Tag Archives: 8/10

Viszonylag ritkán futhatunk itt a Kárpátok medencéjében dél-amerikai filmekbe, pedig ha másból nem, az arrafelé juttatott irodalmi Nobel-díjak számából is következtethetünk, ott (is) komoly szellemi élet zajlik. Persze, a világ filmfesztiváljain rendre mutatnak be latin filmeket, olykor jelentős elismeréssel is, … → olvasásának folytatása

A 2005-ös Titanic fesztivál közönségdíjas alkotása ez a különleges film, amely remélhetőleg a fesztivál viszonylag zártabb közegéből kilépve, megtalálja közönségét a piacon is. Ez a piac, persze nem az a nagy, csiricsáré, hangos és bóvli-piac, hanem elsősorban az igényesebb filmek, … → olvasásának folytatása

Mondjuk az új német film néhány vonulatát, mint pl. az Amerikai pite nyomán gyártott Hangyák a gatyában típusúakat, vagy az unatkozó, de jólképzett kaszkadőröket sztárrá avanzsáló, ám teljességgel értelmetlen akciómozikat szívesen figyelmen kívül hagyom. Szerencsére azonban történik ezeken kívül más … → olvasásának folytatása

Szóval elég furcsa esettel állunk itt szemben. Ha állandóan mocorgó szkepszisem – csak egy új, ám zseniális marketingfogásról van csupán szó – visszagyömöszölöm csikkzsebembe, és elhiszem azt, amit a Serenity című film primer marketingje közöl, egy filmtörténeti eseményt láthatunk, a … → olvasásának folytatása

Allah Akbar! – kiáltotta az amúgy rokonszenves külsejű arab fiatalember azon a meleg júniusi napon a jeruzsálemi busztársaság 32A jelzésű autóbuszán, majd kibiztosította a testére szerelt bomba detonátorát. A hatalmas erejű robbanás feltépte a busz tetejét, a bombát kartácsként körülvevő … → olvasásának folytatása

Amikor először szembesültem Wallace és Gromit figurájával, az animációs filmek célközönségeként definiált, 0-100 évesig terjedő korosztály éppen mással volt elfoglalva. Éppen betört a japán anime-invázió, Pokémonok és más, hatalmas, fénylő szembogarú lények vívtak élethalálharcot Simpsonékkal, Johnny Bravóval, és valami szörnyű … → olvasásának folytatása

Időről időre belefuthatunk, elsősorban a művészfilmek vetítésére specializálódott mozikban olyan fura “dolgokba”, amelyeket jobb híján szkeccsfilmeknek szokásos nevezni. Irodalmi analógiát húzva, mintha novelláskötetről, vagy antológiáról beszélnénk, már, ha a hagyományos, másfél óra körüli játékfilmet elfogadjuk “mozgóképes” regénynek. A szkeccsfilmek legtöbbször … → olvasásának folytatása

Néhány éve megy a legnagyobb zenei csatornán az az eszement műsor, amelyben unatkozó amerikai tinédzserek követnek el mindent, hogy összetörjék magukat, vagy éppen egymást, de legalábbis valami olyat tegyenek, ami a jobb érzésű nézőkből csakis egyfajta reakciót válthat ki: – … → olvasásának folytatása

Nem várt közönségsikerrel zajlott le a Magyarországon először megrendezett Nagy Könyv elnevezésű szavazós játék, amelynek eredményét sokan lelkesen, mások fenntartásokkal fogadták. A lelkesedés érthető, hiszen olvasni és látni, milyen sokan olvasnak egyaránt jó, a fenntartások pedig jórészt abból fakadtak, hogy … → olvasásának folytatása

Az irodalomkedvelőknek nem újság, hogy a dél-amerikai kontinens a kortárs latin irodalom egyik fellegvára. Az elmúlt évtizedekben sokszor nyerte el latin kontinens szülötte a legrangosabbnak ítélt irodalmi díjat, ezért is feltételezhető, hogy társadalom különböző rétegei között feszülő mély szakadék ellenére … → olvasásának folytatása