A szereposztás talán a legnagyobb erénye az Oscar-díjas (Mindenki) Deák Kristóf tavaly bemutatott -második- egész estét filmjének. Végre valaki mert szakítani az amúgy relatíve széles magyar “színészpiacról” olykor már nevetségesen szűklátókörűen válogató casting-trenddel: van azért más is az amúgy általában kiváló Thuróczy Szabin, Ónodi Eszteren, Nagy Ervinen, Balsai Mónin vagy Nagy Zsolton kívül, akit nem dob le magáról a mozivászon. És mennyi remek színészünk van még az idősebb generációkból, akiknek egyéb komoly felkérés híján még a legkisebb szerep is ajándék – és amit meg is hálálnak mély alázattal! Nem is feltétlenül a szívszorító esetlenséggel totyogó Jordán Tamásra gondolok, akinek egy szabad estéje nincs, annyit játszik színházban a mai napig – de szuper jó Papp János, akinek általában csak a hangját halljuk Morgan Freemanként vagy éppen David Attenboroughként! Lenyűgöző az a néhány jelenet, amiben Hámori Ildikóhoz képest a Red-beli Helen Mirren hókamóka mamóka, Mikó István! Kertész Péter! Baranyi László! Milyen figurák!

Sajnos, éppen a címszerepet, Az unokát alakító Blahó Gergely/Gergő a legszürkébb színészként mind közül. Nem mondom, hogy gyenge teljesítményt nyújt, bizonyos pillanatokban érezni, hogy a helyén van, de máskor bizony úgy látszik, mintha az egyik néző lépett volna be a jelenetbe. (Például az egyik zsarolót kiválóan alakítót Jászberényi Gáborral közös jelenetekben érezni ezt.) Ennél sokkal erősebb színészi jelenlétet igényelne ez a film – mely amúgy teszi a dolgát, szépen működik, ahogyan az egy Oscar-díjas rendezőtől el is várható. Fontos, valós témát dolgoz fel, az ún. “unokázós csalásokat”, melyekben idős, vélhetően némi megtakarított vagyonkájukat otthon, “a ciha aljában” őrizgető, hiszékeny, magányos embereket szemelnek ki maguknak a csalók, hogy aztán magukat rendőrnek, más hivatalos személynek kiadva telefonon csikarjank tőlük ki pénzt azzal a mesével, hogy távolban élő unokájukat, más családtagjukat súlyos baleset ért, és sürgősen kell egy kis pénz, hogy kórházba szállítsák őket, meggyorsítsák az ügyintézést, stb. A Jordán Tamás alakította nagypapa is kap egy ilyen hívást, hogy unokája súlyos balesetet okozott, amiben ő is megsérült, és hogy ne legyen belőle rendőrségi feljelentés, a balesetet elszenvedő fél némi készpénzért ettől hajlandó elállni. Az unoka (Blahó Gergő) azonban nincs olyan távoli kapcsolatban nagyapjától, mint ahogyan azt a zsarolók hiszik és gyorsan rájön, hogy nagyapját átverték és nem várva a teszetoszáskodó rendőrökre, nyomozni kezd.

Ettől kezdve a történet a bűnügyi bosszú-thrillerek kliséi szerint halad előre. Hogy mégsem válik sematikussá a cselekmény, annak az alapszituáció egyedi sajátossága, valamint a már említett mellékkarakterek harsány, kedves színei az okai. Fontos szervezőelem az unoka munkahelyi környezete, ez azonban szerintem eléggé íróasztalszagúan került bele a történetbe – bár ha ezen felülemelkedünk, akkor valóban működteti a sztorit. Szerintem felesleges volt a karóra-szálat ennyire messzire vinni. Idegenül hat kissé a meglehetősen tankönyvízű, didaktikus végkifejlet, valamint az azt követő naiv “vörös farok” is, miközben ezekkel együtt olyan nagy baj mégsincs ezzel a filmmel: simán elfér a Netflix nemzetközi kínálatában. Eléggé egyben van és fontos, eredeti témát boncolgat.