Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Egy száraz, és egy igen nedves szívhez szóló film, illetve Ingmar gyermekkora, kettő. A száraz az Afrikai szeretők, Leni Riefenstahl után szabadon. Hitler kedvenc filmrendezője, miután főnöke önkezével vetett végett a második világháborúnak, éles rendőrkanyarral változtatott pályáján, és részben a tenger alatti világ, részben pedig Fekete-Afrika antropológiája iránt kezdett érdeklődni, különös tekintettel a szálfatermetű maszáj harcosok izmos testének domborulataira. Nos, a szintén német Corinne Hofmann önéletrajzi ihletésű Afrikai szeretők című multi-bestsellere ugyan nem Frau Leniről szól, de abban egészen bizonyosan kapcsolódik hozzá, hogy szintén egy német nő és egy maszáj férfi (lásd a képen) kapcsolatán keresztül ütközteti a két kultúrát, a két etnikumot, a két tökéletesen ellentétes világot. A hasonló című film inkább erősen dokumentarista hangú dráma, mint romantikus történet, azonban természetszerűleg biztos kézzel játszik érzelmeink húrjain is. (Duna, 21.30)

Az Édes november viszont vér- és könnybő romantika. Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a menő, törtető üzletember egy véletlen baleset folytán szerelmes lesz Charlize Theronba, akibe halálosan szerelmes lesz. (Viasat3, 21.15)

Ne felejtsük el Ingmar Bergman gyermekkorának második részét sem: Fanny és Alexander második része 23.40-től, a Dunán.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Mit nézzünk Karácsonykor a tévében, 2. – Boxing Day, avagy mi van még a frigóban?

Ha találunk még valami ehetőt a hűtőben, akkor ebéd után, ha nem, akkor helyett, Lemony Snicket, avagy a balszerencse áradása. Remek kis szomorkás-boldogságos mesefilm, elég komoly sztárparádéval. (Fem3, 12.15)

Az AXN újra leadja az idei év szerintem egyik legjobban sikerült minisorozatát, a Sherlockot. Modern londoni környezet, frivol, szemtelen megközelítés, eredeti Conan-Doyle-történetek bravúros átiratai. Három, egyenként másfél-órás rész, az első ma este. (AXN, 19.00)

Az AXN-en az idei Karácsony Robin Williamsé, ami nem baj, mert sikerült a színész talán legjobb filmjeit kimazsolázni. Ma A halászkirály legendájával ismerkedhetünk meg, ha eddig még nem ismertük volna. A Terry Gilliam rendezte filmet elsősorban Kocsis Máté figyelmébe ajánlanám, így talán kényelmes körülmények között nézhetne meg egy hajléktalant, mégha azt ez esetben egy ismert hollywoodi színész (a képen) alakítja is. Persze, nem tudom, rá hogyan hat majd ez a film, normális embereknek ez egy szép, megható és tanulságos mese a szeretetről és a boldogságról, a végén tűzijátékkal. (AXN, 21.00)

Meglepetésre, mára is akad egy új magyar film, ezúttal Gyöngyössy Bence minden bizonnyal kiérlelt, míves Liszt-portréja, három idősíkban, remek magyar színészekkel elmeséltetve. Utolsó rapszódia, legalábbis remélem. (m1, 21.50)

Azonban, mintha maga a királyi köztévé sem bízna magában, mert a nagy magyar(ul egy szót sem tudó) zeneszerző életrajzával egy amerikai fazon életrajzát állítja párhuzamba. Martin Scorsese Aviátorja ugyan nem különösebben jó film, de azért biztosan áll a lábán. Témája, Howard Hughes pedig minimum olyan érdekes fazon, mint Liszt. Zongorázni ugyan lehet kettejük közt a különbséget, Liszt viszont egészen biztosan nem tudott repülni, filmet készíteni és iparmágnáskodni, egy személyben. Nők terén nagyjából egál az állás. A végére így csak két kérdés maradhat: Gyöngyössy vagy Scorsese? DiCaprio vagy Jordán? Ön dönt. (m2, 22.10)

Azt sem értem igazán, miért kellett Ingmar Bergman szépséges Fanny és Alexanderját kettévágni, és nagyjából a Tuvalu-szigetek magyarjainak megfelelő időpontban műsorra tűzni? Mindenesetre az első fele holnap. (Duna, 0.10)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk Karácsonykor a tévében 1. (Christmas Day)

Az AXN és a Filmmúzeum ma is elviszi a balhét, a többiek legalábbis biztonsági játékot játszanak, illetve teljes erővel támadnak érzékeinkre, agyunkra és a szívünkre. Ellenük ma még elégséges fegyver a távkapcsoló.

