360 (2011)

Annyira kézenfekvő, hogy szinte szégyellem is behúzni az e filmre kapásból benyöghető közhelyet: a 360 bizony nem más, mint egy tökéletes kör. Így van ez, még akkor is, ha e körbe nem nagyon fér több, mint amennyit színvonalasabb női magazinok párkapcsolatok-rovatából össze lehet ollózni 360 - Jude Law és Rachel Weisznéhány hét, esetleg hónap alatt…

A szinte geometrikusan precíz forgatókönyv nem holmi önjelölt zseniként nyomuló újdondász műve, Peter Morgan neve mellett sok nagyszerű film áll már, melyek színvonalához illik ragaszkodni. A 360 sztorija gyakorlatilag több kis önálló történet simán, görcs- és csomómentesen egymásba fűzött karikája, ráadásul a történetek szereplői is átnyúlnak egymás epizódjaiba, így képezve gyönyörű mintát, valami olyasmit, mint amit kislányok szoktak fonni szalmaillatú, meleg nyarakon a pitypang szárából (egy szebb világban). A körkörös dramaturgiai szerkezet természetesen nem valami korszakalkotó ötlet, láttunk sok hasonlót már, de Morgan műve annyira hibátlan, hogy simán járna érte díjözön. Nem is értem, miért nem kapott még semmit (alkalom lett volna rá, hiszen a film már tavalyelőtt kint volt a piacon…), mikor annyi szir-szart összedíjaznak mindenhol…

A brazil Fernando Meirelles (szintén remek filmográfiával rendelkező, brazil származású rendező!) meg is tudta rendezni Morgan “körtáncát”, egy valódi 360 - Sir Anthony Hopkinssoknyelvű, multikulti romantikus drámában. Rengeteg helyszínen (Bécs, Párizs, Pozsony, Denver, London és lehet hogy még kifelejtettem valamit) folyik a magányos szívek kavalkádja (mert erről szól a film), rengeteg szereplő között szlovákul, oroszul, angolul, németül, arabul, portugálul és franciául, és a végén cseppet sem csodálkozunk, hogy mindenki szót tud érteni a másikkal, mégis mind magányos. Vagy majdnem mind… a film végére ugyanis helyre áll a világ rendje. Olyan színészgigászok, mint Anthony Hopkins (itt látszik igazán, ebben a látszólag piti kis szerepben, hogy mekkora színész ez a bácsi…), olyan tündökletes címlappár (e filmben), mint Rachel Weisz és Jude Law, tökéletesen vegyülnek ismeretlenebb kollégáikkal, senki nem lóg ki az egyenletesen magas színvonalú játékból. A tanulság? Semmi különös, tudja úgyis mindenki – mégsem árt ismételgetni, hiszen magányos szívekből még mindig Dunát lehet rekeszteni. Például meg lehet nézni ezt a 360 című filmet is. Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

VÉGET ÉRT A 20. TITANIC NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL

Idén is bőséges kínálattal jelentkezett a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. Az április 5-13. között tartó rendezvényen 61 egész estés filmet és 13 rövidfilmet, a kortárs nemzetközi filmtermés legjavát nézhette meg a közönség 5 budapesti helyszínen, 122 titanic lógónyilvános vetítésen. A 20. születésnapját ünneplő fesztiválon 10 film versenyzett a Hullámtörők Díjért és a Lore vitte el a Magyar Nemzeti Filmalap idei támogatásának köszönhetően a díjhoz járó 8000 eurót. A 20. Titanic az előző évek átlagát meghaladó eredménnyel zárt, összesen 10 700 látogatót vonzott.

Arról nincsenek hivatalos adatok, hogy hány liter Staropramen sört ittak a cseh filmek nézői a 20. Nemzetközi Filmfesztiválon s hogy hány liter kávét fogyasztott el a 20 fős stáb, néhány dolog azonban egészen biztos. A Fesztiválnak 12 vendége volt – rendezők, producerek, színészek – akik három kontinensről kísérték el filmjüket Budapestre, s akik közül többen itt tartózkodásuk alatt ellátogattak a fóti filmgyárba. 122 nyilvános vetítésen 61 egészestés filmet és 13 rövidfilmet, a kortárs nemzetközi filmtermés legjavát nézhette meg a közönség 5 budapesti helyszínen. Az Uránia, az Örökmozgó, a Toldi mozi és az A38 hajó mellett idén először a Puskin moziban is peregtek a filmek.

