Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Közzétéve 2012. január 11. szerda | Szerző: efes

Houston, we have a problem! Tom Hanks (képen) milliószor, millió szituációban idézett, mára már filmtörténeti mondatát ezúttal eredeti környezetben, magyarra szinkronizálva hallhatjuk, az Apollo 13-ban. A nagyszabású, heroikus filmdráma az igazi Apollo 13 katasztrofális Hold-utazásának dramatizált, tagadhatatlanul és minden szempontból hollywoodi változata, Hanks-en kívül még egy szakasznyi kitűnő színésszel, 140 percben (+reklámok). (tv2, 21.00)

A Meggyanúsítva című elég jó kis thrillerben Gene Hackman egy jónevű déli ügyvéd, akit egy Puerto Rico-i kislány megerőszakolásával és meggyilkolásával gyanúsítanak. A körülmények, valamint még saját feleségének (Monica Bellucci) vallomása is ellene szól. Majd Morgan Freeman (illetve az általa alakított figura) kideríti, mi az igazság… (FEM3, 21.00)

A balga dáma igazi vérbő, kosztümös spanyol komédia, Lope de Vega műve alapján, annak, aki szereti. 🙂 (Duna, 21.30)

Ennyi mára.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Élet a birtokon (My Life So Far, 1999)

Közzétéve 2012. január 10. kedd | Szerző: efes

Ahogy az ezúttal informatív címmagyarításból kiderül, az Élet a birtokon című film afféle életkép, mely a Skót-felföldön, egy bizonyos Harewood nevű kastélyban lakó Pettigrew-családot ábrázolja, hozzávetőleg egy évnyi időtartamban, az igen élénk szemű, és élénk fantáziájú, tízéves Fraser által leírva. A kastély a nagymama tulajdonában áll, és örökléséért a Beethoven-rajongó, meghökkentő találmányokat (földalatti kémény, mohaerőmű, stb.) feltaláló Edward, illetve a két lábbal a földön álló Morris bácsi vív állandó, öldöklő szócsatát. Sőt. A felállást tovább bonyolítja a jazz (az 1920-as éveket írjuk), Morris bácsi szabad szellemű ifjú francia arájának, Héloise-nak, valamint egy állandóan berepülő francia pilótának megjelenése. A legnagyobb problémát Héloise (Irene Jacob) okozza, aki a kastély összes férfilakójának kíváncsiságát felkelti, beleértve az ifjú Frasert is.

A film sztorigyűjtemény, mely valahogyan azért így Fraser által “összemesélve” azért mégis húz egyfajta ívet, Beethoventől Louis Armstrongig, de főleg, hogy a végre kiderül, ki lesz Harewood új tulajdonosa. Fraser vicces fiú, és ez a film nagy erénye, ugyanis a film maximálisan kihasználja azt, ahogyan egy éles eszű gyermek lát minket, felnőtteket. Elbűvölő és bájos a használatos jelzőpár. Természetesen ügyes a Fraser játszó (hisz’ csupán játszik) Robert Norman, de a film alapvetően Colin Firthről (itt Edward, amúgy “dadogó király”) és Malcolm McDowell (itt Morris bácsi, amúgy hajdanán Alex a Mechanikus narancsból, pl.) szól. Szórakoztató, vicces másfél óra a film. Semmi több, de ennyinek messze eleget tesz. Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd

Közzétéve 2012. január 10. kedd | Szerző: efes

Különösen gyenge a kínálat mára, úgyhogy: szabadprogram. Persze, a Filmmúzeumon mindig találhatunk valamit, ha mást nem. 😉 Például Legyetek jók, ha tudtok – örökzöld, über alles szeretetzuhatag, de mint film… hát. Nem is tudom, hogyan maradt ki a karácsonyi kínálatból? (19.00) Büntetőnek íme az ominózus klip a film slágerével:

Mrs.Ratcliffe forradalma az volt, hogy amikor kommunista meggyőződésű férje a békés és unalmas Yorkshire-ből az NDK-ba emigrált, ő mégis megpróbálja a családját normális módon összetartani. Angol-magyar vígjáték, sajnos nem annyira jó, mint lehetne, de azért még nézhető. (21.00)