Jó reggelt, Vietnam – Mára is van egy Robin Williams-film, nyilván csomagot vett belőle az AXN, ez azonban nem baj, mert remek film volt a tegnapi és remek ez is (mint ahogy remek lesz a holnapi is). Mondjuk azt (mint a képen), hogy HAJRÁ KLUBRÁDIÓ! Jó reggelt, Magyarország. (AXN, 21.00)

A Filmmúzeum Buz Luhrmann bombasztikus, elementáris, csodálatos Moulin Rouge-ával nyitja az estét 20.00-tól, utána Federico emlékezik, milyen volt, amikor jöttek a fasiszták: Amarcord, 22.20-tól. Nézzük meg, milyen ma…

Móricz Zsigmond kétszer jelenik meg ma este. Ranódy rendezte Árvácskája már számtalanszor bizonyított, a(z akkor még kis) Czinkóczi Zsuzsa nemzetközi sztár lett általa – megható, csodaszép film még ma is. (Duna2, 21.00) Ne lepődjünk meg azon, hogy Vitézy László, Kedves és Bölcs Vezetőnk népes rokonságának tagjaként filmkészítéshez jut a mai ínséges időkben, és azt sürgető gyorsasággal, éppen Karácsony Szent Napján mutatja be az Állami és Királyi Televízió. Ő is Zsigmond bátyánkhoz fordult ihletért, hogy mire költse adófizetői forintmillióinkat, ennek eredménye a ma esti Égi madár című film. A prirori mondom, hogy nem hiszek a kurzusfilmekben. (m1, 21.45)

A minap láttam egy tisztességes, szép Jane Eyre-t, de az nem Franco Zeffirelli rendezése volt. Ma azonban éppen az kerül adásba, címszerepben Charlotte Gainsbourggal, akitől ezúttal viszont ne várjunk von Trier-es trüvájokat. Zeffirelli Jane Eyre-je nyilván szép lesz, érzelmes és megható (valamint szentimentális és giccses), mint az ősz olasz maestro többi filmje. (Duna, 22.35)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk Szenteste a tévében?

Nézzünk-e egyáltalán valamit? Nézhetjük például egymást. Nézhetjük azt a furcsán beszélő bácsit, abban a hideg nagy házban. Vagy rúgjunk inkább be? Vagy nézzünk mégis tévét?

Ma este optimális választás lehet egy szép operaközvetítés. Az operák nem éppen a cizellált, mély meseszövésükről híresek, így akár háttérként is jól működnek a családi beszélgetéshez. Purcell csodaszép Tündérkirálynője, piros zoknis William Christie bácsi elővezetésében a Mezzo-n, 20.30-tól, ez ki is tart éjfélig. Vaskos, cizellált barokk. De meg is mixelhetjük egy kis Mozarttal, hiszen az m1-en a Varázsfuvolát adják, ez Kenneth Branagh minden bizonnyal csupa-csupa bűbáj adaptációja lesz, 21.40-es kezdéssel.

Filmek mára. Sziszifuszi munkával igyekszem betartani az ízlésbeli minimumot: A Macska – Le a kalappal! – Messze nem átlagos, és angolszász nyelvterületen méltán kultikus Dr.Seuss szerintem igen vicces, olykor kifejezetten meghökkentő humorú filmadaptációja. (FEM3, 18.00)

HoldhercegnőCsupó Gábor jajdeédes mesefilmje, magyar tájakon, olykor ismert arcokkal. (Viasat3, 19.00)

Ébredések – A menthetetlenül katatón Robert De Nirót (a képen) meggyógyítja a renitens pszichiátert játszó Robin Williams. Vagy mégsem. Papírzsebkendő legyen a kezünk ügyében, elegendő mennyiségben. (AXN, 21.00)

Csillagpor – Kissé talán alulértékelt, remek mesefantasy. (tv2, 21.25)