A fesztivál zsűri elnöke idén Jiři Menzel volt, akivel külön előadáson találkozhatott a szakma és a közönség. A világhírű cseh rendező két nap alatt megnézett tíz versenyfilmet s emellett húsz interjút adott, amit „jó mókának” tartott. A Titanic záró gálájának vendége volt a korábbi években a Vérvonal című munkájával díjat is elnyerő világhírű izlandi rendező, Baltasar Kormakur, aki jelenleg Budapesten forgat, valamint az idei a Hullámtörők Díjat elnyert Lore női főszereplője, Saskia Rosendhal is. A fesztivál ideje alatt számos produceri találkozó is zajlott, s többek között megállapodás született a holland Ricky Rijneke Csendesek című filmjének magyarországi forgalmazásáról.

A fesztivál alatt 500 tolmácsgép volt használatban és  20 tolmács dolgozott folyamatosan a filmvetítéseken, egyikük 8 filmnek volt a gazdája, összesen 1509 percet, azaz több mint 25 órát töltött a tolmácsfülkében. A napi operatív munkát a stáb tagjai mellett 80 önkéntes segítette, akik között volt finn, lengyel és portugál is.

A 20. Titanic az előző évek átlagát meghaladó eredménnyel zárt, összesen 10 700 látogatót vonzott. Több mint 20 teltházas előadás volt, a legtöbben az ír Csáposok című filmet látták, két előadáson 423-an. Ezt követi a Hullámtörők Díjat elnyert Lore 402 fővel, a harmadik legnézettebb film a norvég krimivígjáték Balfék volt. A fesztiválon bemutatott filmek közül a The Master, az Ébredés, a Lore, az Il Manors, a Csendesek és a Ködben mozi-, a Szárazon hamarosan DVD forgalmazásba kerül hazánkban.

Immár az is hivatalos, hogy a 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 2014-ben április 4-12. között lesz majd.

www.titanicfilmfest.hu

www.facebook.com/titanicfilmfest

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

20. TITANIC: Dö vinnöriz …. Lore!

Ausztrália 2013-as Oscar-nevezettje, Cate Shortland LORE című filmje (kritika itt róla később!) nyerte a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 8000 eurós Hullámtörők díját, amelyet a fesztivál a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával adott át. Mira Fornay KUTYÁM, KILLER című alkotását különdíjban részesítette a titanic lógóháromtagú nemzetközi zsűri, melynek elnöke a világhírú cseh rendező, Jiři Menzel volt. A közönségdíjat Petr Nikolaev cseh rendező  LIDICE című filmje kapta.

A múlttal való szembenézést középpontjába állító ausztrál dráma, Cate Shortland LORE című filmje nyerte a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 8000 eurós Hullámtörők díját, amelyet a fesztivál a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával adott át. „A filmben Saskia Rosenthal magával ragadó alakítást nyújt egy fiatal lány megformálásával, akinek a világa, és hitrendszere összeomlik, amikor közvetlenül a II. Világháború végét követően megtudja az igazságot a szüleiről. A film hátterét a zűrzavarba taszított ország adja. A LORE egy erőteljes, szakmai mélységgel megalkotott ambiciózus léptékű, hiteles és intim film.” – nyilatkozta a zsűri egyik tagja, Morgan Bushe ír producer.

A Lore egészen új nézőpontból mutatja be a második világháború hatásait, de nemcsak ezzel hívta fel magára a nemzetközi filmvilág figyelmét. Csodálatos fényképezése, lírai képei és a főszerepet játszó, az alakítás után Európa „Shooting Star”-jává választott Saskia Rosendahl lenyűgöző játéka már eddig is számos díjat hoztak az alkotásnak. A Lore a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a közönségdíjat, Stockholmban pedig a legjobb film, női főszereplő, operatőr és zene elismerését vihette haza. A rendező távollétében a Hullámtörők díjat a film főszereplőnője, az épp Budapesten forgató Saskia Rosendahl vette át. A film május 2-ától látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában. A film előzetese: http://youtu.be/oj3MGRIpbGI.

