Tag Archives: 8/10

Costa-Gavras elérte ezzel a filmjével, hogy az amerikai külügyminisztérium külön nyilatkozatban magyarázkodjon az Eltűntnek nyilvánítva állításait illetően, ami azért komoly tett egy filmtől. Miről is van szó: a film az ismert szöveginzerttel indul, megtörtént események alapján, mindössze néhány nevet megváltoztatva, … → olvasásának folytatása

Túlzás lenne azt állítani, hogy a román filmgyártás dúskál anyagi javakban, mégis évről-évre markáns, határozott hangú alkotások születnek a szomszédunkban. Az új román film esetében fokozottan igaz a tétel: a pénztelenség kreativitást szül. Vagy éppen fokozott elmélyülést, mint az Ünnepek … → olvasásának folytatása

Olyan ez a film, mint amilyenek a Bud Spencer-Terence Hill filmek lehetnének, ha azok nem adnák olyan olcsón és nem merülnének ki a méretes parasztlengők pufogtatása közben bárgyú pofával előadott kaki-puki poénok óvodás szintű szórakoztatásában. A különbség persze, nem csak … → olvasásának folytatása

Mira Nair minden bizonnyal a legnyugatibb hangú indiai filmrendező(nő), aki úgy képes a nyugati filmfesztiválok igényes, de sokszor finnyás közönségét elbűvölni, hogy közben egy pillanatra sem szűnik meg igazi indiainak lenni. Kíváncsi lennék, otthon, Indiában hogyan fogadják filmjeit – nyilván … → olvasásának folytatása

Sajnos addig tököltem ezzel az új Polanski-filmmel, hogy már mindenki kitalálta róla a tutiságot, így csak én is ismételni tudom, hogy a Szellemíró igen jó film, a politikai-thriller alkategóriában pedig egyenesen kimagasló. Ami igazán zavaró viszont, hogy képtelen vagyok meghatározni, … → olvasásának folytatása

Már kezdtem picit értetlenkedni, mi végre az a díjözön, melyben annak idején részesült A csillagos ember című film, amikor egy egészen finom húzással -mondhatnám, visszahúzós csellel- Giuseppe Tornatore elkezdte összekapcsolgatni az addig meglehetősen sótlanul, akkurátusan egymás mellé pakolt filmbéli monológokat. … → olvasásának folytatása

Ahogy nézem, Robert Redford hosszú, és a mai napig töretlenül ívelő pályáján a Folyó szeli ketté című 1992-ben készült film a második rendezése, tehát tulajdonképpen egy kezdő rendező alkotása. Ehhez képest, ha egy filmes iskolában be kellene mutatnom a klasszikus … → olvasásának folytatása

Az Intim vallomások tipikusan felnőtteknek való film. Nem azért, mert például bomló agyvelejű zombik üzekednek benne ordítva, fejen állva, hanem azért, mert bizonyos életkort meg kell élnie, bizonyos élettapasztalatokat meg kell szereznie a nézőnek, hogy teljességében át tudja érezni ezt … → olvasásának folytatása

Épp most olvasom az egyik kajálósblogon, hogy van aki inkább a francia Riviéra méregdrága haléttermeit kóstolgatja, nem a lepukkant libanonit… Nos, nyilván vannak olyan magyarok, akik ezt is megengedhetik maguknak (bár az is lehet, hogy éppen ott mosogat), a túlnyomó … → olvasásának folytatása