühítő cliffhangerek késztetnek újabb és újabb epizód ledarálására. Az alaphangulat iszonyatosan nyomasztó; a levegőben lógó tragédia (Misha eltűnése) eleve mérgezi a légkört, amin csak tovább rontanak a borongós, hideg tónusú képek, a vigasztalan, sáros-nyirkos természeti környezet és az olyan bizonytalan érzést kiváltó technikai fogások, mint az időrendet összezavaró elbeszélésmód vagy a rengeteg közelkép.

Mindennél deprimálóbb azonban maga Pustina: szegénység, munkanélküliség, bűnözés, deviancia. A kamionos pihenő prostituáltaknak biztosít állandó munkahelyet, az egykori kastély nevelőintézetként működik. Persze nem kell intézetisnek lenni ahhoz, hogy valaki drogbizniszbe keveredjen, a falakon kívül is van elég rosszfiú. Hana volt férje, Karel (Jaroslav Dušek) ugyan nem rossz (állítólag), csak beteg, de ezt a lepusztult figurát látva még a maradék életkedvünk is elmegy. A sorozat főképp a családok működéséről fest sötét képet; a szülői felelősségről, illetve annak hiányáról, figyelem, szeretet nélkül kallódó fiatalokról. A bűnügyi szál elválaszthatatlanul összefonódik a szereplők magánéletével. Mindenki mindenkinek a rokona vagy ismerőse ebben a kicsi, zárt közösségben, ahol a fő találkozási pont a kocsma, ha valami gond adódik, azt meg egyszerűen bemondják a hangosbemondóba (pl. XY nem találja a gyerekét), és pár perc múlva garantáltan összeszalad a fél falu. A lelkek mélyén régi bűnök, titkok lapulnak, jól eltemetve – ha valamelyik felszínre kerül, alighanem csak a nézőnek jelent újdonságot. Nem véletlen hát, hogy a végső rejtélyt nem a jószándékú, mackós detektív, hanem egy közülük való fejti meg, hisz bizonyos összefüggésekről fogalma sem lehet egy kívülállónak. Sajnos, a befejezést összecsapták. Több apró sebből vérzik, legfőbb bűne a következetlenség. Hiteltelennek éreztem a nyomozást saját kézbe vevő X (nevet nem mondok) akcióját, az adott karakterről ugyanis nehéz elképzelni ilyesféle átalakulást; na de sebaj, a körömlerágós izgalmat még ez sem teszi tönkre, a Pusztaság hibáival együtt is egészen remek krimi. (8/10)

efes szerint: Nagyon tetszett ez a sorozat, igaz, én már előtte belerázódtam Ivan Zachariás világába az Eszmélettel. A valóban lepukkant környezet ellenére is rendkívül esztétikus látványvilág, az eredeti, hiteles karakterek, a krimi vezérfonal mellett mindvégig jelenlévő társadalom-, és újkapitalizmus/újdemokrácia-kritika mind-mind azt bizonyítják, hogy a Pustina minden szempontból világszínvonalú, igen komoly mű. Én igazából csak egy bakit vettem észre a cselekmény logikájában, mégpedig az utolsó részben azt, hogy azok a képek hogyan kerültek a strandpapucsban slattyogó igazságosztó telefonjára. Nem, engem nem zavar a strandpapucs, nem zavar a váratlan hőssé válás (nem is érzem annak, ugyanis az öntevékenység az egész cselekményben ott van az illetőben – de nem akarok semmit elspoilerezni). Erősen ajánlott széria ez mindenkinek, akinek bejön ez a True Detective és a Chernobyl világára egyaránt hajazó világ. 9/10

Kategória: Film, Saját szoba
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Saját szoba – Pusztaság (Pustina, 2016), minisorozat (Frissítve!) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Eszmélet (Bez vědomí / The Sleepers, TV Mini-Series, 2019) | asanisimasa

  2. wim szerint:

    Amikor a srácokkal vagánykodik az éjszakában, úgy rémlik, elkéri az egyikük telefonját, és akkor mintha matatott volna rajta – de lehet, hogy rosszul emlékszem.

    Amúgy én is az Eszméletet láttam előbb, és én is egy ponttal tartom jobbnak a Pustinánál, csak nálam 9/10. Ott is volt pár hihetetlennek tűnő momentum : pl. a főszereplő kalandja az orosz támaszponton (elég zavartalanul mozoghatott).

    • efes szerint:

      Igen, akkor elveszi a magyar fiú telefonját .) , de ha akkor küldte el magának, akkor igen bika mobilnet van a cseheknél… 🙂

      ’87 táján mi is simán körbejártuk a Zsámbék környéki orosz rakétabázist magyar honvédekként, ott láttunk pl, testi fenyítést is a ruszkiknál (félmeztelenül futott végig a csávó a kettős sorfal előtt, akik szíjjal verték). Mi meg ott bámultunk a kerítésnél – nem érdekeltük őket.

  3. wim szerint:

    😀 Na, ez új, én nem hittem el, hogy ilyen lazán nemhogy bejuthat, de eljut a legtitkosabb helyekig is.

    • efes szerint:

      A vége fele eléggé szartak már bele mindenbe a ruszkik. Elloptak, amit lehetett és üzleteltek vele, voltak civil magyarok, akik rendszeresen jártak be – még rakétatámaszpontra is, ahol állítólag még atomtöltet is volt!

    • efes szerint:

      Az őrszolgálat az meg már nálunk is szanatórium volt. 24 órás szoli, ami úgy nézett ki, hogy két óra őrség a toronyban, két óra pihenő, két óra készenlét az őrszobán. Ilyenkor az őrséget semmilyen feladattal nem basztathatta senki semmilyen fontos hadifeladattal, mint levélsöprés, a parancsnok nyaralójának kiganézása és effélék., hiszen végöl is éleslőszerek voltak nálunk. De a toronyban alvás volt általában, az őrszobán a pihenő és a készenlét alatt pedig folyamatosan ment a videó (hangalámondásos kalózkazetták szigorúan, horror, pornó, b-kategóriás akciók, esetleg valami röhögős). Ezért mondom mindig, hogy a kötelező sorkatonaság nem más, mint egy morális süllyesztő.

  4. Visszajelzés: Az erdő (The Woods, TV Mini-Series, 2020) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.