Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Péntek lévén, kizárólag showműsorok, kifutóban lévő sorozatok, illetve hajdani, mára már kissé szikkadt mozisikerek kerülnek adásba. A Terminál mondjuk egy érdekesebb darab. Egy kelet-európai polgár (Tom Hanks – a képen) éppen átszállásra vár egy repülőtéren, miközben hazája felbomlik. Hontalanként abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie – azonban Spielberg Pista meg is tesz mindent a sikeres szórakoztatás érdekében. (FEM3, 21.00)

Az Ocean’s-széria (Soderbergh Pista újkeletű felfogása szerinti) második része is éppen annyira szórakoztató, laza, nagystílű szélhámos-film, mint az első része volt, mint az eredeti Rat Pack-es volt és mint a következő rész is lesz. Az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tétben felsorolni is lehetetlen a megjelenő sztárokat, lásd a stáblistát. (Cool, 21.15)

A Bérgyilkosok a veterán Richard Donner atombiztos krimi-akciója Sylvester Stallone és Antonio Banderas főszereplésével, és Zsigmond Vilmos képeivel. A történetet pedig a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik. (Viasat3, 21.10)

A Pleasantville a legmeredekebb, de legalábbis a legabszurdabb ajánlat mára, de azért még ez is bőven Hollywood. Tobey Maguire megszállott sorozatrajongó, aki egy nap maga is szereplőjévé válik kedvenc sorozatának. (Duna, 21.35)

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Van egyszer mára a Körhinta, ami ugye, örök. Az obligát, pörgős táncjelenet minden idők 10 legtöbbet idézett filmjelenete között van, nyilván nem véletlenül. Imre de Soós, Mari von Törőcsik, Ádám diSzirtes, Zoltán Fábri. (Duna, 21.40)

A Szülőföld című filmről sokat nem tudok, a port.hu-n is eléggé lepontozták (4.2/17 szavazó) a felhasználók, bár azt hiszem, ebben azért ezúttal közrejátszhatnak bizonyos napi politikai aktivitások is (túlbuzgó pártkatonák, terjengő antiszemitizmus, stb.), de természetesen az is lehet, hogy tényleg gyenge, vonalas, vagy bután propagandisztikus alkotásról van szó. A “címszereplő” Palesztina e filmben, melyben egy zsidó fiú egy palesztin lányba lesz szerelmes, történetesen New Yorkban, családjaik legteljesebb megrökönyödésére. Remek Rómeó és Júlia-alaphelyzet, bár az is igaz, hogy minden el lehet rontani. Azért tán ne temessük el előre… (m1, 22.30)

Aztán van még olyan, hogy Ez a fiúk sorsa. Nagy nevek (kép) egy nem igazán nagy filmben. Kritika itt. (film+, 22.55)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Veszélyes vágy (A Dangerous Method, 2011)

Úgy tűnik, David Cronenberg is lassan nyugdíjazza magát. Legalábbis amit ebben a filmben művel, az olyan, mint amit 70 feletti filmrendezők szoktak elkövetni, mikor már unják a vitrinben nézegetni hajdani ifjúkoruk aranyszobrocskákba foglalt dicsőségét. Felhívatnak néhány első vonalbéli sztárt, és szöszölnek egyet, mondva, a nevek úgyis elviszik a balhét. És úgy hiszik, megint csináltak valami jelentőset. Bár, jövőre ő is hetvenéves lesz… Tudjuk jól, ugye, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legmarkánsabb hangú filmeséről beszélünk, egy virtigli médiagururól, aki azonban már legutóbbi filmjeiben jelezte, hogy elege van a kult-státuszból, és nyugis, kényelmes pályára vágyik… Nos, ez a Veszélyes vágy című film már annyira nyugis, hogy gyakorlatilag unalmas.