Mechanikus narancs – Stanley Kubrick megkerülhetetlen klasszikusát, én most kapásból úgy gondolom, nem mutatták még be magyar tévében. Vagy ha mégis, egészen biztosan nem sokszor. Ma kihasználhatják a ritka alkalmat azok, akiknek még benne van a csomagjában a Filmmúzeum. (23.00)

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2012. január 9. hétfő | Szerző: efes

Például, nézzük meg A jelöltet, csak hogy tudjuk, lehet más a politikus is (lásd a képen is)… 😉 (Filmmúzeum, 19.00)

A tehetséges Mr. Ripley egy igen szórakoztató szélhámos-film, szórakoztatóbb jóval, mint a valódi politikusok. Tom Ripley (Matt Damon) egy csóró New York-i srác, aki egy valamiben biztos, hogy nem akar csóró lenni, s ennek érdekében különös képességet fejleszt ki magában: bárkit képes hitelesen utánozni. Tom meredeken kúszik felfelé a társadalmi ranglétrán, de meddig még? Damon partnerei Gwyneth Paltrow, Cate Banchett, valamint Jude Law és Philip Seymour Hoffman, a filmet pedig a sajnos korán eltávozott Anthony Minghella rendezte. (Viasat3, 21.10)

…hogy szaladnak a fák… Kiss Manyi csodálatos, szívszorító szereplése Zolnay Pál filmjében. Nézd meg. (Duna World, 21.30)

Azt viszont nem tudom, hogy a Hazudós Jakabot ki tudja nézni 01.30-tól a Viasat3-on? Szerintem egészen biztos, hogy egy korábbi időpontban is lenne e filmnek közönsége. A Robin Williams által cím- és főszerepelt film egy lengyelországi gettóban játszódik a második világháború idején, és nagyjából ugyanazt az üzenetet hordozza, mint a Jó reggelt, Vietnam!. Jakab, a mindentől elzárt gettóban élők szenvedéseit apró, de jó szándékú füllentésekkel enyhíti és nem is tudja, ezzel mennyit segít a szenvedések elviselésében. A film rengeteg magyar szereplővel (pl. Igó Éva, Darvas Iván, Bálint István) és magyar operatőrrel (Ragályi Elemér) készült, még ’99-ben, amerikai, francia és magyar koprodukcióban, én sem láttam még, de azt hiszem, sokan mások sem.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Felettünk a Föld (Another Earth, 2011)

Közzétéve 2012. január 8. vasárnap | Szerző: efes

Elsőre tényleg az jutott eszembe e filmet nézve, hogy ezt a világon bárki megcsinálhatta volna. (Csak az a volna ne volna…) Minden fikaista netes betyárkodás nélkül, az Another Earth című scifinek becézett romantikus drámát tényleg bárki megcsinálhatná, hiszen hivatalosan 200 ezer $-ból hozták ki, ami a mai árfolyamon is kb. 50 millió HUF (vö.: egy Barátok közt-epizód kb. 11, egy közszolgálati Fábry-show pedig kb. 18 millióból jön ki), és a filmet látva, azért lehetne még hol spórolni. A film vezető színésze, a Lost titokzatos Ethan nevű karakteréből ismert William Mapother például napi 100 $-ért vállalta a filmben való részvételt. Alig több mint húszezer forint. Mindazonáltal ebből a relatíve pénztelenségből a filmen semmi nem látszik. A látványelemek stimmelnek, bár azt nem lehet mondani, hogy túlzásba vitték alkalmazásukat a film ifjú, igen rövid filmográfiával rendelkező alkotói: Mike Cahill és a másik főszerepet is alakító, lobogó szőke hajú Brit Marling. Van kettő belőlük: az emblematikus Föld-duplikáció, valamint az expozíció karambol-jelenete. A többi igen ízlésesen alkalmazott, artisztikus és dokumentarista hatásokat vegyítő, csak egészen picit modoros kézikamera, mely itt inkább költői, impresszionista ihletű képhatásokat kelt, mint felzaklat, vagy akár a valóság (úgyis hamis) illúziójának megteremtésével bíbelődne.

