A Föld inváziója – Csata-Los Angeles (Battle – Los Angeles, 2011)

Nem igazán értem a relatíve széleskörűnek mondható fanyalgást, ami e filmet övezi, hiszen már a hangzatos, és frappánsnak még véletlenül sem tekinthető címből is látszik, mi is ez az izé tulajdonképpen. Ott van benne minden, ami várható tőle. Invázió, méghozzá a Föld inváziója, egyértelmű, hogy akkor az “invázionista” a világűrből jön. Vagy itt akarnak lakni, vagy innen kell nekik valami, de ez tulajdonképpen mindegy is. Csata, tehát a film nagy részében csata lesz. Los Angeles a helyszín. Ennyi. Hogy ezt már mind láttuk, nem is egyszer? A Hamletet is láttuk sokszor, és még fogjuk is, egészen biztosan…

Attól most tekintsünk el, hogy Shakespeare egyetlen kötőszavában több fantázia van, mint ebben A Föld inváziója – Csata: Los Angeles című filmben, de hát, akit már a cím figyelmes elolvasása és értelmezése nem riasztott el, az tényleg nem akar mást látni, mint uszkve két órányi piff-puffot, dirr-durrt, és az idegen szereplőkre való tekintettel, idióta hangokat és gusztustalan alien-boncolást. Ezt a film tudja, hozza. A rendezőt (Jonathan Liebesman) és vélhetően egy nagyobb tengerészgyalogos bevetési osztagot is meghaladó létszámú látványtervezőt, CGI-grafikust, pirotechnikust és más szakembert nem is nagyon zavarta az, hogy túlzottan belemerüljön bármilyen történetmesélésbe, ami van, az a szükséges minimum. Nem több, mint egy FPS-videojáték szinopszisa, ami nem meglepetés, hiszen e film valójában nem több, mint a Battle: Los Angeles nevű játék túlfejlett demója. (Nyilván nem annak szánták alkotói, de hát az lett, na.)

Másképpen nézetjük úgyis, mint valamiféle alien-inváziós covert, vagy best of válogatást, hiszen az alkotók korábbi hasonló témájú filmek motívumait ollózták össze. Van egy kicsi Függetlenség napja, egy kis District 9, egy kis Világok harca – Menekülés Los Angelesből. Ez utóbbi nem “adatszolgáltató”, csak a cselekmény. Szóval nézhetjük így is, bár jobban járunk az eredetiekkel. Itt tengerészgyalogosok a főszereplők, plusz némi civil élőanyag, mint ballaszt, s mivel az ellen az alien, nincs mese, a GI Joenak kell drukkolnunk, még akkor is, ha leng a zászló, a sztárszpengled bennör, és rögtön a nyitójelenetben megismerjük Aaron Eckhartot, akiről egy kollégája mondja el, szemtől szembe, hogy öreg, fáradt, Afganisztánban 10 tálibot ölt meg, és nem hagyta ott katonáit. Leng a zászló. Aztán jönnek, látnak és győznének is (az alienek), ha nem lennének a tökös amerikai katonák. Piff-puff, dirr-durr, csitt-csatt, négyen legyőzik az egész nyamvadt alien-bagázst, akik keresztülcaplattak a fél Univerzumon, csak azért, hogy elvegyék a vizünket. Logikát ne keressünk, de hát nem is ezért néztük végig. Michelle Rodriguez nem mutatja meg fenekét, nincs rá alkalma. Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Immár hagyományosan sehol semmi, ráadásul ma még a mezzo is eléggé ismeretlen vizekre evez. Michel Portal egy ma már veteránnak számító francia szaxis, akinek Bailador című, latinos-kubai indíttatású zenei projectje fog szólni 20.30-tól. A lemez érdekessége, hogy Portal leginkább basszusklarinéton játszik rajta, valamint a dobok mögött az egyik legzeneibben gondolkodó jazzdobos, Jack DeJohnette csücsül. 22.00-től maradunk enyhén latinos stílben, ugyanis egy szuper kubai jazz-zongorista fog következni: Gonzalo Rubalcaba mellett Richard Galliano játszik accordeonon (értsd: tangóharmonikán), Charlie Haden bőgőzik és Clarence Penn dobol. Légiesen könnyed, mégis dinamikus, érzelem- és gondolatgazdag zenére van kilátás:

A 23.00-tól játszó David El Maleket még nem hallottam játszani, próba ma este.