A másik Boleyn lánySzínes, látványos, de hatásvadász és üres történelmi dráma, de mára talán elég lesz… (STORY4, 22.10)

Off-Xmas kategóriában szerintem az MGM csatornán, Clint Eastwood által főszerepelt Akasszátok őket magasra! ma este mindent visz. (Kezdés: 21.55) Békés karácsonyt.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Lassacskán kezd begyűrűzni a tévékbe a karácsonyi közhelyek rettenete, így ennek megfelelően, a mai ajánlat:

Jackie Brown Tarantino blaxploitation-variációja, bombasztikus sztárparádéval. Persze, hogy láttuk már és persze, hogy megnézzük, ha éppen úgy adódik. (Viasat3, 21.15)

16 utcaBruce Willis már megint kiégett, cinikus zsaru, akinek egy fontos, ám igen zűrös tanút kell elkísérnie a 16 saroknyira lévő bíróságra. Valakik azonban ezt nagyon nem szeretnék… Rendezte Richard Donner. Masszív hollywoodi középszer. (Cool, 21.15)

Lóvátett lovagok – Egy újabb Kenneth Branagh-féle Shakespeare-adaptáció, ezúttal XX.századi, párizsi környezetbe álmodva. Nem láttam, de ilyenekben Branagh nem szokott olyan nagyokat hibázni… A kép tanúsága szerint lendület, az lesz benne. (Duna, 21.30)

És akkor egy igazi színház a végére: Goldoni Az új lakás című komédiája, ’94-es Katonás előadás, Ascher Tamás rendezése, Udvaros Dorottyával, Básti Julival, Csomós Marival és Blaskó Péterrel a főszerepben. (Duna2, 22.25)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Nézzük a Duna2-t, amíg lehet. Na, természetesen nem a hírműsorokat és az aktuálpolitikai jellegű egyéb agymosásokat, de azért találni még ezen a csatornán szép és tisztességes dokumentumfilmeket, koncerteket, színházi előadások felvételeit és színvonalas filmeket. Vagy nézzük Veiszer Alinda beszélgetéseit, amit annak ellenére javaslok, hogy én speciel nem vagyok túl nagy rajongója a kis hölgynek, ám e műsorok hiánypótló jellegét és színvonalas bulvár-jellegét elvitatni nem tudom. A jelenkori kormányzat globális ámokfutásának köszönhetően január elejétől e csatorna bimbózó kulturális jellege megszűnik.

Az m1 ma este egy majdnem friss westernnel próbálkozik, melyet Ed Harris, a kitűnő színész rendezett és az egyik főszerepet el is játssza benne, Viggo Mortensen (a képen), Jeremy Irons és Renée Zellweger mellett. Az Appaloosa – A törvényen kívüli város nem a pörgős, pisztolyhősös, hanem a lassú ritmusú, meditatívabb westernek közé tartozik, amiért sokan utálják, én szerettem. (m1, 21.00)

A Made in Hungáriát viszont kevésbé szerettem, ám mások meg éppen ezt kajálták. Szép dolog a pluralizmus. Mindenesetre szólok, hogy… (tv2, 21.05)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Knerten (2009)

A film eredeti, norvég címének (Knerten) magyar fordítása valami olyasmi lehetne, hogy Ág Úrfi, vagy Ágacska, esetleg Gally Janó, ez esetben tehát jó, hogy maradt minden az eredetiben. Amúgy se sok norvég szót hallani manapság a magyar mozikban, mint ahogy gyerekfilmből sincs nagy választék, ha Karácsony táján inkább off-Disney univerzumba vinnék szórakozni az emberkéket…

