Tag Archives: 7/10

Messze nem olyan rossz ez a Trespass című film (port.hu), mint amire az imdb 5.4-es átlagából következtethetünk. Tulajdonképpen egy tökéletes thriller. Minden benne van, amitől egy thriller az, ami, de az is igaz, hogy egy thriller ennyi és nem több. … → olvasásának folytatása

Attól még, hogy egy filmben zsaruk rohangásznak össze-vissza, pisztollyal a kezükben, amit olykor még használnak is, az a film még nem feltétlenül krimi vagy akciófilm. A The Son of No One sem az, mondjanak bármit a filmes adatlapok, leginkább talán … → olvasásának folytatása

Az úgynevezett tárgyalótermi dráma műfajának hollywoodi népszerűsége az amerikai jogrendszer sajátosságaiban gyökerezik. Egy amerikai bírósági tárgyalás – tudjuk jól, láttuk számtalanszor – önmagában is egy teátrális esemény. Középen, legtöbbször magas pulpituson ül a bíró, a jog őre, kvázi az őszszakállú … → olvasásának folytatása

Felesleges lázadozni Hoffmann Rózsa új oktatási törvény-tervezete ellen, nem az fogja elindítani az egyen-gömbölyűre gyalult magyarokat az együttbégetés akolmelegének útján, a folyamat már régóta itt kulminál. Mi másnak a számlájára írhatnánk azt a baromságot, hogy még mindig vannak olyan nézők, … → olvasásának folytatása

Charlotte Brontë csúnyácska, ám éleseszű nevelőnőjének szívfacsaró, de végül mégis boldog története igen sok filmfeldolgozást megélt már. Jane Eyre-t ezúttal a fiatal japán-amerikai Cary Fukunaga álmodta filmbe, lágy, fakó pasztellekben és sokáig visszafogott érzelmekkel. A lowoodi árva Charlotte egy bizonyos … → olvasásának folytatása

Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt… Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt … → olvasásának folytatása

Úgy hangzik az érzelmes jelenettel bíbelődő rendezőknek adott régi tanács, hogy a néző könnyezzen, ne a színész. Nos, Fernando León de Aranua Amador című filmjében tavaly a Fausta énekével Oscar-díjra is jelölt Magaly Solier, szegény, alig lát a könnytől, érdekes … → olvasásának folytatása

Az alapvetően optimista, sikerorientált amerikai közérzet és ennek Hollywoodban táplált melegágya megint kapott egy jókora pofont (nem kokit és nem sallert!) az igazságból, azzal, hogy a nagy tekintélyű, szmokingba és méregdrága dizájner-göncökbe öltözött puccparádé megtapsolhatta a dagadt fekete lány nyilvánvalóan … → olvasásának folytatása

Francis Ford Coppola a monumentális, sőt monstruózus Keresztapa-trilógiával már kitörölhetetlenül beírta nevét a filmművészet nagykönyvébe, és akkor még ott van hasonlóan nagyigényű Apokalipszis, most, és még jó néhány egyéb, komoly elismerést elért darab is. Manapság a Maestro leginkább szőlőbirtokán szöszmötöl … → olvasásának folytatása