A közönség nagy részének legalábbis unalmas lesz, főleg, ha bedőlnek a gyártó műfaji meghatározásának. Nem thriller ez, még csak közelítőleg sem az (Milyen vágy amúgy? Eredetiben Veszélyes módszerről van szó…), hanem inkább biopic. Életrajz. Esetleg romantikus dráma, ha eljutunk odáig. A történet középpontjában Carl Gustav Jung, az ismert pszichoanalitikus, valamint híres mentorával, Sigmund Freuddal való szellemi és majdnem olyan híres páciensével, a később első női pszichoanalitikusként ismert Sabina Spielreinnel folytatott szerelmi (és intellektuális) viszonya áll. Freud és Jung közötti asszót alig halljuk sűrű szivar- és pipafüsttől, valamint az elmúlt századforduló aggályosan távolságtartó úri modorától, míg Jung és Spielrein közti románcot nemrégiben Roberto Faenza már elég szépen feldolgozta (Lélekszakadva). A filmbéli figurák közti alaposan kitárgyalt viszony pedig amúgy is elég alaposan dokumentált, akit érdekel, jobban jár, ha utánaolvas. E filmből ugyanis csak tudomást szerezhetünk róluk, de hogy valójában mi zajlott le, azt nem tudjuk meg. A History Channelen vannak ilyen szép, felszínes dolgozatok.

Mert a film amúgy szép. Szépek a tájak, házak, kastélyok, ruhák, a környezet. Híres színészek játszanak benne, például Michael Fassbender Jungot. Keira Knightley Spielreint, Viggo Mortensen Freudot. Fassbender hibátlan, e filmben ennél többet nem tehetett. Knightley azonban rögtön a nyitó jelenetben, éktelen szemforgatásával és alsó állkapcsának vicces pucsítgatásával rögtön nevetségessé tette magát, így később sem tudom őt elfogadni. Mortensen túl fiatal Freudnak, hiába akar öregesen mormogni. Vincent Cassel pedig, az ő eléggé jelentéktelen mellékszerepében egyszerűen elfelejtette felvenni filmbéli kosztümjét, és utcai ruhájában állt be a szettbe. Én ki is vágtam volna. Pszichológushallgatóknak e film kevés, thrillerrajongóknak átverés, romantikus drámának száraz és túl sokat beszélnek benne érthetetlen dolgokról, szóval, nem tudom, kihez szól? Nekem nem jött be. Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

A mostanában sajnos megszokottan gyenge szerda vár ránk. Mindössze egyetlen dilemma adódik: Spielberg Különvéleménye (az akció-thriller műfajáról) a tv2-n, 21.05-től vagy Sylvester Stallone Get Carter-remake-je a Viasat3-on 21.10-től. A Tom Cruise-zal dúsított, telepatikus-bűnüldőzős, csilivili Philip K.Dick-adaptáció helyett én -tán meglepetésre, inkább Sly bácsit ajánlanám. A Get Carter igazi klasszik-krimi, egy durván faragatlan Las Vegas-i pénzbehajtóról, aki egy nap megpróbálja rendbe tenni saját életét is. A film a hasonló című ’71-es angol krimi újrázása, érdekesség, hogy az akkori főszereplő Michael Caine itt is feltánik, azonban értelemszerűen egy másik, nem kevésbé fontos szerepben.

Aztán van még mára ez A nagy vega sarktúra című angol ál-dokumentumfilm (lásd kép), melyben vélhetően a környezettudatos, karbonsemleges, globális felmelegedés-ellenes, organikus és vegetáriánus életmód kap majd jótékony célú, egyben provokatív pofonokat. Nem tudom. Szerintem gyenge lesz, de egy próbát talán megér… (Duna, 21.30)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Őrült szív (Crazy Heart, 2009)

T-Bone Burnett áll valójában e film mögött, mely egy öregedő, láncdohányos és eléggé szittyós country-zenész mindennapjaiból ragad ki néhányat. Kapott is ezt a nálunk kevésbé ismert műfajt reprezentáló Őrült szív Oscart Amerikában – tehát otthon, hazai pályán, ahol ez a műfaj zengi körbe a vidéki lakosság túlnyomó részének életét. Egy szobor járt T-Bone-nak a dalokért és egy Jeff Bridgesnek az autentikusan megformált főszerepért.

Pedig Burnett tevékenysége messze túlnyúlik a countryzene műfaján. Zenészként Bob Dylan zenekarában kezdte pályáját, hogy aztán saját zenekarával és szólóban is neves előadójává váljon a countryzenének. Ennél még jelentősebb azonban dalszerzői pályája: írt slágereket K.D. Laingnek, Robert Plantnek, Cassandra Wilsonnak és Willie Nelsonnak. Rengeteg filmnek kísérőzenéjében működött közre, szerzőként és/vagy producerként, Wim Wenderstől a Coen-testvérekig, az Ó testvér, merre visz utadtól a Hideghegyen át a Johnny Cash életét feldolgozó remek Walk The Line-ig. E film magányos countryzenésze nyilvánvalóan sokban az ő alakját idézi meg, a dalok és a zene mellett.

