Category Archives: Film

Mike Leigh díjözönben részesített, és még 3 Oscarra is jelölt 2004-es Vera Drake című filmjében nagyon sokáig minden rendben van. Tipikusan angol, észak-londoni kispolgári környezetbe helyezkedünk bele a film által. 1950-et írunk, még mindenkiben élénken élnek a minapi háború szörnyű … → olvasásának folytatása

Románia mára messze maga mögött hagyott bennünket, így még annyira sem jogos a “balkánozás”, mint mondjuk néhány évtizede volt, amikor még mi voltunk a “vigyorgó barakk, vastag kolbásszal és pirburg-párkáppal”, míg odaát hosszú sorok álltak a bolt előtt, ha jött … → olvasásának folytatása

Manapság, amikor közértelemben véve a tánc nem több egyszerű testmozgásnál, amely az előzőleg bevitt zsír, alkohol és egyéb vegyi anyagok, kvázi „elégetésére” szolgál, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy eredetileg a tánc egy komplex nyelv, mellyel érzelmeket, gondolatokat lehet kifejezni, sőt, alkalomadtán … → olvasásának folytatása

Már hosszú ideje kérdezgetik, kérdezgetjük egymástól filmtárgyú beszélgetéseken, hogy vajon Léos Carax, a legutóbbi „francia új hullám” legmarkánsabb hangú, legegyénibb látásmódú képviselője, vajon miért nem csinál filmeket? Nos, tizenhárom évnyi, hosszú böjt után, íme, a válasz… Új hullám-lovasok A nyolcvanas … → olvasásának folytatása

Rövid verzió: Ez a Felhőatlasz nagyobb szoft-filozófiai katyvasz, mint a Mátrix volt. Séróból műmájer, kaotikus, modoros, egyben bűbájos giccs, a szó jó, egyben rossz értelmében. Nehezen szerettem meg, de aztán imádtam, bár néha a fenébe kívántam, sőt egyszer bele is … → olvasásának folytatása

Most, hogy nálunk újabban igen “menő” dolog leporolni a német nácizmust, és az ideköthető összes többi ordas eszmét, melyek gyakorlati megjelenésükhöz a kormány olykor még előzékenyen oda is bólint, talán izgalmas elővenni az olasz Liliana Cavani a témában elég mélyen … → olvasásának folytatása

Az olasz neorealista iskola legszebb hagyományait követi Giorgio Diritti Az eljövendő férfi című háborús drámája, melyben azonban számos gesztus könnyít a mai néző dolgán. Bár a film valójában egy Bologna melletti hegyi falu kisközösségéről szól, hogyan élték meg a háború … → olvasásának folytatása

Miközben a magyar film, mint olyan, haldoklik, miközben „rendes” nagyjátékfilmek hiányában az évi rendes Játékfilmszemle is elmaradt, azért kerül a mozikba magyar mozgófilm. Hogy ez az alkalom pusztán utolsó lehelet-e, esetleg valamiféle zombi-támadás, vagy talán új, reményt hozó, friss szellő, … → olvasásának folytatása

Picit meglepett Julie Taymor 2010-ben készült (A) viharja, ugyanis egy teljesen konvencionális Shakespeare-adaptációt látunk. Nem ezt szoktuk meg (például ezért és ezért). A mai mozivásznakon már teljesen hétköznapian ható CGI-látványvilágon túl egy normális, hagyományos, igaz, szinte teljesen a “csontig húzott” … → olvasásának folytatása

Szerintem a Tökös taták valamivel jobb magyar cím lett volna, de legalábbis nem rosszabb, mint ez a Született gengszterek… Nézem itt a reakciókat, igen megosztja ez a kis film a nézőket. Megy a vérhányás ezerrel, mintha fizetnének érte, ki húzza … → olvasásának folytatása