Címkétlenítés

A ’családi film’ műfajára már régen rátette a mértéktelen étvágyú Disney-birodalom vaskos, tömpe ujjú pracliját, magáévá téve az ősi hollywoodi receptet, miszerint ha sikert akarsz, végy egy gyereket, és adj hozzá valami cukiságot. Az éretlen korosztály profitorientált elhülyítésében Disney-ék mindig is az élen jártak. Gonosz alapossággal kiporciózott titkos és gyanús adalékanyagokkal dúsított, habos-babos, édes-ragadós tündérmeséi atom biztosan vonzzák magukhoz a csiricsáré látványosságra mindig fogékony gyermekek százmillióit, így termelve meg dollárok százmilliárdjait néhány okos, ügyes és cinikus bácsinak. Még arra is rájöttek, hogy még tutibb a biznisz, hogy amíg a gyerekek elkacarásznak az adott történet ezerszer elmesélt elsődleges vonulatán, addig rejtett utalásokban, poénokban az őket kísérő felnőtteket is megcélozzák, akik persze sivalkodó, vagy éppen felhorkanó röhögéssel nyugtázzák a szórakoztatásukra irányuló igyekezetet. A gyerekek ilyenkor mindig meglepve néznek fel a mellettük ülő apura, anyura, nagyobb bátyusra, nővérkére, esetleg bébiszitterre, de nyilván azt hiszik, hú, ez egy nagyon jó film, még apuéknak is tetszik. Ki van ez találva, kérem! – mondhatjuk a viccbéli Kohn bácsival. Az efféle filmeket nevezzük családi filmeknek, hiszen az esetek nagy részében tényleg egy család áll a történet középpontjában és egy család nézi azokat a vászon vagy képernyő előtt. Mivel az ’ifjúsági film’ kategóriát már eljátszotta az aczéli kultúrpolitika, a ’mesefilm’ pedig azért mást jelent, ezennel iktassuk be új kifejezésként a ’gyerekfilm’ kategóriáját az olyan ’családi filmekre’, melyek nem a már túlzottan megszokott Disney-féle világot, hanem valami más látványt, környezetet, szemléletet képviselnek. Íme, a spanyolviasz! Persze, felőlem lehet az ilyen Knerten-féle film akár ’független családi film is’, ha az jobban tetszik… Lássuk tehát a norvég mintát!

Gyermeki nézőpont

Az északi kultúrkörben ismert Anne-Cath Vestly gyerekkönyveiből készült film (kész van már a következő része is, Knerten csomót köt címmel) alapvetően az élénk fantáziájú, olykor bizony eléggé felelőtlen Lillebror nevű öt éves kisfiú nézőpontjából meséli el a történetet, mely jelen esetben családjának költözését jelenti egy meglehetősen lepukkant vidéki házba. Csak mintegy mellékesen tudjuk meg a számunkra, felnőtteknek jelentéssel bíró tartalmakat, minthogy apának egyelőre nem megy a fehérnemű-ügyben történő ügynökösködés, anyunak pedig nagyon kell vigyáznia, hogy megtarthassa vegyesbolti eladói állását, a fő hangsúly a lényegen van: a hangyák veszélyesek-e az emberre, az erdőben vannak-e sárkányok, valamint ki lehet az a csodaszép hercegnő, akit egyszer az erdőben láttunk lovagolni? E kínzó kérdések megfejtésében a kisfiú segítségére van a film címét is szolgáltató, nem kis szerencsével a fáról a nyakába pottyant, emberke-formájú, beszélő ágdarabka, Knerten, aki Lillebror hűséges pajtása lesz az elkövetkezendőkben. Kaland kalandot követ aztán egészen karácsonyig, amikor vége lesz a filmnek… de nem a mesének.

Friss, üde és harapós,

mint a levegő egy tavaszi hajnalon egy norvég vidéki ház tornácán, olyan ez a kis film. Szó sincs körmönfont dramaturgiai bűbájokról, pénztárcánkra való sóvárgásról, ez a Knerten című film egyszerű és rusztikus, mint egy norvég favágó reggelije, vagy éppen egy katalógus-hűen berendezett IKEA-nappali. Tiszta, világos, pasztellszínű jellemek, ártatlan kék tekintetek, egészen pici horror, aminél még egy anderseni kötőszóban is több félelmetes van és jókora ártatlan naivitás, amit a kis hősünk, Lillebror képvisel. A film, illetve a történet egyetlen potenciális buktatója, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a felnőtteket, akiknek ez a vakító tisztaság hamar unalmassá válhat – szóval, ebben a tekintetben tényleg nem az a kiköpött Disney-world, ami ránk vár. Ennél talán kisebb veszély az, hogy gyerkőceinket sem fogja lekötni, mint minden olyan történet, amit felnőttek írtak meg úgy, mintha azt a gyermekek látnák és mesélnék el. Szerintem azonban azzal a gyerekkel nem lesz baj, aki nem (feltétlenül) veri ki a hisztit minden egyes bevásárlásnál, amikor a pénztárnál álló sor a sunyi módon kihelyezett Disney-pultok között kanyarog… Asanisimasa: 6/10