Aztán kell egy csapat, ugye, és kell egy ügyes sztori. Csapat lett, sokan vagy ingyen, vagy dollárokért. A történet pedig egyszerű, szép és tiszta bűn és bűnhődés-történet, az ehhez hozzáadott scifi-vonal pedig ennek transzcendens felületét adja. Szó sincs tehát lézerkardos, időutazós izéről, de Lars Von Trier agresszív, önterápiás művészkedéséről se. Mindazonáltal az Another Earth inkább ez utóbbihoz kapcsolható hangulatában, fontosabb stílusjegyeiben. Egy fiatal lány buliból hazatérve bedrogozva egy család katasztrófáját okozza, amikor belehajt egy piros lámpánál várakozó kocsiba, ami miatt börtönbe kerül, s amikor onnan kiszabadul, megkeresi a túlélő családfőt, hogy bocsánatot kérjen. Ez természetesen nem megy könnyen, főleg, hogy közben a lány és a férfi között kapcsolat szövődik. A lány vezeklésképpen mégis feláldozza a boldognak ígérkező kapcsolatot, de föláldoz valami mást, még ennél is fontosabbat, ami minden eddiginek alfája, de omegája is.

El lehetett volna engedni a filmet az elébb idézett Von Trier-féle művész-giccs felé is, felületesen belepillantva tán még úgy is tűnhet, hogy ez a film sem több a Melankóliánál. Pedig több. Nem sokkal, mindössze annyival, hogy egy pillanatig sem éreztem közben az akaratlagosságot, a számító cinizmust, a mesterkéltséget, de egy beteg elme lázálmait, szorongásainak kivetüléseit se. Tisztának, őszintének, első szándékúnak tűnik ez a film, mint egy gimnazista alter-zenekar bájosan világfájdalmas romantikája. Mindemellett, minden kócossága, nagyzolónak ható művészi modora ellenére is teljesen profi módon szól a cucc. Sose legyen rosszabb… Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 11 hozzászólás

Könyörtelenek (Ondskan, 2003)

Közzétéve 2012. január 8. vasárnap | Szerző: efes

Tele a padlás a bentlakásos fiú(vagy lány)intézetek embertelen, léleknyomorító, nem ritkán kifejezetten fasisztoid szokások uralta légkörét tárgyaló történetekkel, valamiért mégis rendre születnek újak és emlékszünk vissza régiekre. Nyilván, mert efféle intézmények a mai napig működnek, és sokan gondolják úgy, hogy a renitens ifjak rendszabályozására, az igazi életben való helytállásra csakis az ilyen szigorúan hierarchizált kollégiumok alkalmasak, de az is igaz, hogy egy ilyen zárt helyen, zárt közösségekben kitűnően modellálhatók a külső társadalomban sokkal nehezebben körülhatárolható, jellegzetes viselkedésformák, mint az agresszió, a félelem, az egyéni akarat kontra közösségi normák és más hasonlók. Ehhez a témakörhöz tulajdonképpen semmi újat nem tesz hozzá a svéd Jan Guillou önéletrajzi elemekkel átszőtt regényéből Mikael Hafström által adaptált Könyörtelenek (eredeti címén: A Gonosz) című svéd dráma sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz film.

A történet helyszíne egy vidéki elitkollégium, ahová a 16 éves Eriket küldik, mintegy utolsó esélyként, mivel agresszív viselkedése miatt ekkorra már Svédország összes állami gimnáziumából kitiltották. Az ötvenes évek végét írjuk, már régen vége a második világháborúnak, ám ebben a zárt intézetben még mindig dívik a germán felsőbbrendűséget hirdető náci eszme, mind a tanári karban, mind az évfolyamok hierarchiájában. Szigorú parancsuralmi rendszer működik a diákok között is, a végzősök teljhatalommal bírnak az alsóbb osztályok felett, amiből adódó nyílt atrocitásokat a tanári kar látványosan figyelmen kívül hagyja. Erik azonban nem törik meg ebben a környezetben, sőt, ellenszegül a íratlan szabályoknak.