Nézhető filmet egyedül a Filmmúzeum szállít, mondjuk a Hanna és nővérei (22.40), utána pedig a Nagy ábránd (0.30) két igazi klasszikus darab.

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Két Morgan Freeman-filmet találtam mára mindössze, mintegy egymás alternatívájaként, a szokásos House és némi “más műfaj” mellett.

A szerelem bőségét egy csomószor ajánlottam már, remek kis film, a címével ellentétben kevésbé cseppfolyós, ellenben okos, kedves és egy picit szomorkás. Freeman (kép) itt egy írót alakít, aki, mintegy mellékesen, újból összefonja a szereplők életének szétfoszló szálait. Ma este a Story4 adja, 22.10-től.

A rettegés arénája politikai thriller, oroszok feszülnek az amerikaiaknak, atomriasztás, pánik, para. Freeman alakítja itt a CIA igazgatóját. Olyan film ez, amit biztosan láttam már, valószínűleg különösebb baj nincs is vele, mégsem bírok egyetlen jelenetet sem felidézni belőle… (FEM3, 22.00)

A mezzo Händel számtalan énekhangra írt műve közül ma este az Il Trionfo Del Tempo (talán Az Idő győzelme?) című oratóriumát adja, Paul McCreesh gondozásában, akit én speciel nem ismerek, de ez nem igazán jelent semmit… Biztosan szép lesz.

Az Eurosporton szinte egész nap a Roland Garros megy, bele lehet felejtkezni…

Tévé Kategória | Hozzászólás

Ez a fiúk sorsa (This Boy’s Life, 1993)

Amennyiben a fiúk sorsa az, hogy egyik első filmjükben lejátsszák a vászonról a híres, nagynevű (filmbéli) apukát, akkor Leonardo Di Caprio nyugodtan kiteheti ezt a filmet a falra: Robert De Niro bizony csak másodhegedűsként húzza mellette az Ez a fiúk sorsa című filmben. Leo ekkor még tényleg ismeretlen kis fiúcska volt, egy-két mellékszereppel, nem túlzottan jelentős filmekben, ám a ’93-as év volt számára a nagy dobbantás. A Gilbert Grape-pel begyűjti első Oscar-jelölését, itt meg alaposan megrángatja a csúcson még éppen csak átlendült De Niro bajszát, aki ugyan biztosan hozza a tőle megszokott, közepesen pszichopata rednecket, azonban grimaszai már itt is modoros kellékek csupán. A Leo által alakított srác (a filmet kvázi “Így jöttem”-ként író Tobias Wolff alteregójaként) azonban már itt, “nyeretlen kétévesként” is komplett, hús-vér figurát alkot, tekintetében pedig már ott van a “valami”.

Amúgy ez nem a fiúk sorsa, amit a filmben megismerünk, hanem egy fiú életének első pillanatai, amikor rálép arra az útra, amit aztán egyedül kell végigjárnia. Leo, vagyis Tobias, aki leginkább csak Jacknek szereti szólíttatnia magát, független, kissé szabados anyukája (Ellen Barkin) szoknyája mellett nő fel, apa nélkül. Élete egyetlen szakadatlan vándorlás, ugyanis az anyunak az a fixa ideája, hogy a problémák legjobb kezelési módja, ha egyszerűen elfelejtjük őket és azonnal továbblépünk. Probléma pediglen mindig van, sok. Anyu mégis megállapodni látszik, amikor egy mézesmázos férfi (Dwight – De Niro) elkezdi csapni neki a szelet, Jack azonban érzi, hogy a palival nincs minden rendben.

