Author Archives: efes

Bille August a skandináv film Paulo Coelho-ja, természetesen nem írói, de még csak abban az értelemben sem, hogy bombasztikus idézetekkel terhelné túl a problémák minél gyorsabb felületi kezelését preferáló facebook-felhasználók agytekervényeit – August úgy jelenleg az egyik legismertebb skandináv (dán) … → olvasásának folytatása

Emlékeznünk még, amikor 1994-ben, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedett egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác? Végigdumálták az utat, sebtiben egymásba szerettek, majd a srác megkérte a lányt, hogy maradjon vele reggelig, … → olvasásának folytatása

Danny Boyle rendezett már szociografikusan korrekt zombifilmet, olimpiai megnyitót, Oscar-díjas etnogiccset, ezoterikus lilázást sci-fiben, vérfagyasztó túl-életrajzot és drogos kultuszmozit, még klasszikus romkomot is -szerintem képes még az orrával is citerázni- de nem ezért az egyik legérdekesebb filmes jelenleg a világon, … → olvasásának folytatása

Isten, de főleg Buddha kegyelméből többször jártam Thaiföldön, értelemszerűen többször Bangkokban is, így tehát személyes tapasztalatok alapján mondhatom, hogy aki ebből a gazdag kultúrájú, színes országból csak a fiú-, lány- és gyerekkurvákat és a köréjük fonódó alvilágot, valamint a thaibox-termeket … → olvasásának folytatása

Ziccer, tehát be is húzom: borítsa részemről a feledés homálya ezt a Feledés című filmet. Ennyi jár neki, nem több. Nem mintha annyira rossz film lenne, mert ezt azért így nem lehet kijelenteni, ukmukkfukk, azonban részleteiben, fő motívumaiban, konfliktusaiban, sőt, … → olvasásának folytatása

E filmben Neil Jordan Oscar-tulajdonos, és amúgy elég jelentős filmes ismét nekimegy a vámpírok témájának. A kiindulópont ezúttal is a viktoriánus kor előtti Anglia és a romantika korszakának kezdeti évei, Interjú… helyett azonban különös hangulatú „special remixét” kapjuk a kriminek, … → olvasásának folytatása

Sam Raimi, nem kis önbizalomról tanúbizonyságot téve, e filmben megalkotta saját maga emlékművét. Úgy, ahogyan előtte a nagyok: Charlie Chaplin, Orson Welles, Francis Ford Coppola, stb. Ez az Óz, a hatalmas valójában maga, Sam, a kókler, közepesen tehetséges vásári mutatványos, … → olvasásának folytatása

Ilyen lenne, ha Tarr Béla újra filmezne és mondjuk, álnéven készítene horrorokat, valahol Dél-Amerikában… Ezzel persze, nem a műfaj fanatikus rajongóit kívánom elriasztani, sem pedig ideédesgetni a tomboló nyárban is az artmozik sötétjében bujkáló, legátszellemültebb kékharisnyákat, csak jelzem, hogy Az … → olvasásának folytatása