Nem spoiler, hiszen a film önéletrajz: Erik győzelmesen érettségizik le, a gonoszságra épülő rendszer pedig alapjaiban reccsen meg – azonban a film nem ennyire egyszerű. Egyrészt a fizikai és lelki erőszak explicit ábrázolásában megy picit a felszínnél mélyebbre, másrészt pedig Erik és a főbb karakterek személyiségének, tetteinek motivációját is sikerrel próbálja felfesteni. Ingmar Bergman (vagy a filmben is idézett Strindberg) persze azért ebben lényegesen messzebbre jutott, hogy csak a svédeknél maradjunk, de azért ez a film is igen tisztességesen teljesít. A pozitív végkicsengéssel, valamint a benne rejlő romantikus szerelmi szállal azért kevésbé könyörtelen élmény ez a Könyörtelenek című film, mint amit sejthetnők. A problémát ugyan megkarcolja, sőt bele is boncol, de megoldani, megsemmisítő erővel azt feltárni nem tudja. Minden pozitív és negatív értelmével együtt ez egy tökéletesen középszerű, igazi mainstream filmdráma. Szép a kiállítása, jók a színészek, hatásos is, csak éppen nem vág a falhoz. Erről persze, nagyban tehet a nagyszámú, innen nézve lényegesen erősebb, hasonló tárgyú előkép is. Asanisimasa: 6/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2012. január 8. vasárnap | Szerző: efes

Filmözön. Például az Örök visszatérés. Eme 1943-as filmklasszikus hívószavai: Jean Cocteau és Jean Marais. Egy örök romantikus történet a lemondásról, a fátumról és szépségről és a gonoszságról – remélhetőleg azért még nézhető képminőségben. (Duna, 20.05)

Holnap lesz fácán – Sára Sándor ’74-es abszurdja egy kis dunai szigeten megalakuló “banánköztársaságról”. A “diktátor” Szirtes Ádám, a mellékszerepekben pedig olyan érdekes jelenések, mint például a Huszárik Zoltán-Nagy Anna házaspár. (Duna World, 20.05)

A Változó világ látszólag egy szokványos, középiskolás tinivígjáték, szerelmekkel, bulizással, ami viszont talán érdekessé teheti, hogy Cameron Crowe írta a forgatókönyvet, és a különféle szerepekben egy csomó, később jelentős sztárrá váló gyerkőc szaladgál: pl. Jennifer Jason Leigh, Sean Penn, Forest Whitaker, Nicolas Cage vagy a Vészhelyzet korai évadainak Green doktora, Anthony Edwards. (Story4, 21.40)

David Cronenberg Existenz – Az élet játék című filmje elég merész választás egy kereskedelmi csatornától vasárnap estére, ugyanis tökéletesen rétegfilm. A ’99-es scifi a virtuális játékok világába visz el, ahol a valóság és a játék elképzelt világa összemosódik. Készülésének idején az efféle természetű játékok még igencsak gyerekcipőben jártak, ennek megfelelő a film képi világa is, Cronenberg azonban mégis igen pontosan ragadja meg a dolog filozófiai oldalát, és olyan alapvető megállapításokat tesz, melyek ma is megállják a helyüket. Sztárparádé itt is: Jennifer Jason Leigh megint, de már felnőtten, Jude Law, Ian Holm, Willem Dafoe. (tv2, 22.00)

A Tégláról elég annyit tudni, hogy ez az a film, amelyik Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg a már régóta áhított és sokak szerint kijáró Oscart. Persze, messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy egy egyszerű remake. Másolat, utánzat – jóindulattal szólva, adaptáció, mégpedig egy hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (Leonardo DiCaprio, Jack Nicholson, Matt Damon, stb.) és Scorsese irdatlan rutinjával elővezetve. (RTL, 22.15)

Lesz megint Kék bársony, David Lynch egyesek szerint legjobb, mások szerint legközérthetőbb, megint mások szerint legbetegebb filmje, levágott fülekkel, dizőzzel, a jellegzetes, fojtogató “Lynch-hangulattal” (lásd képen), kék holddal és Badalamenti sejtelmes melódiáival. Innen nőtt ki a Twin Peaks. (Filmmúzeum, 23.00)

A kissé jellegtelen Különleges történetek cím egy igen érdekes szkeccsfilmet takar, melyben három klasszikus rendező (Roger Vadim, Louis Malle és Federico Fellini) három Edgar Allan Poe-novellát feldolgozó kisfilmje fűzetett egybe. (m1, 23.05)