E figurát a filmben Bad Blake-nek hívják, akinek megformálásáért Jeff Bridges kapta az elismeréseket, megérdemelten. Hibátlan, perfekt, majdhogynem önazonos alakítást nyújt, ő maga énekli és játssza a számokat is, tehát szó sincs kamuról. Bridges szemlátomást tud gitározni és énekelni is (csakúgy, mint Colin Farrell, aki filmbéli padavanját, a nála nagyobb sztárrá váló Tommy Sweet nevű figurát alakítja.) Emellett hitelesen mutatja meg a magányos és magának való, filléres haknikból élő, de a szakmában nagyszerű dalszerzőnek ismert, ezért enyhén sértődött zenészt, életének minden ábrázolt pillanatában. A film hitelét szolgálja, hogy a kísérőzenészeket valódi, profi zenészek alakítják.

A Scott Cooper által rendezett filmben tulajdonképpen nem történik semmi különös, Blake utazik egyik városból a másikba rozzant dzsipjável, kocsmákban és tekecsarnokokban zenél, olcsó szállodákban döglik és folyamatosan piál. Az egyik városban megismerkedik egy lánnyal, akivel talán történhetne valami… de az őrült szíve tovább hajtja a zenészt. Mégsem unalmas a film, a zene is egészen hallgatható. Átlengi az egészet valami szomorkás mélabú, ami viszont egyáltalán nem kellemetlen, sőt, kifejezetten kellemes élmény. Nagyjából olyan, mint egy pohár whiskyvel/vörösborral a kézben mosolyogva bámulni a naplementét. Asanisimasa: 7/10

Film, Zene Kategória | Címkézve | 8 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Tessék választani! Mindegyik film 21.00-kor kezdődik: Bőrnyakúak, bár szó szerint (Jarhead) inkább Köcsögfejűek (tv2) – Sam Mendes (pl. Amerikai szépség) “háború alulnézetből” jellegű filmje, ami nálunk inkább arról vált híressé, hogy ez az a film, amiben játszott Fenyő Iván (lásd a képen). 🙂

Alien 2. – A bolygó neve halál. (film+) A nyolcadik utas visszavág, ez a “kommandós” rész. Túl sokszor láttuk már.

A lánc (FEM3). Egészen nézhető kis thrilleres dráma, vagy drámai thriller egy öreg blues-zenészről (Samuel L. Jackson), egy láncra vert csajról (Christina Ricci) és nem kicsit suttyó pasijáról (Justin Timberlake). Én tán ezt választanám.

Vagy ezt, bármikor: MASH (Filmmúzeum). Robert Altman nagyon fanyar és igen abszurd humorú háborús burleszkje egy tábori kórház mindennapjairól. Annak idején Oscarok, Pálmák, stb.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

A Salsa című filmet (Duna, 21.30) csak azért említeném meg, mert egy bizonyos Joyce Bunuel rendezte, és azért ilyen névvel filmezni elég nagy felelősség. De legalábbis nagy bátorságra, komoly egóra vall. Naná, hogy köze van a nagy Bunuelhez, hiszen az eredetileg Joyce Ellen Shermanként született hölgy Luis Bunuel fiához, bizonyos Juan Luishoz ment férjhez, hogy aztán válásuk után az após nevére vegye és örökbe fogadja őt. Ez a történet már így címszavakban is érdekesebb, mint ez a tánci-tánci-film, de hát ez van. Elnézve Joyce filmográfiáját, csak névleg követte mostohaapjának-apósának útját, javarészt tévéfilmek sorakoznak, igaz, szép számmal… De hagyjuk is, mert van ennél jobb is.

A Szamurájok és banditák egy igen virtigli szamurájos film (lásd a képen), megvan minden benne, mi erre a méltatlanul hanyagolt műfajra jellemző. 163 perceben zúdulnak ránk a látványos és meglehetősen véres harcjelenetek, lesz nekünk bushido, kimite, cukahara, cukimuki, harakiri, kutyagumi és tornagatya szaga. Viccen kívül, jó lesz – bár nem tegnap és nem is tavaly láttam. Rendezője Hideo Gosha, főszereplője pedig Kuroszava Árnyéklovasában is elől lovagló Tatsuya Nakadai. (Viasat6, 22.00)

Tévé Kategória | Hozzászólás

A fehér grófnő (The White Countess, 2005)

