Tag Archives: 7/10

Stephen Frears ’98-as The Hi-Lo Country című cowboy-balladája lehet az egyik hiányzó láncszem (persze van ilyen több is…) a hagyományos, John Wayne-féle kocka-westernek, illetve azok spagetti-szerű nyúlványai, valamint a modern, olykor meditatív, olykor kifejezetten apokaliptikus, máskor szinte groteszk vagy abszurd … → olvasásának folytatása

Az annak idején forradalminak számító, és túlzás nélkül elsöprőnek minősíthető kritikai és közönségsikert elért Toy Story-t is elérte a végzete: végérvényesen sorozattá, vagy másképpen fogalmazva, önálló iparággá vált.   1,2,3… Egyszer volt, hol nem volt. 1995-öt írunk, amikor egy, a … → olvasásának folytatása

Igazi nagyszabású, szélesvásznú (stb.) háborús film a dél-koreai Je-gyu Kang Harcosok szövetségecímű eposza, amely rendelkezik a műfaj szinte összes buktatójával, csakúgy mint erényével. Megkerülhetetlenül patetikus, heroikus és hatásvadász. A film kísérőzenéjét én elrettentő példaként tanítanám filmrendezőknek, hogy ilyen filmben, ilyen … → olvasásának folytatása

Véletlenül futottam bele ebbe a fura filmképződménybe a tévében. A Kegyetlen faj című mozi úgy néz ki, mintha olcsó tévéjáték lenne, bár Donald Sutherland, Diane Lane azért tán még nem ez a kategória. Úgy kezdődik, mint egy életközeli, “már nem … → olvasásának folytatása

A sport éppúgy része a globális szórakoztató-biznisznek, mint a film, ráadásul akkora, ha nem nagyobb tömegeket mozgat meg, így nem meglepő az sem, hogy gyakorlatilag a kezdetek óta kedvelt témája a filmkészítőknek. Ám nemcsak jól felfogott gazdasági megfontolásokból van ez … → olvasásának folytatása

Michael Cristofer rendező és David McKenna író több mint tíz éves filmjének a magyar címe esetleg egy könnyed, bulizós komédiára, esetleg romkomra utalhat, de mondjuk, ha belekattintunk a szerzők filmográfiájába, már sejthetjük, hogy valószínűleg másról lesz itt szó. A Body … → olvasásának folytatása

Szerintem, A lázadás az első vietnami produkcióban készült zsánerfilm, amit láttam életemben. Az Indokínai-félsziget keleti oldalán kanyargó, hosszúkás ország filmművészetének mindössze néhány -bár figyelemreméltó- szerzői filmje (pl. Zöld papaya illata, vagy az idei Titanicon a Vergődés) jutott el Európába, de … → olvasásának folytatása

Sietve leszögezném, hogy ez egy igazi “ordibálós dráma“, mivel legutóbb egy nálam menőbb filmes blogon olvastam egy ilyen definíciót: a blogger en bloc utálta az olyan drámákat, amikben “ordibálnak”. Szíve-joga, bár ettől nyilván nem nő szakmai ázsiója. Hát, ti tudjátok … → olvasásának folytatása

A spanyol film legjobb hagyományait ápolja Daniel Sánchez Arévalo 2006-os bemutatkozó filmje, a Sötétkékmajdnemfekete. A könnyed hangvétel ellenére pontos társadalomszemlélettel találkozunk, amely nyíltan és szókimondóan beszél igazságtalanságokról, emberi tragédiákról, ám mégsem hanyagolja a humort. Ez a fajta spanyolos humor azonban … → olvasásának folytatása