Film Kategória | Címkézve | 3 hozzászólás

Bon voyage (2003)

Érdekes ívet ír le Jean-Paul Rappeneau pályája, hiszen 1959-ben, kezdő forgatókönyvíróként Louis Malle-lal még a “papa moziját” rombolta a Zazie a metrón-ban, az akkor induló új hullám egyik fontos alapvetésében, annak szaggatott ritmusú, szabad tér- és időkezelésű, impulzív új filmnyelvével. Később aztán, feledve ifjú korának léha forradalmi törekvéseit, amolyan tipikusan francia, kevert műfajú akció-krimi-komédiákat írt és olykor rendezett is, már jellemzően a “papa” modorában. Nagypapa-korba lépve, hetven évesen (2002-ben) aztán mi mást csináljon egy filmes, mint “papa moziját”, a kérdés csak az, hogy minek és főleg, kinek? (Jean-Luc Godard erről azért másként vélekedne, hogy csak az ex-új hullámosoknál maradjunk…) Mindenesetre, a 2003-ban bemutatott Bon voyage minden ízében időutazás, egy ötvenes évek stílusában, modorában és ritmusában megrendezett II.világháborús-romantikus-vígjátékos blődli, igazi “papa mozija”. Éppen olyan, mint amitől akár saját maga is hangosan hortyogott volna az első öt percben, nagyjából fél évszázaddal ezelőtt.

Én háromszor szundítottam bele, pedig a felismerhetetlenségig hamvas húszévesre sminkelt Isabelle Adjani fülsiketítően viháncolja végig a filmet, és Rappeneau sem öreguras tempóban nyomja a gázpedált, mégis annyira unalmas és érdektelen az egész, hogy arra alig találok szavakat. Pedig azt bármikor megnézem, ahogy a hős francia ellenállók szívatják a buta náci németeket, ezúttal még csak nem is azokat a fekete-fehér jellemeket láthatjuk, mint általában, de hát ezt a topikot is felforgatta Tarantino eszement nácivadászaival, hogy messzebb ne menjünk. A XXI. században a legtöbb dolog már komoly idézőjelekbe került, ami bárhogyan is kapcsolódik az előző századhoz, így egészen furcsa hatást kelt a ma mozgóképbe szocializált univerzumában egy negyven-ötven éves modorban, de a negyvenes-ötvenes évek közönségének készített film. Avíttnak, porosnak, modorosnak és idejétmúltnak hat. Anakronizmus. Még akkor is, ha éppen felébredtünk egy fülsiketítő kacajra, egy pisztolylövésre vagy egy fékcsikorgásra és az utána következő negyedórában szórakoztatónak is találjuk. Rövidesen azonban újra elszundítunk, vagy elrévedünk a képernyő mellé, gazdaságpolitikán, karácsonyi ajándékokon és bevásárlólistákon gondolkozunk, ne adjisten, a tegnap látott film képei jutnak eszünkbe. Az a film, amely megengedi a nézőnek ezt, az nem jó film. Pedig a Bon voyage-ban tényleg minden a helyén van, ritmusa, hangulata, üzenete van, lehet szeretni a főszereplőket (Adjani mellett Virginie Ledoyent és Grégori Derangére-t), lehet csodálkozni, hogy Depardieu-ről hova tűnt az orbitális pocakja – mégsem hat. Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda.

Nincs mára ajánlat. Szabadprogram.

Tévé Kategória | Hozzászólás

BuSho Évzáró-Évnyitó, nevezés, hírek

BUSHO ÉVZÁRÓ ÉVNYITÓ

Mivel a fesztivál szervezőinek arspoeticája hasonlít a Monthy Python féle „Always look on the Bright side of life” rigmushoz (szabad fordításban csak a döglött halak úsznak az árral azaz bocsánat, hogy mindig nézd az élet napos oldalát), ezért aztán nem az elmúlt évek gondjaival foglalatoskodnak, hanem szövögetik terveiket a világ végének kikiáltott újesztendőre! Kezdődjön már a vég és jöjjön a Finálé…

BUSHO 2012-ES ÉVJÁRAT: APOKALIPSZIS MUST!