A Michael Caton-Jones által rendezett film tulajdonképpen aprólékosan mutatja meg a fiú és későbbi mostohaapja vérre menő küzdelmét, az egy másik kérdés, hogy ebben sok izgalmat nem találunk. Bár az író Wolff saját történetét meséli el, az azonban eléggé közhelyes sőt, mi több, érdektelen. Főleg, hogy rögtön az elején megismerjük Wolffék sajátos túlélési stratégiáját, így rögtön egyértelmű, hogy amint kiderül Dwightról valódi énje (persze, amint a sablonos 15-ik percben idióta vigyorral és egy óriási csokor virággal először tűnik fel De Niro, már tudjuk, hogy itt ő lesz a rosszarcú), Wolffék innen is lelécelnek. A kérdés, hogy mikor: nyilván a film végén. Kiszámítható fordulatai, és a modoroskodó De Niro ellenére azonban mégis nézhető kis film ez, s ezt elsősorban Leónak, valamint a történet hézagait töltelékeként, mintegy habarcsként kitöltő, a kort, az ötvenes-hatvanas éveket, valamint a közép-nyugati kisvárosi életet hitelesen megjelenítő részleteknek köszönhetjük. Asanismasa: 6/10

Film Kategória | Címkézve | 5 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Először is, adjuk meg a királynak, ami a királyé: Ma este dupla epizódos fináléval búcsúzik minden idők leggigamegább kórházas-sorozata, a Vészhelyzet. Élt 15 évadot, műfajt teremtett. Világsztárt csinált George Clooneyből és komoly sztárt még sok másból, emellett az első tévésorozatok között volt, amelyiknél sorban álltak a már befutottnak számító mozisztárok, hogy egy kisebb jelenést kapjanak. Sikk lett feltűnni a Vészhelyzetben. Olyan formabontó jelenetek tarkították rendre a sorozatot, mint amikor egy csendes karácsony este beűrsütizett a teljes sürgősségi osztály, az egyik legkellemetlenebb, ám egyben legszórakoztatóbb karaktert (kép!) pedig olyan “kézenfekvő” ötlettel (ny)írták ki a sorozatból, hogy ráejtettek egy helikoptert. Az elfáradt sorozatszereplőket jobbára mindig sikerült hasonlóan érdekes figurákra lecserélni, az olykor fáradó sorozat mindig újabb erőre kapott általuk – Michael Crichton, minden túlzás nélkül, műfajában zseniálisat alkotott. (RTL, 21.20, 22.15)

Ezenkívül, lesz még Egy őrült éjszakánk, ami egy remek krimivígjáték Kardos Ferenctől, óriási színészekkel: egy élelmiszerboltba zárás előtt két adóellenőr érkezik, a boltvezető, a szokásoknak megfelelően pedig “intézkedik”, viszont még maga sem tudja, mennyire mellé fog ezúttal. (Duna, 21.00)

Az Egyéjszakás kalandban megint csak remek színészeket nézhetünk, többek között a manapság buta akciófilmekből ismert Wesley Snipest, aki itt még rendesen odateszi magát Nastassja Kinskinek. A csavaros szerelmi (és egyéb) drámát Mike Figgis rendezte az Elemi ösztönt is jegyző Joe Eszterhas forgatókönyvéből. (Viasat3, 21.25)

Érdekes választás lehet még mára a FEM3-on 22.00-tól kezdődő A szerelem kegyelme című dráma, Julianne Moore-ral, amit ugyan nem láttam, a szinopszisból ítélve azonban könnyen kiverheti a biztosítékot a kereszténydemokratáknál, ami üdvösségből legalábbis ötös.

Tévé Kategória | Hozzászólás

MEDIAWAVE 2011 – Szignálok és szpotok

Ide kattintva remek homemade szpotokat és szignálokat nézhettek a csütörtökön, Szombathelyen kezdődő MEDIAWAVE-ről.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Bár hagyományosan adásszüneti nap van ma, azért ajánlanék három filmet, mert csak.