Tegnap ajánlottam a “Mit nézzünk…“-ben James Ivory A fehér grófnő című filmjét. Tán nem kellett volna. Az ajánlatot Ivory korábbi remekeire alapoztam, A napok romjaira, a Szoba kilátással-ra, a Szellem a házban-ra, de ez a már szemmel láthatóan is kései film, sajnos, eléggé el lett “molyolva”. Az író ismét a japán Kazuo Ishiguro, aki A napok romjait is jegyezte annak idején, azonban mintha ő is elvesztette volna tollát időközben. Rengeteg kiváló ziccerhelyzetet pakol össze ebbe a múlt század harmincas éveinek Shanghajában játszódó romantikus történetbe, van itt deklasszált, emigráns orosz főúri család, az ő megmerevedett arisztokratizmusával, a helyi mosókonyhák közvetlen szomszédságában, van drámai körülmények között megvakult, ám sármos amerikai diplomatasztár, van a második világháborút megelőző nemzeti indíttatású kivagyizás, van szépen cizellált jellemű japán gonoszember, vannak az akkoriban szintén igen izgalmas kínai belügyek… Van báj, kecs, kellem, romantika – a film mégis olyan, mint egy Földet többször körülérőre nyújtott rizstészta. Nyúlik, nyúúlik, nyúúúúúlik, és úgy tűnik, soha nem érnek össze a filmbéli hősszerelmesek. Amikor meg aztán nagy sokára végre mégis összeérnek, összecsapjuk kezeinket, hogy: Ennyi?

Az ekkor már 77 éves Ivory néha elkapja a ritmust, és valahogyan tovább tudja pöckölni a film képletes szekerét, de aztán az mindig beleragad a szintén képletes kínai sárba. Szegény Ralph Fiennes erőlködik, tiszteletre méltó munkát végez, le a kalappal előtte, partnere, Natasha Richardson szintén, mellékszereplők szintén – nem színészileg bukik a film. Mindvégig azt éreztem, hogy Ishiguro és Ivory szemei előtt Kertész Mihály gigaklasszikus Casablancája pereg, szinte minden fordulat megegyezik annak fordulataival, csak akkurátusan átírva “shanghajiba”. A Fiennes alakította Jackson ugyanúgy mulatót nyit, mint Rick Casablancában, ugyanúgy sötét, tragikus titok lappang a múltjában, csak éppen nem dohányzik, hanem vak. Az otthoni gonoszságok elől menekülők most nem magyarok, hanem oroszok, de a szerelem ugyanúgy. Louis, akivel egy hosszú, csodálatos barátság veszi kezdetét, japán. Szinte csak Sam hiányzik, de az a filmvégi trombitás akár lehetne ő is. Igen sok ponton megfeleltethető tehát e két film egymásnak, legalábbis sokkal több ponton, mint amennyiben eltér. De még ez sem lenne baj, ha a film “süt”. De nem, kifejezetten széteső, egyenetlen, aránytalan elmolyolt, elszöszölt, rossz film. Még akkor is, ha a vége, a műfaji szabályszerűségeknek megfelelően, ám kissé derült égből lecsapó villámként “happy”. Bár az eredeti Casablanca rezignált dekadenciáját így sem veri. Egyszóval, nem jött be nekem sajnos, és sajnálom, ha belebolondítottam valakit. Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Lázadás a Bountyn – Ebben a szép, színes, régi filmben Flecsör Krisztián szerepében Marlon Brando bácsi megmutatja nekünk, mi a teendő olyan esetekben, amikor a sors kegyetlen szeszélye, és a pillanatnyi szélviszonyok folytán antidemokratikus, autoriter zsarnok ül a fejünkre. Nem mellesleg, az ismert csokimárka is e filmről neveztetett el. Vajon miért? (Duna, 20.00)

A piszkos tizenkettő – Alapszakasz, alaptábor. (film+, 21.00) Az utána (23.55-kor) következő Tengeri farkasokban ugyanez a csapásirány, nem sokkal kisebb szereposztásban.