Az utóbbi hetekben nagygenerált tartottak a BuSho Fesztivál weboldalán, divatos kifejezéssel újraértelmezték az egészet a kor követelményeinek megfelelően! Frissítették a levlistát és a hírlevélküldő rendszert is, és természetesen az online nevezés is megújult, így tehát mostantól fogadják a nevezéseket a 2012-es 8. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválra! Ettől az évtől kizárólag online nevezéseket fogadnak el az előzsűrizéshez, kivéve akkor, ha egy stúdió, iskola vagy alkotóműhely 5 vagy annál több filmet szeretne nevezni, ebben az esetben beküldhetik DVD lemezen a nevezéseket! Jövőre a válság ellenére szeretnék folytatni az összes projektet, melyeket az évek alatt elindítottak, tehát a 8. BuSho mellett a tervek szerint megrendezésre kerül a 6. GomBuSho filmes tábor, a 4. életREklám egyperces filmverseny és nagyon szeretnének másodszor spotversenyt rendezni, sőt első alkalommal plakátversenyt is!!!

A MI TÉSZTÁNKRA JÓ A KRÍZ IS!?

A pozsonyi AZYL rövidfilmfesztivállal karöltve újra meghirdetik életREklám felhívást. A magyarországi lebonyolítást immár évek óta a BUSHO (Budapest Short Film Festival) fesztivált is szervező Gombolyag Alapítvány vállalta. A felhívás célja, hogy az alkotók olyan 1 perces filmeket készítsenek, melyek a “reklama na život” szabad fordításban „életREklám” szlogenhez köthetőek. A 2011-es verseny méltó lezárása az a jóhír, hogy az egyik magyar alkotást a tavalyi versenyből, Deák Kristóf: Honfoglalás 2011 című filmjét beválasztották a világ 25 legjobb egypercese közé!!! A 2012-es téma mi is lehetne más, mint a válság? Persze elsősorban nem a világfájdalmakra vagyunk kíváncsiak, inkább amolyan megoldás kereső hurrá optimista alkotásokat várunk, melyhez a szlovákok a következő szlogent fogalmazták meg: Sme na smrt’ pobaveni? tehát Are we entertained to death? Mivel a magyar pedig egy bonyolult nyelv, ezért mi arra gondoltunk, hogy a mi tésztánkra jó a kríz is!? Szintén folytatódik az a sikeres kezdeményezés, hogy nemcsak egyénileg készíthettek filmet, hanem a fesztivál szervezésében megszülető „életREklám workshopok” keretein belül. Az egyik budapesten, Xantus János vezetésével az SZFE-n lesz, másik pedig a nagyváradi Partiumon, Patrovits Tamás irányítása alatt, február közepén! Jelentkezési lapok és részletek hamarosan!

IGYEKEZZ AZ ÓÉVZÁR

2011. december 22-én 18 órától mindenkit sok szeretettel várnak a Vörösmarty moziba egy nem mindennapi évzáró vetítésre, melyen sok érdekességet vetítenek majd 2011-ből. Sajnos, az elmúlt 4 évben a fesztivál helyszínéül szolgáló filmszínház jövője enyhén szólva bizonytalan, ezért szervezték ide az eseményt, melyre összeállítottak tehát egy olyan vetítési anyagot, mely sokszínű, sokoldalú, sokrétű és sokkoló! Mindenből egy kicsi: győztesek, vesztesek, workshop filmek, efa jelöltek, életreklámok, dunamozaikok, magyarok, külföldiek, animációk, kísérletek, meglepetések, aztán tényleg jöhet a Finálé…

Kapcsolódó linkek:

BuSho nevezés 2012: http://busho.hu/hu/nevezes/szabalyzat

Gombolyag Alapítvány: http://www.gombolyag.com

Magyar döntős a filminute-nál: http://www.filminute.com/2011/screeningroom

életREklám 2012: http://busho.hu/hu/workshop/eletreklam

évzáró vetítési filmek: http://www.busho.hu/upload/busho_evzaro_evnyito.pdf

Hírek Kategória | 2 hozzászólás