Amióta egyszer egy lomtalanításon rábukkantam Guy de Maupassant novelláinak gyönyörű, négykötetes díszkiadására, azóta imádom őket, és nem azért, mert jól mutatnak a könyvespolcon, hanem mert jó néhányat el is olvastam közülük. A franciák általában igen tisztességes tévéváltozatokat szoktak belőlük csinálni, így a ma esti, A Tellier ház címűt is jó szívvel merem ajánlani. A címbéli ház egy kuplerájt takar, amely jellegzetes félvilági miliőjével kiváló alkalmat nyújt Maupassant-nak, hogy bemutassa a XIX. század végének jellegzetes kisvárosi társadalmát, annak tipikus karaktereit, valamint helyszíneit. (Duna, 21.00)

A Fekete kalóz gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, Kabir Bedi (lásd: kép, illetve Sandokan) még “igazi” volt, nem ilyen pojáca, mint ez a mai Jack Sparrow. A filmet szerintem minimum tízszer láttam, csak a moziban! Nem mondom, hogy ma már gondtalanul végig bírnám nézni, de azért ami fekszik, az nyugszik, ahogy azt az öreg ultisok szokták mondani kint, a ligetben. Igazi, klasszikus, kosztümös kalózos film, dagadó vitorlákkal, élesen pendülő kardpengékkel, lobogó szakállakkal és villanó tekintetekkel. (Hálózat, 21.00)

Az Öld meg a sógunt! pedig azt hiszem, az egyik első Csak 18 éven felülieknek szóló film volt, amire beengedtek a szigorú jegyszedő nénik. Hiába voltam már jócskán gimnazista, a személyim egyértelműen elárulta, hogy bimbózó lelkemnek hivatalosan káros az a néhány hektoliter művér, levágott végtag, sőt fej, amit e filmben láthatok. Viszont, mivel minden (értsd: tényleg minden) filmet megnéztem szülővárosom egyetlen mozijában, a nénik jól ismertek, és nem zaklattak. De láttam, hogy más lúzereket, akik csak a vérszagra gyűltek, elzavartak a francba, vissza a grundra focizni. Szóval, ez meg egy igazi, kosztümös, szamurájos hentelés lesz, sajnos szinkronizálva, pedig ez igazán tényleg csak japánul működik. Ráadásul kiváló hanghatások kísérik a kaszabolást, a csontot hasító, húsba vágó pengék hangjára a mai napig emlékszem. (Film+, 22.55)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Most, hogy végre a napnál is világosabb, hogy jelenleg a Barca a Bajnokok Bajnoka és Messi az Isten, valamint Contador megnyerte a Girót, akár hátra is dőlhetünk. Amúgy, ma gyermeknap lesz, tán nem fog esni, badszpenszert meg látunk a hét többi napján éppen eleget. Én amúgy is betiltanám, mert véleményem szerint, ennek az együgyű benga mackónak hosszú évtizedek óta adagolt overdózisa jelentősen hozzájárult a magyarság meredeken süllyedő szellemi színvonalához. Nonszensz, hogy a világ boldogabbik felén, de még hazájában, Olaszországban is szinte ismeretlen (illetve, legfeljebb egy közepesen ismert B-kategóriás színész) ez a babkonzervzabáló pasas, az idegesítően ibolyakék szemű haverjával egyetemben, ennek ellenére nálunk a hét mindennapján feltűnik valahol. Na mindegy, nekünk már úgyis csengettek…

Persze, azért mára is akad igazi látnivaló: itt van rögtön Frank Herbert kultikus Dűnéje (film+, 19.20), méghozzá a David Lynch-féle verzóban. Annak idején, 1984-ben bukott a film, sőt a mai nézők azon része is fitymálgatja, akik számára az a jó scifi, ha 3D és piffpuff, de ha felülemelkedünk a gyermeteg színvonalú vizuális trükkökön, akkor nyugodtan észrevehetjük, hogy ez a film egy igenis korrekt adaptáció. Lynch őrült, de nem hülye.