Sokan imádják a Közelebb (Closer) című szerelmi négyszöget, én kevésbé. Viszont ma késő este újranézheti, aki szereti. Tipikus bulvárdarab, mely óriási ziccer látványos színészi jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen. (tv2, 0.25)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2012. január 7. szombat | Szerző: efes

Én aztán tudom, hogy a Süti nem süti, viszont igen jól süti. 🙂 Woody Allen is tudja: Süti, nem süti. Jó kis szajréfilm amúgy. (m1, 20.15)

Elveszett jelentés, sokadjára. Érdemes. (Viasat3, 21.00)

Az ügynökség. Robert De Niro második, kevésbé sikerült rendezése, sok sztárral, s persze, önmagával is – a CIA keletkezéséről. Jó hosszú, de pihenten nem nézhetetlen. (Duna, 21.20)

Különös háromszög. Ez egy igen érdekes 1974-es francia krimi, Georges Lautner rendezése Mireille Darc-al, Alain Delonnal és Claude Brasseurrel. Távolról kb. Elemi ösztön, csak éppen szélfútta ballonkabátokkal, franciás szplínnel, Citroenekkel és a nizzai tengerparttal. (Story4, 22.10)

Szemet szemért. Jack Bauer, vagyis Kiefer Sutherland itt nagyon-nagyon rossz ember, gyerekeket erőszakol, majd gyilkol. Sally Field pedig az anyuka, aki bosszúra szomjazik – szemet szemért. Ez az alapképlete ennek az elég durva kis thrillernek. (Viasat3, 22.50)

Ne menj el! Ez pedig egy hamisítatlanul latinos, szenvedélyek tengerében hullámzó szerelmi dráma, egy igencsak brutálisan jól játszó Penelope Cruzzal, valamint Sergio Castellitóval (lásd a képen). (m2, 23.15)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2012. január 6. péntek | Szerző: efes

Szegényes a kínálat, ráadásul ami van, az is erősen rétegműfaj. A Jade című thrillert William Friedkin rendezte, aki afféle kismester a műfajban. Rendezett alapfilmeket, de silány, lélektelen vackokat is. Itt a történetet Joe Eszterhas jegyzi, ami lehet akár egy plusz pont, gondoljunk az Elemi ösztönre. A képekért Andrzej Bartkowiak felel, ami szintén megnyugtató. A főszereplő, égővörös hajú David Caruso engem ugyan rettenetesen idegesít a mostanában futó Miami helyszínelőkben, e filmben ugyan még jóval fiatalabb s remélhetőleg kevésbé elviselhetetlenül modoros. Amúgy szexuális orgiák, rituális gyilkosságok, s mögöttük nyilván egy gonosz nő, ahogyan ezt Eszterhas történeteinél megszokhattuk. (Viasat3, 21.10)

George A. Romero viszont egyértelmű és megkerülhetetlen guruja a zombifilmeknek. A holtak napja egyik remekül sikerült darabja, ’85-ben készült gore, vicces stop motion-trükkök garmadájával, sehol semmi CGI (amit akkor még nagyon fel sem találtak), minden kiomló bél, gyomor,  szétfoszló emberi végtag precíz kézimunkával készült. ja, baromság, viszont péntek este éppen eléggé szórakoztató baromság lehet ez a film is. (Viasat6, 22.00)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Közzétéve 2012. január 5. csütörtök | Szerző: efes

Jean-Paul Belmondo remek korai filmje a mai ajánlat. A Cartouche 1962-ben készült, és a kosztümös, lobogóinges-kardozós kalandvígjátékok mestere, Philippe de Broca rendezte. Belmondo partnere Claudia Cardinale, az én generációmnak gyermekkorunk egyik meghatározó szexistennője; kart karba öltve a XVIII. századi Párizsban osztják a dölyfös gazdagokat és támogatják a szegényeket. (Story4, 20.30)

Van még ilyen, hogy Buhera mátrix – én bátran kihagyhattam volna. (Duna, 21.40)

A Mezzon jó jazzkoncertek lesznek: 20.30-tól Ron Carter, 21.25-től Charlie Haden Liberation Orchestra, 22.25-től pedig ismét Haden, ezúttal azonban a kitűnő francia hármonikással, Richard Gallianóval valamint a szintén kiváló kubai Gonzalo Rubalcaba zongoristával triózik.

Tévé Kategória | Hozzászólás