A Morgan Bushe ír producerből (Semmit magamról), Hajdu Szabolcs (Macerás ügyek, Fehér Tenyér, Bibliothéque Pascal) filmrendezőből és Jiři Menzel elnökből álló háromtagú nemzetközi zsűri idén egy különdíjat is kiadott, melyet a Szlovákiában élő, magyar származású Mira Fornay KUTYÁM, KILLER című alkotása érdemelt, mely „egy filmnyelvileg következetesen végiggondolt, erős atmoszférájú alkotás, pontos, érzékeny színészi alakításokkal, kockázatvállaló rendezői munkával, bátor, részleteiben is gondosan kidolgozott forgatókönyvvel.” – indokolta a zsűri döntését Hajdu Szabolcs filmrendező. A KUTYÁM, KILLER amellett, hogy a mai Európa rasszistáiról és etnikai konfliktusairól szól, olyan rossz döntésekről is beszél, amiket már nem változtathatunk meg, illetve olyan lehetőségekről, melyekkel viszont nem tudunk élni.

A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 2005 óta versenyfesztiválként is működik. Idén tíz film versenyzett a Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott Hullámtörők díjért: a két díjazott filmen túl az Alija (Alyah) című francia film Pio Marmaï-jal a főszerepben, az ukrán Eva Neymann Kupolás ház-a (Dom s bashenkoy), a holland Ricky Rijneke első nagyjátékfilmje, a Csendesek (Silent Ones), a szlovákiai magyar elsőfilmes Prikler Mátyás alkotása, a Köszönöm, jól (Dakujem, dobre), Shane Carruth amerikai rendező Feltörő színek (Upstream Color) című mozija, a finn Aku Louhimies Fekete golyó (8-Pallo) című filmje, Szergej Loznica háborús története, a Ködben (V tumane), valamint az ír Lenny Abrahamson Mit tettél, Richard-ja (What Richard Did) voltak versenyben.

Idén a közönség véleménye szerint Petr Nikolaev cseh rendező LIDICE című filmje bizonyult a legjobbnak,  a második-harmadik helyen megosztva Matti Kinnunen munkája, a MISS BLUE JEANS című finn alkotás és az amerikai Emmett Malloy BIG EASY EXPRESS című zenei dokumentumfilmje végeztek.

www.titanicfilmfest.hu

www.facebook.com/titanicfilmfest

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

20. TITANIC: Alija (Alyah, 2011)

A cím jelentése ‘hazatérés’, és a cionizmus egyik központi fogalmaként elsősorban a külföldi diaszpórában élő zsidók Izraelbe való hazatelepülését jelenti. Az Alija című film főszereplője Alex, egy párizsi zsidó fiú, jól menő drogdíler, aki azonban feladni készül “szakmáját”, hogy Tel Avivban élő nagybátyjához költözzön és együtt nyissanak egy tengerparti éttermet. Az alijának egyetlen gondja van csak, hogy Alex zsidósága csak elvileg létezik. A vallást sohasem tartotta, héberül csak néhány szót tud, egyáltalán, a zsidó identitás vajmi keveset jelent számára. Zűrös bátyja állandóan pénzért pumpolja, édesanyja halott, apja pedig magasról tesz rá. Viszont jól érzi magát alija - pio marmaiPárizsban, az “üzlet” jól megy, és a friss szerelmet sem könnyű otthagyni. Elie Wajeman filmje elsősorban erre a vívódásra koncentrál, hogyan választ magának Alex új hazát, hogyan birkózik meg saját identitásával, családjával.

Kiváló választás Pio Marmai Alex szerepére, ugyanis úgy, olyan érzékenységgel hozza a figurát, hogy közben nagy ívben kerüli az összes adódó sztereotípiát. Alex teljesen átlagos kinézetű, megnyerő srác. Semmi villogó tekintet, rasztafrizura, kapucnis pulóver és a többi közhely, amiről a kábszerárusokat messziről fel lehet ismerni (a filmeken), de a zsidósággal kapcsolatos klisék is hiányoznak, egy-két találó poéntól eltekintve. A film inkább a tűnődést, az útkeresést a választás nehézségét mutatja meg igen szépen, igen részletesen, s azt, hogy milyen nehéz a súlytalan lebegésből lehorgonyozni bárhová is. Mindemellett vastagon benne van a modern, asszimilálódott zsidóság legnagyobb dilemmája is, hogy hogyan viszonyuljanak saját zsidóságuk iránt. A film utolsó jelenete megoldást, válaszokat ugyan nem ad, viszont mint pillanatfelvétel, egyértelműen hiteles, pontos és egzakt.