A Sin City már az előbbinél jóval nagyobb sikert arató, de azért még kellemesen formabontó, markáns film. Frank Miller, akit a képregényrajongók afféle félistennek tartanak, egyik saját művét ültette játékfilmmé, két fékezhetetlen agyvelejű pszichopata, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino önzetlen és baráti segédletével. A film a képregény expresszív világát tökéletesen megidéző élőszereplős film noir (kép), három, mozaikszerűen összeálló történetben festi meg egy képzeletbeli bűnös város apoteózisát. Érdekes kísérlet, jó film. (Duna, 22.15)

Késő éjszakára egy igazi, klasszikus történelmi film maradt: Mária, a skótok királynője. A filmben protestánsok gyakják a katolikusokat, és azok viszont őket (de szép meccs is ez!), Erzsébet királynő (nem ez a mostani, hanem a régebbi) éppen unokatestvérének, Stuart Máriának készül fejét venni, természetesen a hitbéli affér miatt. Naná. Ismert történet remek prezentációja ez, két óriási színésznő óriási alakításával: Erzsébetet Glenda Jackson, Máriát pedig Vanessa Redgrave játssza. A film 1972-ben készült, és ma a tv2 adja, 23.55-től.

Tévé Kategória | 6 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Természetesen a BL-döntőt nézzük (tv2, 20.15), feltéve, ha nem ragadtunk bele a Katonások remek Ivanovjába. Csehov, 2007, Ascher a hívószavak… (Duna, 19.05)

Persze, ha Ivanovozunk, akkor nemcsak a BL-döntőt nem látjuk, hanem Milos Forman überklasszikus Száll a kakukk  fészkére című filmjét se. (Most.) A képen a főszereplő látható. (m1, 21.05)

Viszont “belazulhatunk” a színházi közvetítés után egy jó kis klasszikus thrillerrel. A Várj, míg sötét lesz Terence Young 1967-es filmje, amiben Audrey Hepburn alakít remekül egy vak nőt, akit egy nagyon veszélyes bűnöző tart fogva. Feszültség, izgalom, beszarás, fotelkarfából víz facsarása, de tényleg. (Duna, 21.40)

Egy órán belül azonban itt is komoly dilemma elé kerülhetünk, hogy drukkolunk-e tovább Audrey Hepburnnek, vagy pedig megnézzük, milyenek a Pekingi punkok? Az biztos, hogy igen érdekesek, és biztosan nem viccelnek. Vagy igen, de az akkor durva lesz. (Duna II., 22.40)

Alternatív alternatívák: A film+ 21.05-től a szerintem vicces, mások szerint bukó Vadiúj vadnyugatot nyomja, sokadjára. Steam-punk-western. A Story4-en, 22.00-tól Pillangó, ha ahhoz van most kedvünk és időnk (ui: baromi hosszú film). Mondjuk, ennyi.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Néhány film a 21.Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál progamjából

Néhány kiemelkedő alkotást ajánlanék a 21. MEDIAWAVE Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjából. A filmek címére kattintva részletet tekinthet meg a filmekből, amelyek egészében a tavaly év végén európai szinten felújított szombathelyi AGORA-SAVARIA FILMSZÍNHÁZ-ban nézheti meg, 2011. június 2-11. között. A vetítések időpontjáról ide kattintva tájékozódhat, vagy a fesztivál letölthető műsorfüzetében, vagy filmkatalógusában.

Jeanne LABRUNE (FRA): Special Treatment / Különleges bánásmód 95 min. (játékfilm)
prostituált – pszichológus – speciális vágyak megvalósulása Alice egy luxus-prostituált, aki negyven év fölött már kezd belefáradni munkájába, és egy terapeuta segítségével meg szeretné változtatni életét. Xavier egyre fárasztóbbnak érzi páciense monológjainak hallgatását. Majd mikor felesége elhagyja, találkozik Alice-szel. Mindketten különleges bánásmódra vágynak. A film főszereplője zseniális Isabelle Huppert, akit a Zongoratanárnő című filmből ismerhetnek a magyar nézők.

