Tag Archives: 8/10

A film címéül szolgáló kifejezést (tomboy) olyan lányokra használják, akik viselkedésükben, szokásaikban fiút „alakítva”, tipikusan fiús-férfias, olykor akár hivalkodóan agresszív, komoly fizikai erőkifejtést igénylő játékokat játszanak, fiúruhákat hordanak és tipikusan fiús viselkedéssel, gesztusokkal próbálnak beilleszkedni egy alapvetően hímdominanciájú közösségbe. Laura/Mihály … → olvasásának folytatása

Itt sem igazán arról van szó, hogy a város őrült, hanem inkább, hogy az egész világ megőrült, ma senki és semmi nem az, mint megszokhattuk. Az Őrült város valójában egy túszdráma, csak éppen a végére az nem lesz teljesen egyértelmű, … → olvasásának folytatása

A jól ismert LGT-szám szövegéhez hasonlóan, e filmben is egy kiterjedt baráti társaságba csöppenünk, melyet privát kis ügyek kusza szövete hálóz be. A társaság tagjai apró kis hazugságokkal leplezik és halogatják jelentéktelen elszámolnivalóikat egymással, így tartva fenn a barátság látszatát … → olvasásának folytatása

Nem vígjáték Mike Leigh új filmje, még ha olykor hallunk is egy-két szellemes megjegyzést, néhány pikírt beszólást, még akkor sem, ha az angol mester az utóbbi években jobbára optimista végkicsengésű, alapvetően vidám filmekkel állt elő. Ezúttal az angol középosztály teázgató, … → olvasásának folytatása

Régóta adósa a magyar filmszakma egy jól sikerült, szórakoztató, ám nem éppen tartalmatlan műfaji filmmel közönségének. A reklámszakmából érkező Bergendy Péter első filmje, az Állítsátok meg Terézanyut! volt az egyik utolsó olyan magyar és műfaji (itt éppen „romkom”) film, amely … → olvasásának folytatása

Mi sem bizonyítja jobban a Pontypool nagyszerűségét, hogy éppen a zombik fújnak rá ezerrel, hogy milyen zombifilm ez, hiszen dögunalom, meg semmi hentelés – hiányzik a hörgő akolmeleg, nyilván. A film abszolúte nem látványos, nem a szemre, nem az érzékekre, … → olvasásának folytatása

J.J. Abrams a Lost című tévésorozattal ha műfajt nem is, de legendát vitán felül teremtett, még akkor is, ha befejezni végül is méltóképpen nem tudta azt. A többi sorozat, amikhez a nevét adta (Fringe, Alias), rám már nem tettek komoly … → olvasásának folytatása

Az a baj az erős érzelmi-indulati töltetű, ráadásul masszív valóságalapon álló filmekkel, hogy viszi magával a nézőt, de nem az agyánál, hanem a szívénél, gyomránál fogva. Az indulat pedig nem mindig jó tanácsadó – mint ahogyan az ebből az Oscar-díjra … → olvasásának folytatása

Az amerikai filmes fősodor egyik jellegzetes filmműfaja a tárgyalótermi dráma, mely mintegy lelkiismereti okokból, igen jól megfér az álomgyár által termelt, valóságtól elrugaszkodott szórakoztatóipari termékek mellett, illetve azokkal ellensúlyban. E filmek végkicsengése azonban a legtöbb esetben ugyanaz: remek országban élünk, … → olvasásának folytatása