asanisimasa

Mára nincs ajánlatom. Uborkaszezon.

Nyitásnak egy könnyű, könnyed háborús akciófilmmel indítunk a Coolon, 19.20-kor. Az Air Americában Mel Gibson és Robert Downey Jr. repülnek be Laosz légterébe, gyanús csomagokkal, gyanús megbízásból, gyanús úticélok felé. Zajlik a vietnami háború a szomszédban, és a két laza csávó sem az, akinek látszik. De ne számítsunk semmi komolyra, mélyenszántóra, egy szórakoztató, háborús limonádé lesz ez.

20.50-kor, a Duna II.-n Oblomov néhány napja, ami ma már Néhány nap Oblomov életéből címmel fut, fogalmam sincs, miért. Olyan ez, mintha Shakespeare ismert Velencei kalmárját Egy kalmár Velencéből címmel adnák. Nem tudom, világos-e, mi a bibi… Nyikita Mihalkov filmje persze, így is, úgy is alapfilm, hiszen voltak (vannak/lesznek) emberek, akiknek életét annyira meghatározta, hogy maguk is, afféle Oblomovként élik azt, azóta is.

A Dunán elkezdődik közben a Parfüm: Egy gyilkos története, de azt inkább olvassuk.

Aztán itt van ma estére (m1, 23.20) az imént emlegetett Velencei kalmár is: Shakespeare művét manapság is véres kardként szokták felmutatni az antiszemiták, hogy nini, Shylock is mekkora egy rohadék volt, és hogy Shakespeare is utálta a zsidókat… Haha, ha minden ilyen flottul menne! – utalnék itt és most csak csendben, egy másik ismert, ám élő zsidó szellemes benyögésére. Shylock egy uzsorás, aki saját anyagi érdekeit előbbre helyezte mindennél, mint ahogy ezt az uzsorások általában teszik is – ez egy ilyen szakma, másként nem működik. De egy szakma képviselőinek erkölcsileg megkérdőjelezhető ügymenetéből egy egész népet, nációt megítélni, azért lényegesen több, mint túlzás. Vétkes általánosítás. Arról nem is szólva, hogy mi van az esetlegesen német, norvég, skót, szuahéli, vagy éppen magyar uzsorásokkal? És mi van, ha egy műben egy alkotó történetesen német, vagy netán magyar nemzetiségű szereplőt mutat be negatív színben? Az a mű, az az alkotó ettől már német-, illetve magyargyűlölő? Ebben a film azonban nincs semmi különös, semmi vérforraló, kicsit langyos, kicsit komótos. Al Pacino mutat ugyan nekünk egy Shylockot, de alakításában nincs semmi rejtelmes, nincs semmi újszerű. Egyszerű klisé. Jeremy Irons, Ralph Fiennes dettó. Michael Radford rendezése sem bolygatja meg túl mélyen Shakespeare szövegét, egész egyszerűen elmondja, amit az (vagy ki?) leírt. Unalmaska adaptáció ez a film, semmi több.

Jobban járunk, ha megnézzük újra az Angyalszívet, melyben Harry Angel (Mickey Rourke), a kissé lecsúszott magándetektív a titokzatos Louis Cyphre (Robert De Niro – kép) megbízásába áll. Alan Parker kultuszfilmje okkult, woodoo Faust-cover, óriási propellerekkel és sejtelmes-misztikus köddel, Andy Vajna műhelyéből. (Cool, 23.15)

Ha még ez is uncsi, akkor kapcsolgassunk 23.50-ig, és nézzük meg a tv2-n Gryllus Dorkát Marianne Faithfullal az Irina Palmban. Bizarr témájú, furcsa, de okos és megható film lesz ez egy súlyos beteg unokájának gyógykezelésére a pénzt farok-bérkiveréssel megkereső, tisztes nagymamáról.

Hát, kivételesen egy mocsadék egy nap, ez a mai, már tévézés szempontjából. Még az uborka is rohad a szezonban. Persze, a nyaralók, balatonozók is megszívják, hiszen már akkora a szél, hogy lecsavarja a fejedet, estére ez még csak durvulni fog. Az Andrássyn már most szól a mocskosbuzik, pedig nincs még délelőtt tíz óra, három rendőr kacagva cicázik a negyedik nőnemű rend őrével a gondosan kiglancolt púpos autóban. Mi lesz itt?

A postás mindig kétszer csenget – ki tudja, hányadjára, de azt mindig jó látni, ahogy Jack Nicholson hanyatt vágja Jessica Lange-t a konyhaasztalon. Igaza van, jól teszi. Jó kis film ez (kép). (Filmmúzeum, 22.00)

A falka (tv2, 23.25) a sok hasonló című film közül a thriller, nagyjából semmi különös, de én bírtam benne az általában gyomorforgatóan bájgúnár Richard Gere-t.

Ha valaki mindenáron kardjába szeretne dőlni ma este, az nézheti a mezzon Wagner Lohengrinjét (21.15).