Alexei POPOGREBSKY(RUS): How I Ended This Summer / Így ért véget a nyaram 124 min. (játékfilm)
béke és rettegés, kemény férfiak harca a kihalt, jeges északi kutatóállomáson… A hely egykor fontos kutatóállomás volt a Jeges-tenger egy távoli szigetén, de ma csupán két lakója van: Szergej, a tapasztalt meteorológus és a frissdiplomás Pavel. A hajót várják, ami majd hazaviszi őket. Egy nap, amikor Szergej épp horgászik, Pavel fogadja a rádióüzenetet, amiről nem mer beszámolni Szergejnek de a félelem, hazugságok és kételyek kezdik megmérgezni a légkört…

Ohad ITACH (ISR): Loving Sophia / Drága Sophia 72 min. (dokumentumfilm)
rocksztárból drogos prostituáltá válás igaz és nagyon kemény története A felnőtté válás útjának sötét foltjait tárja fel ez a bevándorlók sorsát erőteljesen ábrázoló film. A Moldovából Izraelbe érkező Sophia többre vágyik, mint ami megadatott neki. Művelt szülei képtelenek lányukat kontrolálni, mikor egy rock együttes énekesnőjeként lassan lecsúszik a drogok és prostítúció világába. Sophia erős és gyenge, sebezhető és érzéketlen. Az eltévelyedés sötétségbe vezető útját Ohad Itach erőteljes filmjében dokumentálja, emellett a továbblépés lehetőségét is felkínálja.

Peter KEREKES (AUT / CZE / SLK): Cooking History / Hogyan főzték a történelmet? 88 min. (dokumentumfilm)
Hogyan lőtték ki 56-ban a hadsereg főszakácsának gulyáságyúját…? Ki gondolta volna, hogy a háborút fazekakban és serpenyőkben is meg lehet vívni? Ezen erőteljesen szatirikus film arra fókuszál, hogy a háborúkban tevékenykedő szakácsoknak van egy egyedülálló, s egy eddig még fel nem fedett pszichológia szerepe: egy csapatot élelemmel ellátni fontos taktikai kérdés, mert az „…éhes katona nem érzi magát biztonságban”!

Matei Alexandru MOCANU (ROM): Shukar Collective Project / The Shukar Collective Project 78 min. (zenei film)
A drum&bass és a cigány zene határán… a fesztiválzárón élőben is a Román Kulturális Intézet támogatásával!!! Valahol a tradícionális és modern, a felpörgetett és a hétköznapi élet, a művészet és improvizáció, az elektro és cigány zene határán találjuk a Shukar Kollektív Projektet. Egy heves és színes videóesszé a román urbán zene modern történetéről.

Phan Dang Di(VIE / FRA / GER): Don’t be afraid, Bi ! / Ne félj, Bi! 94 min. (játékfilm)
Jégbe fojtott érzelmek és fülledt erotika napjaink trópusi Vietnámjában – Az Európát napjainkban sokkoló kínai fejlődési pályát pár év lemaradással követő Vietnám mindennapjait mutatja be érzékletesen e finom és érzékeny játékfilm. Bi, a hat éves gyerek, a szülei, a nagynénje és a szolgái egy öreg házban élnek Hanoiban. Bi kedvenc játszótere egy jéggyár… A nagynéni egy igen prűd középiskolai tanár, aki egy buszon való találkozás után egy diák iránt kezd vonzalmat érezni. Ez megbolygatja az életét.

Mohammadreza VATANDOUST (IRI): When the lemons turned yellow… / Amikor a citrom sárgulni kezdett… 77 min. (játékfilm)
Évek óta íráni filmek nyerik a világ filmfesztiváljait. E többször díjazott film az iráni új hullám egyik jeles, finoman festői és líraian érzékeny alkotása. Shahrbanoo és Shahram eljegyzése egybeesik az Irak-Irán háborúval. Mindketten fizikusok és a frontvonalon önkénteskednek. Shahrbanoo az ütközetben eltűnik. Shahrbanoo több hadifogollyal együtt hazatér, és mikor megérkezik…

Aleksei FEDORCHENKO (RUS): Silent Souls / Csendes Lelkek
75 min. (játékfilm)
modern merya misztikumok és szertartások Miron szeretett feleségének, Tanyának halála után legjobb barátjával Aisttal együtt készülnek a Merya kultúra szerinti temetési szertartásra. A meryák egy finn-ugor népcsoport a Nero tó közelében, Oroszország közép-nyugati részén, akik a 17-ik század körül asszimilálódtak ugyan, de mítoszaik és hagyományaik a modern életformában is fennmaradtak. A két férfi nekivág a többezer kilométeres pusztának. Magukkal visznek két kismadarat kalitkában. Merya szokás szerint Miron intim részleteket is megoszt barátjával házasságáról az úton. Ahogy elérik a szent tavat, a szertartás helyszínét, az az érzés kerülgeti, hogy nem ő az egyetlen, aki szerelmes volt Tanyába…