Nagyon szép, finom, légiesen könnyed és melankolikus pillanatok uralják az egész filmet, ami durvaság adódik, az is szinte gyengéd. Erős kontrasztban van a történet által ábrázolt, valójában igen durva problematikával. Közhelyesen valami veszekedős, ordibálós, intenzív és dokumentarista hangulatú drámában lehetne ezt elmesélni, de azzal, hogy Wajeman filmjét ilyen laza, szinte lírai könnyedséggel oldotta meg, az kifejezetten üdítő élmény… 7/10

Film, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Pályázati felhívás migrációs témájú dokumentumfilm megvalósítására

A Palantír Film Alapítványnak lehetősége nyílik egy rövid dokumentumfilm elkészítésére az Európai Integrációs Alap támogatásával.

A 10-30 perc hosszúságú dokumentumfilm magyarországi migráns vagy migráns hátterű fiatalok életérzéseit, integrációs problémáit mutatja be: az eltérő nyelvi, vallási, kulturális gyökerekből adódó másságot, a beilleszkedés nehézségeit vagy sikereit, az identitás változását, stb.

A film szereplői csak „harmadik országból érkező bevándorlók” lehetnek, vagyis nem lehetnek menekültek vagy menedékkérők, illetve az Európai Unió állampolgárai (így például erdélyi magyarok sem, ukrajnaiak viszont igen).

A rövidfilm célja, hogy eredményesen használható legyen az oktatásban, képzéseken, iskolán kívüli nevelésben, elsősorban a 15-30 éves korosztály számára. Fontos, hogy a fiatalok a történettel, a film szereplőivel könnyen tudjanak azonosulni, ezáltal bevonódásuk, nyitottságuk növekedjen a bevándorlók, és általában az eltérő etnikumú, kultúrájú emberek iránt.

A filmmel szemben elvárás, hogy kerülje a propagandisztikus, didaktikus elemeket, maguk a szereplők, a történet és a filmes megfogalmazás szolgáljon a kívánt hatás elérésének eszközéül.

Olyan kész filmterveket várunk, melyek már jól átgondolt, kitalált fázisban vannak, nem csupán ötletek. Kész filmek nem pályázhatnak.

A film a Palantír Film Alapítvány gyártásában készül. A gyártásra a rendező pályázhat. A megfilmesítés jogát az Alapítvány megvásárolja, és megbízza a rendezőt, hogy az általa kiválasztott alkotók bevonásával készítse el a filmet.

A rendelkezésre álló költségvetés: bruttó 1.4 millió Ft.

A film elkészítésének határideje: 2013. szeptember 15.

 

Pályázati határidő: 2013. április 21. 24:00

A pályázatokat a palantir@palantirfilm.hu e-mail címre várjuk.

A jelentkezéshez szükséges:

– kitöltött pályázati adatlap

– szinopszis*

– gyártási ütemterv (1/2 oldal)

– bármilyen vizuális anyag a projektről (fotók, trailer), ami már rendelkezésre áll

– a rendező önéletrajza (1/2 oldal)

A szinopszist az alábbi tartalommal kérjük:

Projekt javaslat (1 oldal)

– téma rövid bemutatása

– fő karakter(ek) bemutatása

Filmterv (1-2 oldal)

– a film célja, műfaji meghatározása – miről is szól és miért fontos?

– a történet és az elbeszélés módja – mit látunk majd a filmen?

Rendezői koncepció (1/2 -1 oldal)

– személyes kötődés – miért pont én rendezem?

– rendezői módszerek – a terepmunka és a filmezés módszere

– rendezői elképzelések a filmnyelv használatáról – képi és hangi világ, dramaturgia stb.

 A döntésről 2013. április 26-ig értesítjük a pályázókat.

Palantír Film Alapítvány

H-1461 Budapest, PF.64.

