Category Archives: Filmnaplók

Jack csónakázni megy (Jack Goes Boating, 2010) – Független film az, ami kevés helyszínen, jobbára belsőkben, kevés szereplővel játszódik és sokat szívnak benne – definiálhatnám félre a fogalmat, és hát Philip Seymour Hoffman is túl, ám méltán elismert reprezentánsa Hollywoodnak … → olvasásának folytatása

Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables, 1987) – Brian De Palma filmjének zsenialitását jelzi, hogy úgy tudott beférkőzni a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy itt éppen őket verik. A kissé propagandaízű, jókisfiús sztorit azonban kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a … → olvasásának folytatása

Mr. és Mrs. Smith (Mr. and Mrs. Smith, 2005) – Már minimum hét éve együtt van Brangelina? Hogy telik az idő… A film nem vészes: hülyeség, de legalább szórakoztató. Jolie és Pitt, minden körülöttük kulmináló médiacirkusz ellenére, tehetséges emberek. Itt … → olvasásának folytatása

Minden vilángol (Everything Is Illuminated, 2005) – A megjelenése idején mindössze 26 éves Jonathan Safran Foer művét sokan a 21. század első jelentős amerikai regényeként tartják számon. Az eddig elsősorban színészként ismert Liev Schreiber első rendezése – mely e regény … → olvasásának folytatása

Az élet, mint nemi úton terjedő halálos betegség (Zycie jako smiertelna choroba przenoszona droga plciowa, 2000) – A gunyoros hangzású cím ellenére ez egy komoly, filozofikus film, persze, ez nyilvánvaló is, ha tudjuk, hogy Krzysztof Zanussi rendezte (aki a címet … → olvasásának folytatása

Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles,. 2003) – Jean-Pierre Jeunet-t e filmben úgy tűnik, kifejezetten zavarta a filmrendező azon “kötelme”, hogy illene talán történetet is mesélnie. Tobzódik a látványban (Aline Bonetto kapott is Oscart a látványtervezésért), fékezhetetlen fantáziával teremt … → olvasásának folytatása

A törvény embere 3. évad (Justified, Season 3., 2012) – Raylan Givens Harlan-megyei rendőrbíró kalandjai továbbra is szárnyalnak, a bluegrass-hiphop pedig üt. Új elemként vannak távlatok még a helyi politikában, jók az új gonoszok, különösen a feka hentes, csak suttyóföld … → olvasásának folytatása

Szerelem, pasta, tenger (Mine Vaganti, 2010) – Imádom Ferzan Özpetek filmjeit, ez azonban egy kicsit túl melodramatikusra, vagy inkább túl könnyedre sikerült. Értem persze, a coming out, főleg egy igazi, macsó olasz családban önmagában is éppen eléggé dráma, és inkább … → olvasásának folytatása

Felhők közül a nap (Shining Through, 1992) – Csapkodó, igen logikátlan második világháborús kémfilm egy rettenetesen gyenge Melanie Griffith-szel a főszerepben, Michael Douglas, Sir John Gielgud és Liam Neeson tétova asszisztenciájával. TitkárnőcsKÉM. 3/10 Mr. Mayestyk (1974) – Annak idején mintha … → olvasásának folytatása