Alireza DAVOODNEJAD (IRI): Salve / Gyógyír 95 min. (játékfilm)
Valószínű nem tudod, hogy hogyan zajlik az iráni fiatalok élete, vagy nagyon furcsákat gondolhatsz róla! A valóság az, hogy ott is ugyanazok a folyamatok zajlanak, mint a világ minden részén, csak az iszlám által támasztott több gát között. Azaz ezen izgalmas filmből megismerheted a teheráni gördeszkások és rapperek, a kábítószereket próbálgatók és az anyagon rajtragadók, a prostutíció világát. Negatívumok és pozitívumok, amelyek a saját egyéniségüket kereső fiatalokat körülveszik, választási lehetőségekkel. Európai szemmel pl. különösen érdekes az, amikor egy kendős fiatal lány rappelni kezd. Ott természetes. A rövid történet: Egy fiatal, impulzív lány, családi botrány után megszökik otthonról, és beleveti magát Teherán fiatalos és underground világába. Kényszerhelyzetek és saját választások sokasága következtében egyre lejjebb csúszik. Nagymamája utána ered, hogy segítsen rajta… megveszi adagját…

Ebrahim SAEEDI & Zahavi SANJAVI (IRI): All My Mothers / Mi anyáink 60 min. (dokumentumfilm)
Irakban a Baathok harminc éves uralkodása alatt iraki kurdok és siiták ezreit ölték meg. Körülbelül 182 ezer ember halt meg, mikor 4500 települést semmisítettek meg Kirkuk, Soleimanieh, Dahouk és Erbil régiókban azzal a céllal, hogy kiirtsák a kurd lakosságot. A 24 év után, Irak déli sivatagában megtalált tömegsír a film alapja, mely olyan falvakba visz el minket, ahol szinte csak az áldozatok anyjai, lányai, feleségei, lánytestvérei élnek.

MERÉNYI Dávid (HUN): Napozz holddal – a Kispálfim 85 min. (zenei film)
A film egy valódi, filmes magatartással és igényességgel készült koncertfilm. Egy olyan műfaji hibrid, ami a zenére alapozva prezentálja a koncertet megelőző hónap fontos eseményeit, kulisszatitkait és magát a búcsúkoncertet. Legmeghökkentőbb, legintimebb és egyben legviccesebb pillanatait megörökítve teremt szórakoztató élményt.

HAJDU Szabolcs (HUN / GER): Bibliothéque Pascal 111 min. (játékfilm)
Magyaros, kicsit kusturicás hangulat, sok groteszk kelet-európai helyzettel… Mona Paparu egyedül neveli hároméves kislányát. Egy külföldi utazás miatt a gyermeket a nagynénjénél hagyja. A nagynénitől a gyámhatóság elveszi a kislányt. Amikor Mona visszatér, a gyámhatóságon el kell mondania, mivel töltötte külföldön az idejét. A film Mona Paparu beszámolója: utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának a története.

Ozcan ALPER, Zehra Derya KOC, Ulku OKTAY, Ahu OZTURK, Emra AKAY (TUR): Tales from Kars / Karsi történetek 78 min. (játékfilm)
Aki kíváncsi a valós és megragadó török élet belső finomságaira, annak ajánljuk e filmtöredékekből összefűzött, mozaikos szerkezetű filmet… Diákszerelem egy lány és egy fiú között, télen, iskolába menet; egy fiatal nő visszaemlékezése: édesanyja felelete első menstruációjára és melltartójára; végül történet egy diákról, aki visszatér falujába, ahol mindenki nosztalgiázni kezd, őt pedig elragadja a múlt.