Péntek van, kánikula-közeli állapotok, a munkásosztály kocsmába megy. A társadalom azon része, aki mégis inkább tévézne, az ne nagyon számítson többre, mint limonádéba tunkolt uborkaszezonra. Bár…

A Halálos terápia amolyan klasszikus, Robin Cook-stílusú orvoskrimi, melynek a szokásos bűnügyi felületét egy igen markáns generációs-szakmai ellentét is cizellálja. A gagyi, B-kategóriás cím valójában egy erős közepes, igen tisztességes filmet takar, amire következtethetünk az első vonalbéli (1996-os film!) szereposztásból is: Hugh Grant, Gene Hackman, Sarah Jessica Parker, David Morse. (Viasat3, 21.25)

A Tulpan egy tündéri kis film. Asa éppen leszerelt a tengerészgyalogságtól és visszatér a végtelen kazah sztyeppékre. Minden vágya, hogy birkapásztor lehessen, ehhez azonban meg kell nősülnie, mert másképpen nem bíznak rá egy egész birkanyájat. Asának azonban hatalmas, elálló fülei vannak (kép!), s ez úgy tűnik, komolyan meghiúsíthatja nősülési szándékát. Aki ennyi nem elég, hogy hagyjon csapot, papot és hazarohanjon a kocsmából, az menthetetlen. (m2, 22.50)

A ma esti Dr.Halál (Viasat6, 22.55), az esetleges félreértések elkerülése végett, nem az a Dr.Halál, melyben Al Pacino alakítja a napokban elhunyt Dr. Kevorkiant, ellenben egy igazi trash-nek ígérkezik. Egy bekattant fogorvosról szól, aki fogorvosi székét használja fel magánéleti válságának kompenzálására. Haha, öt sör után nyilván ütni fog.

Az olvasók nem is sejtik, mennyire szívesen néznék át ezen a szájba pakolt politikán, mint egy frissen suvickolt ablaküvegen, ha tehetném… De nem tehetem. 22 évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy egy viszonylag szimpatikus, lobogó hajú fiatalember, az izgalomtól remegő térbe kiáltotta, hogy: Ruszkik haza! Ma ugyanez a fiatalember, immár pocakosan, megnyírva és résnyire szűkült pupillákkal, diktátori babérokra törő országvezetőként szúrja tökön saját, állítólag szeretett országát, és ha nem vigyázunk, rövidesen azt is elfelejtjük, hogy ez a nap nem Orbán Viktor első jelenéséről szól. A mai napon Nagy Imrére kell emlékeznünk: 1989 június 16-án helyezték méltó módon örök nyugalomra 1956 mártír miniszterelnökét.

A lakájtévék természetesen egymást túllicitálva járnak élen a dolgok átmosásában. Az m1 20.05-től az amúgy igen tisztességes Mansfeld című filmet adja. Mansfeld Péter emléke egy külön emléknapot érdemelne, Nagy Imréhez viszont semmi köze nincs, még akkor sem, ha ugyanannak az eseménynek voltak áldozatai, egyben hősei. Az m2 dettó. A veterán Mihályfi Imre ’95-ös A párduc és gödölye (20.30) legalább annyiban köthető Nagy Imréhez, hogy az 56-os forradalmat követő évtized erősen “irányított” bírói gyakorlatának kritikája, így akár ma is aktuális lehet (nem is akármennyire!), de a mai nap szintén nem erről a filmről szól. Mégis a Duna ma este a legszemforgatóbb: Mészáros Márta Kéthly Annáról szóló filmjével próbálja elkápráztatni a nagyérdeműt (21.00). Mintha nem is akarnának tudni arról, hogy éppen a rendezőnőnek van egy kifejezetten Nagy Imréről szóló filmje, aminek, ha valamikor, hát ma este kellene mindenképpen adásba kerülnie. De helyette inkább maszatol, s ami a legbosszantóbb, hogy más kárára. A Duna II legalább összerittyentett egy kerekasztal-beszélgetést, nyilván jól megválogatott résztvevőkkel.

Aki ma este mindezek ellenére mégis tévézni szeretne, és hidegen hagyja, hogy húsvétkor van karácsony, akkor jár a legjobban, ha Chick Coreát választja (mezzo, 20.30). Vagy megnézi a Szakaszt (kép) a Filmmúzeumon, 21.00-tól, mintegy tanulságképpen.

A Duna II. újabb Mihalkov-opusszal jelentkezik: az Öt este egy régi szerelem sok évvel későbbi újrabeszélése, avagy melegítik-e az oroszok a töltött káposztát? Édesbús, teaillatú mélyszláv romantika, 19.30-tól.

A fő-Duna szintén keletre veti vigyázó tekintetét, a Hableány című film azonban már a kortárs orosz film egyik nagy (hazai) sikere. Láthattuk már mi is jó néhányszor itt, a Dunán, aki esetleg mégse, az nézze meg most. Üde, halványan skandináv ízekkel fűszerezett, ám mégis ízig-vérig orosz alkotás ez, mely talán leginkább az Am.élie csodálatos életére emlékeztet, de csak olyan távolról, mint amennyire Moszkva van Párizstól. Ami ugye, nem kis távolság, s ezt a franciák éppen eléggé tudják is. Kezdés: 21.00

A Sakál Fred Zinnemann 1973-ban készült A sakál napjának (erről kritika nemsokára) remake-je, amiből éppen az hiányzik, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol nem kéne, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm, viszont ha nem láttuk az eredeti filmet, akár még szórakoztathat is, ha azonban láttuk már, akkor viszont halálra fog idegesíteni. (Viasat3, 21.25)

A FEM3 ma este megint belehúz Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjével, az Amistaddal. Igen erős a szereposztás, Morgan Freeman kontra Anthony Hopkins (kép), plusz még sokan mások. Ha nem irtózunk a klasszikus spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni, akkor katartikus élményben lehet részünk 22.15 után 155 perccel.

Lesz ma este egy, a mozikban jó nagyot hasalt gyermekkönyv-klasszikus szerintem érdekes filmadaptációja, A Macska. A meghökkentően abszurd látvány- és gondolatvilágot megvillantó film nem lesz könnyű mulatság (persze, a gyerekek azért nézhetik, hiszen nekik készült), kísérletképpen azért mindenképpen ajánlanám. (FEM3, 20.00)

A Hiúságok máglyája szintén meglehetősen cinkes darab: a tehetségtelennek semmi szín alatt nem nevezhető Brian De Palma 1990-es vígjátéka begyűjtötte az összes fő jelölést a rendes évi Oscar-díjakat megelőző Arany Málna-szavazáson. Pedig a képért Zsigmond Vilmos volt felelős, de a szereplők listája is impozánsnak mondható (kép), a filmet pedig Tom Wolfe írta, mégis bukta lett a vége. Ma csekkolhatjuk, jogos volt-e a kasza, vagy csak az újságírók hisztiztek be megint, a szokás szerint. (Viasat3, 21.25)

A Millió Dolláros Hotelt is szokásos utálni “igényes” körökben, pedig szerintem az egyik legjobb filmje a német filmgurunak, Wim Wendersnek. (Story4, 22.10)

A mezzon az operakedvelők Händel kismillió operája közül a remek és szórakoztató Rinaldót nézhetik meg 20.30-tól.

Mivel rohanok a strandra, ezért csak slágvortokban:

Arn, a templomoslovag – Semmit nem tudok erről a fényképek (például itt) alapján igen nagyszabásúnak és igényes kivitelűnek ígérkező dán (és egyéb skandináv) történelmi filmről, így nyilván ez lesz az esti program. Kereszteslovagok, nagy kardcsaták, romantika, vér, könny – remélhetőleg. Bizalomra adhat okot, hogy egy darab hollywoodi sztár sincs a stáblistán, ellenben echte dán és svéd arcok annál inkább. Jó hosszú lesz. (RTL, 19.00)

Lássuk a medvét! – Szintén fekete ló, egy osztrák-német filmdráma, melyben egy medve garázdálkodik az idilli, alpesi Milkacsoki-faluban. Az osztrák filmdrámák általában elég belemenősek szoktak lenni, valamint a film rendezőjének, Xaver Schwarzenbergernek a filmográfiája is elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne söpörjük le a macit csak úgy egyszerűen az asztalról. (m2, 20.30)

Az emigráns Márai emigránséveiről készült film, amiben Bács Ferenc kiválóan alakítja az írót, akinek személyiségéről, valamint nehezen érthető időskori öngyilkosságáról kapunk igen árnyalt képet. (m1, 21.00)

Büszkeség és balítélet – Egy Jane Austen-adaptáció, ez a mai a viszonylag nézhető Keira Kinghtley-is verzió lesz. (tv2, 23.00)

A Coolon, 21.55-től az “egészen jó” Rambo 1, alternatívának. Vagy van a Filmmúzeum, remek magyar filmekkel.

Elég kétségbeejtő a helyzet. Ne várja senki tőlem, hogy a Nevem: Senkit ajánlgassam századszorra, vagy hogy gyógyuljon rá a Filmmúzeumra, mert úgysem talál nézhető filmet sehol másutt… Batman! Kezdődik! Gyerünk inkább a Balatonra! Balaton retró az m1-en, 15.30-tól? 100-as nosztalgia-faktor.

Estére van az (azt hiszem) első X-Men-film, A kívülállók (film+, 21.00), jó színészeket láthatunk benne, meg relatíve vicces is lesz, meg látványos is és érdekes is, de hát azért ez mégiscsak egy mesefilm. Ha azonban megengedjük gyermeki énünknek, hogy egy pillanatra (két órára) kikukkantson várbörtönéből, akkor segítségével végig lehet nézni. Jön utána ugyanis az Édes november (RTL, 23.05), amely a romantikus énünknek fog kedvére tenni, aki miután gyorsan visszaszuszakolta a szuperhősök fantasztikus kalandjait újrajátszani akaró gyermekit a helyére, gondosan betárazta a párna alá a papírzsebkendőket, édesdeden fogja végigszipogni ezt a nagyon érzelmes, nagyon megható, nagyon csöpögős és nagyon édes, ám meglehetősen szomorú végű szerelmes filmet. Keanu Reeves szívdöglesztő (talán azóta se, és azelőtt se volt ilyen, soha), Charlize Theron pedig tényleg jót játszik benne (kép).