A Dunaszínházban ezúttal egy majdnem friss előadást konzervjét nézhetjük meg, Urs Widmer Top Dogs című drámája korunk nagykutyáit, a csúcsmenedzsereket veszi célkeresztjébe, éppen “kiképzés” alatt. Az előadást Bagossy László rendezte a Katonában, amit aztán Molnár György igazított tévére, 2005-ben. (Duna World, 21.30)

A harcmező hírnökei című amerikai film leszámolás a patetikus háborús propagandák heroikus sallangjaival. A komor hangulatú műben két katonatisztet követünk útjukon, akiknek az a dolguk, hogy személyesen vigyék el a bevetésben elesett katonák halálhírét hozzátartozóiknak. (m1, 21.30)

Száll a kakukk fészkére. Boldog 80-ik születésnapot Milos Formannak! (A képen Jack Nicholson látható a filmből.) (m1, 23.20)

Ez a méltatlan időpontra száműzött Saját szavak című film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél arról, mit jelent a mai fiataloknak a Holokauszt. Bár Hillary Swank egy amerikai tanárnőt alakít a filmben, az a probléma, mellyel szembekerül, nagyjából ugyanígy jelentkezik nálunk is – így áttételesen választ kaphatunk talán arra is, miért lehetnek (nálunk) népszerűek a szélsőjobboldali eszmék a politizálni egyáltalán hajlandó fiatalság körében. Nem gondolom, hogy ezen e film kötelező megtekintése sokat változtatna, ebben a kései időpontban viszont biztosan nem fog. (tv2, 0.10)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat (FRISS!!!)

Frissített kiadás, mivel megjavult a port.hu. Plusz ajánlatok a végén.

Mivel ma reggel valamiért vacakol a port.hu, ezért a mai ajánló nem a teljes tévéspektrum monitorozása alapján készült, ha valami fontos kimarad, lehet bepötyögni kommentben. Ha nem csábulunk el a hirtelen jött tavasztól, akkor 16.20-tól (az RTL-en) megnézhetjük Douglas Adams örökbecsű remekének szerintem teljesen korrekt filmváltozatát, amely meglepetésszerűen, a Galaxis útikalauz stopposoknak címmel látott napvilágot 2005-ben.

Nézzük, mi marad estére. Las Bandidas – Tulajdonképpen semmi különös kis western-komédia, ha nem Salma Hayek és Penelope Cruz (a képen pont fordítva), két latin bombamaca játszaná a fő- és címszerepeket. (Viasat3, 21.00)

Maradunk itt (vagy egyszer majd továbbmegyünk), hiszen rögtön a csajok után megnézhetjük, vajon miért nem egy pár már Emma Thompson és Kenneth Branagh. Ezúttal a Meghalsz újra című thrillerben cincálják szét egymást, nem akármilyen nézőközönség előtt, hiszen a mellékszerepekben olyan nevek láthatók, mint Hannah Schygulla, Derek Jacobi, Robin Williams vagy Andy Garcia. (Viasat3, 22.45)

Edelényi János 2008-as Príma primavera című filmjét nem láttam, így érdemben nem tudok rá reflektálni, csupán annyiban, hogy nézzük is meg a magyar filmeket, mielőtt könyékig nyúlunk az orrunkba. Erre most itt az alkalom: m1, 21.50. Bohém, modern pikareszk-történetnek néz ki, bankrablásokkal, kurvákkal, de emberi megközelítéssel. A priori a film mellett szól, hogy Edelényi hosszú időn keresztül volt a legendás Fehér György barátja és alkotótársa, az viszont engem komoly aggodalommal tölt el, hogy a népes forgatókönyvírói gárdába beférkőzött a szuper-tehetségtelenségét féktelen ambícióval leplező hollywoodi segédszínész Hules Endre. Na mindegy, meglátjuk.

Kíváncsi valaki (még) Mel Gibsonra, ahogy csíkosra festett arccal és kockás szoknyában vagizik? A rettenthetetlen a Dunán, 22.30-tól.

A Farkas Mike Nichols kissé poros farkasemberes horrorja, amiért említésre érdemes, az az, hogy Jack Nicholson benne a homo lupus. (tv2, 23.05)

———————————————————————————————

Duna World, 21.30. – Krzysztof Zanussi Újralátogatás, avagy mi történt hőseimmel azóta?

Story4, 20.00 Távol Afrikától, Lady Meryl Streeppel és Robert De Redforddal. Mama, kezdőőőődik! Utána (23.00-tól) Millió dolláros hotel millióegyedszer. Én még mindig bírom.

FEM3, 19.55A fehér grófnő, James Ivorytól, harmincas évek Shanghajában kémek buliznak gatyában és szoknyában. Ralph Fiennes és Natasha Richardson. Mama, inkább ezt nézd!!! 🙂

Na, most már tényleg elég legyen.

Tévé Kategória | Hozzászólás