ZOMBORÁCZ Virág (HUN): Valami kék / Something Blue 15 min. (kisjátékfilm)
Alíz és Mari együtt jártak középiskolába. Érettségi után elváltak útjaik: Mari főiskolára ment, Alíz pedig szerelmes lett és a majorban maradt. Alíz esküvőjén találkoznak újra. Alíz kimérten, szemrehányóan fogadja barátnőjét. Magát áldozatnak tekinti, Mari pedig annak az életnek a jelképe, amiről ő lemondani kényszerült.

Bruno ROLLAND (FRA): Léa 93 min. játékfilm
Léa a szülővárosában, Le Havre-ban él. Egyetemista, fekvőbeteg nagymamáját ápolja, és emellett pincérnőként dolgozik egy éjszakai szórakozóhelyen. Közben Léa más életről álmodik, Párizsba szeretne költözni, hogy az előkelő Institut d’Etudes Politiques egyetemen tanulhasson. A felvételi vizsgán elért jó eredménye hirtelen felgyorsítja döntéseit. El kell hagynia a nagymamáját. Mire végre talál egy megfelelő öregotthont az idős hölgy számára, dilemmája fokozódik: az otthon nagyon drága, és semmi esélye rá, hogy ki tudná fizetni. Így Léa elhatározza, hogy sztripíztáncos lesz.

FORGÁCS Péter (HUN): Hunky Blues az amerikai álom / Hunky Blues – American Dream 100 min. (dokumentumfilm) Forgács Péter, a nemzetközileg elismert és a 2007-es Erasmus-díjjal kitüntetett filmrendező 1890 és 1921 között az Egyesült Államokba érkező sok százezer magyar férfi és nő sorsát bemutató dokumentumfilmet készített. A bevándorlók sorsának krónikáját elmesélve, Forgács a korai amerikai mozi, talált filmek, fényképek és interjúk sokaságát szövi össze egyetlen hatalmas tablóvá. A film leplezetlenül megmutatja a megérkezés, beilleszkedés és asszimiláció nehéz pillanatait, ám azt is, ahogyan ezekből a pillanatokból az utódok boldogsága és ilymódon az amerikai álom beteljesülése
fakadt.

Marcel RASQUIN (VEN): Brother / Testvér  96 min.
Daniel kivételes focista, csatár. Julio a csapatkapitány, született vezető. Testvérekként nevelték őket a szegénynegyedben, La Ceniza-ban, ahol focizni kezdtek. Daniel arról álmodik, hogy profi focista lesz, míg Julio a család asztalára próbál kenyeret teremteni, fekete ügyletekből szerzett pénzből. Neki nincs ideje álmodozni. Életük legnagyobb lehetősége egy segédedző személyében bukkan fel, aki meghívja őket, hogy a város legjobb csapatával edzenek a Caracas Futball Klub játékosaival. De tragédia leselkedik rájuk. Egy koszos focipályán kell dönteniük, hogy mi nekik a fontosabb: a család, a bosszú vagy életük álma. Ezen a pályán az élet a tét.

Tarik SALEH (SWE): Metropia 86 min. (animációs játékfilm)
Metropia a nem túl távoli jövőben játszódik. A világ olajkészletei drasztikusan üresek és egy földalatti metróvonal épül, ami egész Európát behálózza. Amikor Roger belép ebbe a rendszerbe egy idegen hangját hallja a fejében. A titokzatos Ninát hívja segítségül, hogy kiszabaduljon a zavaró metro hálózatból, de minél többet utaznak, annál mélyebbre süllyednek egy sötét összeesküvés részeként.

Nicolás PEREDA (MEX / CAN / NED): Summer of Goliath / Góliát nyara 76 min. (játékfilm)
Teresa férje hirtelen távozásától felindulva elindul kideríteni, hogy mi történt valójában. Válaszok helyett különféle emberekkel találkozik, és küldetése egy utcákon és otthonokban történő utazássá válik. A dokumentumfilmbe hajló fikció Teresa útja során lefesti a város életét és lakóit. A szereplőkön és a falu környékén túl Teresát végigkísérhetjük elvesztett szeretteink iránti szenvedések, megszegett ígéretek, egymástól való eltávolodás és örök vágyakozás tájain.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás