Category Archives: Filmnaplók

Utolsó nap az iskolában. Ilyenkor már csak a legparasztabb tanár írat dogát, általában papírgalacsinokkal dobáljuk egymást, a fiúk az előttük ülő lányok haját huzigálják, a lányok pedig inkább kibámulnak az ablakon. Langymeleg napfény kukucskál velük szembe. Nehéz már odafigyelni bármire, … → olvasásának folytatása

Dühös nap a mai, nemcsak ezért, mert reggel madárfüttyös tavaszban indultam el, és mostanra már megint didergős ősz lett és bőrig áztam, hanem mert a filmek is dühösek voltak ma. Az egyik kínai háborús, a másik afrikai háborús, a harmadik … → olvasásának folytatása

Hosssszzzzúúú nap volt. Kezdődött éjkékben, folytatódott hófoltokkal tarkított zöldben, majd áttűnt hullaszürkébe, hogy befejeződjön gyertyafényben. Asszony zongora nélkül (La mujer sin piano/Woman Without Piano), 2009 – A spanyol Javier Rebollo filmje különös ötvözete Aki Kaurismaki minimalista és Luis Bunuel szürrealista … → olvasásának folytatása

Egy ilyen, furcsa filmek furcsa fesztiválján a fesztiválozó már kellően belassulva kóvályog, sokszor már csak a harmadik szemével nézi a filmeket, snittek, címek, nevek és hangok keverednek, a kólának kávéíze van, a kávénak meg gyros. A mai nap pirospozsgás foltos … → olvasásának folytatása

Rothadó barnás-zöld, majd szivárvány. Van Diemen-föld (Van Diemen’s Land), 2009 – Az ausztrál Jonathan auf der Heide (micsoda szép ausztrál név!) komoly előtanulmányok után, egyfajta ausztrál honfoglalás-mítoszt mesél el e filmben, persze, fehér szemszögből. Lecke: Ausztráliát, illetve annak egy piciny … → olvasásának folytatása

Szürke, piros pöttyökkel. Elly története (Darbareye Elly/About Elly), 2009 – “Negyedik nagyjátékfilmjében a tehetséges iráni író-rendező, Asghar Farhadi az iráni társadalom szerves részét képező szemfényvesztés-kultúrára (értsd: a társasági élet sajátos formuláira) világít rá egy felső-középosztálybeli teherániakból álló társaság tragikusan végződő … → olvasásának folytatása

Hát, a második nap már jóval szürkébb lett: Revans (Revanche), 2008 – Az osztrák Götz Spielmann Oscar-jelölt filmje túlnyomó részben úgy néz ki, mint egy a kritikusok által nagyjából jól sikerültnek kikiáltott, de itthon 10 ezres nézettséggel a mozikból néhány … → olvasásának folytatása

Menedék (Le Refuge), 2009 – Ez a film Francois Ozon “Halál-trilógiájának” befejező része, stílusosan egy gyermek születése körüli bonyodalmakat meséli el. Felvonul Ozon világának legtöbb szegmense, van családi botrány, tengerpart, heroin, sőt, heroinos terhesség, terhesszex, homoszexuális pár, s mindez a … → olvasásának folytatása

Bunkerember – Én minden -rengeteg- hibájával együtt szerettem Zsigmond Dezső újabb heroikus vállalkozását, hiszen éppen arról szól, ami az emberi élet lényege, s amit az a zengő hang is mond Ádámnak az ő tragédiájában: Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál! … → olvasásának folytatása