Tag Archives: 5/10

Clint Eastwood méltán híres és elismert Gran Torinóját citálják sokan Harry Brown kapcsán, holott igazi kapcsolat inkább a Charles Bronson-féle Bosszúvágy-filmekhez fűzné e filmet. Az öreg Harry éppolyan egyszerű civilből lett kérlelhetetlen igazságosztó, mint Bronson volt, és a film is … → olvasásának folytatása

Ha történetesen valami apokaliptikus szerencsétlenség következtében egyszerre vesztenéd el az összes érzékszerved, nem látnád, nem hallanád kedvesed, még csak az illatát, a csókja ízét sem érzenéd, akkor válik valóban hasznossá az olcsó, giccses slágerek tucat-üzenete: érintsd meg a szívét! Feltéve, … → olvasásának folytatása

Sima, akadálymentes bosszúfilm a 22 lövés (eredeti francia címén A halhatatlan), mely kisebb hibákkal ugyan, de tényleg pikkpakk eljut A-ból B-be, ha e betűk alatt azt értjük: film eleje és film vége. Hogy aztán közben mi történik velünk, nézőkkel, sőt, … → olvasásának folytatása

Duncan Jones ezzel a filmmel végképp berúgta a jelentős scifi-filmesek szűkkörű klubjának ajtaját, és egyből az egyik legbelső fotelben talált magának helyet. Mondom ezt úgy, hogy a Forráskód alapvetően nem jó film – rövid, ahol nyújtani kéne, miközben egyenetlen, mind … → olvasásának folytatása

John Irving könyve, a Garp szerint a világ nagyjából egyike volt annak a három könyvnek, amely úgy 18 éves korom táján meghatározta az elkövetkezendőket. A dolgok persze aztán másképpen alakultak, az emlékek azonban maradtak. Éppen ezért kíváncsian álltam George Roy … → olvasásának folytatása

Végül is, otthonos érzés kerítheti hatalmába a nézőt, amikor elkezdi nézni ezt az Ismeretlen férfi című filmet, hiszen egy esős, ködös Berlin a párás autószélvédőn át nézve éppen olyan, mint Budapest. Ahogy az Unter den Lindenen haladunk a Brandenburgi kapu … → olvasásának folytatása

Nem igazán értem a relatíve széleskörűnek mondható fanyalgást, ami e filmet övezi, hiszen már a hangzatos, és frappánsnak még véletlenül sem tekinthető címből is látszik, mi is ez az izé tulajdonképpen. Ott van benne minden, ami várható tőle. Invázió, méghozzá … → olvasásának folytatása

Mintha Paul Haggis újrázta volna Ütközések című filmjét, csak ezúttal “idegenrendészeti” témakörben, olyan ez A szabadság határai. De nem, ez Wayne Kramer filmje, bár dramaturgiája, narratív struktúrája, meg az összes többi efféle okostojás akármije ugyanarra a sablonra épül, de még … → olvasásának folytatása

Az illúziónak igen nagy ára van – mondja a film tulajdonképpeni nyitó- és zárómondatában a címszereplő Gábor nevű szélhámos, azonban az a legnagyobb baj, hogy nem is tudja, milyen igaza van. A mondatot persze, valójában nem ő mondja, hanem Divinyi … → olvasásának folytatása

Mint első hivatalos magyar Dogma-filmet, mindenképpen számon kell tartani Dömötör Tamás 2006-os Premier című filmjét. Egyfajta kísérletnek, ujjgyakorlatnak megteszi – filmként azonban kevéssé működik. A relatív kudarc oka egyszerű, Lars von Trier és Thomas Vinterberg Dogma’95 elnevezésű filmkészítési knowhowja nem … → olvasásának folytatása