Tel: +36-1-403-03-52, +36-70-409-77-45

palantir@palantirfilm.hu
www.palantirfilm.hu

Hírek Kategória | Hozzászólás

20. TITANIC: Árnyékban (Ve Stínu/In the Shadow, 2012)

Mondhatnánk azt is David Ondříček Árnyékban című krimijéről (ezúttal tényleg pontos a műfaji meghatározás!), hogy a mi (pontosabban Bergendy Péter) A vizsga című filmünk párja. Ugyanaz a korszak, ugyanaz a műfaj és árnyékban2ugyanaz a minőség is, sőt e cseh film picivel még több is, hiszen amellett, hogy szigorúan tartja magát a műfaj kötelmeihez, a végére azért, egyfajta “csendes ultimóként”, tablóját is adja az ötvenes évek cseh, zsidók ellen irányuló koncepciós pereinek, egyben méltó módon megemlékezve annak áldozatairól is.

A cseh ötvenes évek semmivel sem volt szebb, vagy jobb, mint a miénk, de hát egy a tábor, egy az eszme, egy a jelszó. Az orosz kézi irányítású cseh titkosszolgálat, a helyi ÁVO éppen olyan mocskos eszközökkel dolgozott, mint nálunk, az Andrássy út 60 alatt tették az elvtársak, a filmben szépen kibomlik az egész rendszer. Értünk minden pillanatot. Éppen ezért zavaró egy picit a filmet rendező (és részben író) Ondříček ragaszkodása a film noiros klisékhez, melyek bár jól néznek ki általában, de azt hiszem, az égadta világon nincs semmi közük a korabeli cseh valósághoz. Kizártnak tartom, hogy az ötvenes évek cseh rendőrei ilyen szépen vasalt, elegáns ruhákban jártak volna, azt sem hiszem, hogy volt már akkoriban füstszűrős cigaretta (bár ez részletkérdés, amiben viszont az ördög rejtezik, ugyebár), egyáltalán, az emberek, a cseh polgárok, beleértve magát, a rendőrséget is, mozoghattak, beszélgethettek volna ilyen árnyékbanszabadon, ilyen természetességgel, mint ahogy e filmben látható. Én elvárnék azért egy picivel félelemtől telítettebb atmoszférát, mert hát azért ez nem Amerika. Ugyi. Tehát ezt a noirkodást üresnek és főleg, felesleges modorosságnak érzem, mely kissé gyengíti a film hatását, minden értelemben.

De mint krimi, szinte meglepetésszerűen jó a film, működik, fordul és csavarodik. Az elején, az USA által támogatott, cionista bankrablóknál még el is bizonytalanodtam egy kicsit, hogy mifene – de aztán győzött az igazság. Jók a színészek, jók a párbeszédek, melyek bővelkednek a jól ismert és szeretett cseh humorban, és ennek ellenére a végkifejlet, s benne a történelem kíméletlen igazsága úgy csap pofán, mint a szívlapát. Picit a plánokon el lehetett volna gondolkodni a forgatást megelőzően, de nagyobb baj tényleg nincs ezzel a filmmel. Riszpekt! 8/10

Film, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Címkézve | 5 hozzászólás

20. TITANIC: Morning Star (L’étoile du jour, 2012)

morning starA francia Sophie Blondy Morning Star című filmje időutazás a nyolcvanas évek francia alternatív kultúrájába. 2013-ban azonban ez már nem több, mint egy Léos Carax-rajongó szomorkás ommázsa a végérvényesen eltűnt ideáihoz, fiatalságához, a szerelemhez. Az ilyen hangvételű filmek azóta már kikoptak a fesztiválok műsoráról, így akár üdvözölhetnénk e művet is – de arra sajnos nincs mód, mert a mű rossz. Hiába jelennek meg a korszak emblematikus arcai, Denis Lavantól Tchéky Karyón és már erősen löttyedt Iggy Popon át az ijesztően elzalatnaysodott Béatrice Dalle-ig, élettel, lendülettel, elragadó erővel, bájjal és romantikus vadsággal nem képesek megtölteni ezt a közhelyes gonosz cirkuszigazgató kontra szomorú szemű, becsületes bohóc-történetet, még a kötelező szerelmi háromszög ellenére sem. Zavaros, erőltetett, ötlettelen és sznob kísérlet, mely legfeljebb panoptikumnak felel meg. Ez a “műfaj” Caraxnak még jól áll, mert ő zseni, amellett autentikus arc is, mme Blondy azonban nem az. (Bár az tényleg bájos, ahogyan angolul, sőt magyarul is megpróbál beszélni…) 4/10 (de csak a tengerpart miatt)

Film, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Címkézve | Hozzászólás

20. TITANIC: Kupolás ház (Дом с башенкой/House with a Turret, 2011)

Minden közhelyen túlmenő evidencia, hogy egy háborús filmnek a háborúról kell szólnia, ennek megfelelve, a háborús filmek túlnyomó része témájának látványos, akciódús, hősies-antihősies, ágyúdörgéssel és csatazajjal körített részével foglalkozik, holott a háborút éppúgy, ha nem jobban megszenvedik azok, akik a hátországban élik meg azt. Anyák, feleségek, hadszolgálatra már nem, még nem, illetve sohasem alkalmas férfiak, idősek és gyermekek, rokkantak, betegek és gyengék nélkülözésben, rettegésben legalább annyira várják a háború végét, mint a kupolás házfronton harcoló hozzátartozóik. Olyan filmek viszont alig készültek, melyek kifejezetten a hátországban zajló mély, emberi drámákat mesélték volna el az utókornak…

Az ukrán Eva Zejman fekete-fehérbe forgatott, szinte cselekmény nélküli, lírai és poétikus képei viszont, a Kupolás ház című filmjében pontosan ezt a világot írják le, igen érzékletes erővel. Úgy hiszem, 2013-ban már igencsak meg kell indokolnia egy filmesnek, hogy miért forgat, miért gondolkodik fekete-fehérben. Tarr Bélától persze, ha csinálna még filmet, hülyén nézne ki egy színes film, tőle például természetes a fekete-fehér. Utóbbi filmjeivel kiharcolta magának ezt. Másra azonban könnyen érvényes lehet a modorosság, az erőltetett művészieskedés, sőt, a közhelyes giccs vádja. Vannak azért adekvát példák a kortárs filmben a fekete-fehér illő alkalmazására is, hálaistennek, ez a film is ilyen. Zejman (Friedrich Gorenstejn önéletrajzi írásának motívumaiból összeállított) filmje tulajdonképpen egy laza szövetű álomként jelenik meg, visszaemlékezve az auschwitzi lágerből való kiszabadulást követő hosszú és viszontagságos hazautazásra. Az ismétlődő motívumokban gazdag, megkapó szépségeket, szívszorító nyomorúságot és gyomorforgató, emberi aljasságot egyaránt megmutató jelenetek szuggesztív erővel éreztetik át a nézővel azt a borzalmat, amit az emberek átéltek a második világháború alatt. Tökéletesen közvetíti a film a kisfiú játékos, tűnődő, olykor bizarr, szinte morbid látásmódját, mellyel kompenzálni próbálja az általa átélt, szinte felfoghatatlan borzalmakat. Nagyon szép, nagyon szomorú és nagyon felkavaró film, amilyet ma már ritkán készítenek, így a mozikban sem láthatók. 9/10

Film, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

„HRABAL HABBAL” – Rövidfilmpályázat nem csak sörivóknak, Bohumil Hrabal születésének 100. évfordulójára

„Vladimír és Bondy és én annyira szerettük a sört, hogy amikor az elsőt az asztalunkra tették, hát hárman megrémisztettük az egész kocsmát, kézzel leszedtük a habot, bekentük vele az arcunkat, a hajunkba dörzsöl­tük, mint a pajeszukat cukros vízzel kenegető zsidók, a második sörnél megújráztuk a habos kenegetést, úgy­hogy már messziről csillogtunk és illatoztunk a sörtől. Bár diákos csíny volt ez, főleg a sör iránti rajongásunkat és a belőlünk feltörő fiatalság lelkesedését fejezte ki. Sörjampecek voltunk…” (A „kurva fixx” elnevezésű jelenet Bohumil Hrabal – Gyöngéd barbárok című regényéből egy részlet, mely persze a könyvből készített filmben is megjelenik! – Něžný barbar, 1989, 88 perc, rendező: Petr Koliha)

A budapesti Cseh Centrum és partnerei nemzetközi rövidfilmpályázatot hirdetnek a világhírű Bohumil Hrabal születésének 100. évfordulójára! Olyan, a felhívásra készült vagy archív filmes alkotásokat várnak, melyek az író életének és munkásságának motívumait, az életérzést avagy a stílust dolgozzák fel a legeredetibb formában, kategóriáktól függetlenül, tehát fikció, animáció, kísérleti, zenés videó és dokumentum kategóriákban. A filmverseny részleteinek kihirdetésében közreműködik Jiří Menzel, szintén világhírű cseh filmrendező, aki maga is jó kapcsolatot ápolt a Mesterrel, akit több nagyjátékfilmjében is láthatott a közönség. A nemzetközi zsűriben több, Hrabalhoz kötődő közéleti személyiség, író, színész, rendező vesz majd részt.

Díjazás:

– Fődíj 1000,- euro!!!

– Prága / Budapest 2 személyes hosszú hétvége,

– Prága / Budapest éttermeiben cseh sörvacsora,

– Hordó sör,

– Hrabal könyvcsomag cseh, magyar és angol nyelven,

– További díjfelajánlók jelentkezését várjuk az elérhetőségeinken!

A nevezés feltételei:

A részletes szabályzat megtalálható a lebonyolító BuSho Rövidfilm fesztivál honlapján, amelyen keresztül majd az alkotásokat be lehet küldeni az online nevezési lap kitöltésével és a filmek feltöltésével!

A legfontosabb kritériumok azonban a filmek hosszával kapcsolatban:

„Archív”: Hrabal életében, tehát 1997-ig készült alkotások: max 30 perc!

„Új film”: Hrabal halála, tehát 1997 után készült alkotások: max 15 perc!

Minden filmet angol felirattal kell beküldeni!

Nevezési határidő: 2013. december 31.

A nevezés ingyenes!

 

Workshop: 2013. július 6-13. között kerül megrendezésre a 7. GomBuSho összművészeti alkotótábor, ahol egy külön kategóriában lehet majd alkotásokat létrehozni a HRABAL HABBAL kiírásra! Az itt elkészült alkotásokat egy tematikus program keretén belül mutatjuk majd be szeptember elején a 9. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon!

PARTNEREK:

Cseh Centrum Budapest

Staropramen

Czech Tourism (Cseh Idegenforgalmi Iroda)

Gombolyag Alapítvány (BuSho Film Fesztivál)

Hírek Kategória | Hozzászólás

Teddy mackó (Teddy Bear, 2012)

Ha lettek volna bizonyos kétségeink e cím kapcsán, a film első képei elég gyorsan eloszlatják azokat. Ez a Teddy mackó, a jó hangos szigorral ránk dörrenő 12 éves korhatár ellenére, nem lesz mesefilm. Komor, fekete háttéren, Teddy mackó 1szigorú hangulatú betűtípussal (talán Times New Roman, nem tudom, de valami hasonló) jelenik meg a film címe, rendezője, gyártója, s az összes ilyenkor szokásos információ – így azonban mesefilm nem kezdődik. Aztán úgy tényleg nem, ahogy folytatódik: egy szemlátomást ostoba, festett szőke nő kanalaz valami nagyon bio, nagyon fitnesz kaját egy pohárból, vele szemben egy barázdált, kemény arcú férfi bámul unatkozva (nem a nő mellét, csak a nyakláncát). Aztán oldalról látjuk őket, ahogyan Robert De Nirót és Al Pacinót sohasem a Szemtől szembe-ben (csak a standfotón), és látjuk, hogy a pasas kb. háromszor akkora, mint nő. Nyilvánvalóan az előbbi lesz majd a mi Teddy macink.

Pontosabban Dennis (Kim Kold) nem is a mi macink, hanem filmbéli anyjáé, a pici, törékeny özvegyasszonyé, aki viszont saját, kizárólagos tulajdonának tekinti a 38 éves, sokszoros testépítő bajnokot (az őt alakító Kold a valóságban is testépítő bajnok), amit az látszólag csendes belenyugvással el is fogad. Dennis azonban szenved a magánytól és szerelemre vágyik. Amikor egyik, férfiasságában nem kifejezetten vonzó családtagja feleségül vesz egy Thaiföldről származó lányt, ő is kedvet kap a kalandhoz. Anyjának azt hazudja, hogy versenyre utazik, azonban őt hamarosan Pattayán látjuk viszont. Teddy mackó 2

Többször jártam már Thaiföldön, így nagyjából képben vagyok az ottani hírhedt szexturizmusról, annak ellenére, hogy én magam sohasem vettem igénybe efféle szolgáltatásokat. Ráadásul, éppen ezért hagytuk ki Pattayát, mint ahogy Bangkok Patpong néven ismert vöröslámpás negyedét is, mert nem érdekelt az ország ezen oldala. Önmagukat áruló thai lányokat, fiúkat és e kettő kombinációit azonban mindenhol láttuk, és nem tudtuk megúszni a minden teraszon ott terpeszkedő hájas, szeplős, de főleg randa nyugatiak gusztustalan látványát, kivétel nélkül a mellettük unatkozó kifizetett, kikent és kifent helybéliekkel. Nem titok, hogy sok gazdag és kevésbé gazdag nyugati (és amerikai, és ausztrál) férfi, aki otthon nem talált magának nőt (mert randa, mint a bűn, mert a karrier, a munka előbbre való a feleségkeresésénél, stb.), az Thaiföldön vesz magának egyet, amit otthon jó esetben normális feleségnek, de sokszor csupán rabszolgának, ágymelegítőnek és szexuális segédeszköznek tart. Az érem másik oldalán viszont az áll, hogy bármennyire gusztustalan ez a nyílt emberkereskedelem, ezek a lányok (olykor fiúk) szinte kizárólagosan nyomorúságos észak-thaiföldi falvakból származnak, számukra egy nyugati férj egyértelműen a főnyereményt jelenti, történjen vele bármi az idegen országban, az érte kapott pénz pedig az otthonmaradóknak jelenti az életet, hosszú időre. Egész egyTeddy mackó 3szerűen más esélyük nincs ezeknek a szegény sorsú thaioknak sorsuk jobbítására, minthogy ráakaszkodnak egy nyugatira és az hátha elviszi őket innen…

Szóval, ott tartunk, hogy Dennis megérkezett Pattayára és már az első estén belecsusszan az imént tárgyalt szexiparba, az otthoni rokon ajánlásai és kapcsolatai révén. De a dolog nem működik, hiszen a férfi bármilyen hatalmas, és brutális kinézetű, ő szerelmet és társat keres, nem pedig olcsó szexet. Nem véletlen tehát, hogy hamarosan egy edzőteremben látjuk viszont, ahol viszont ismeri a “dörgést”, sőt, még őt, a bodybuilder bajnokot is felismerik…

A Teddy mackóval bemutatkozó és rögtön a független filmek legnívósabb bemutatkozási helyszíneként ismert Sundance Fesztivál versenyprogramjába is bekerülő dán Mads Matthiesen tulajdonképpen semmi kunsztot nem csinál, pusztán csak elmesél egy igazi, emberi történetet. Nem cukroz, nem színez, nem kelt túlzón drámai hatásokat, még csak kritikai éllel sem illeti a thai szexturizmus jelenségét (vagy csak nagyon finoman), hanem elmeséli egy ideális, de teljességgel hiTeddy mackó 4hető szerelem létrejöttét, egy olyan korban, olyan kultúrkörben, ahol nem feltétlenül reális az ilyesmi – ám éppen ettől lesz hiteles és érvényes erejű. Kim Kold értelemszerűen, színészi eszközeiben is olyan, mint ő maga: darabos, kissé merev, azonban tényleg árad belőle valami játékmackós szelídség, valami ártatlan naivitás. Dennis figuráját így kitűnően megoldja, minden gesztusa eredeti és hiteles, bár az is látszik, hogy igazán az súlyzók között tud csak felengedni. Hozzá hasonlóan meglepően jól játszik thai partnere is (Lamaiporn Hougaard), bár az ő feladata sem több, minthogy egy nyilvánvalóan saját helyzetéhez hasonlóba kell beleképzelnie magát. Viszont a karakterének “finomra hangolásával”, azzal, hogy ezek a thai lányok nem csak gépek, hanem érző emberi lényeg, saját személyes sorssal, élettörténettel, örömökkel és tragédiákkal, és végül is az egész történettel sikerült átugrani a thai szexbiznisszel kapcsolatos sztereotípiák buktatóit. A legproblematikusabb azonban az anya figurája, a történet szempontjából, de színészi értelemben is. Az apró termetű Elsebeth Steentoft aszott ráncai között villogó, hatalmas szemeivel azonban könnyedén hozza ezt a figurát.

Matthiesen filmje mentes minden extremitástól (érvényes hát a 12-es karika is), nem merít sem nagyot, sem túl mélyet – azonban igazságával, tisztaságával, egyszerűségével és optimizmusával mindenképpen figyelemreméltó esemény. Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 5 hozzászólás