Tag Archives: 8/10

Sajátos, bár nem előzmények nélküli műfaj az “egész estét betöltő” természetfilm a mozikban. Persze a műfajt ismerjük a tévéből, kezdetben az egyetlenből, “Kisfilmek a nagyvilágból”, Cousteau kapitány kalandjai, Széchenyi Zsigmond nyomában, stb., majd megjelentek az erre szakosodott csatornák, ahol a … → olvasásának folytatása

Francois Ozon e sorok írójának egyik nagy kedvence, szögezném le még rögtön az elején. Így nem lehet meglepő, hogy véleményem szerint a 2001-ben készült A homok alatt című új filmje is kitűnő alkotás. Hathat ez mentegetőzésnek is, de úgy gondolom, … → olvasásának folytatása

“Áldás annak, aki leül…” A svédekről azt tartja a sztereotip gondolkodás, hogy nem egy vidám nép. Filmjei nem a túláradó jókedvtől harsognak általában, viszont annál inkább telve vannak szomorúsággal, csendes, finom szépséggel, tépelődő moralizálással, sok-sok magánnyal, sötét tónusú, szikár, hideg … → olvasásának folytatása

Volt egyszer egy kisember, bankot robbant. Sikerrel? Próbálhatja gazdagon, élhet-e ő boldogan, Hisz’ ő csupán egy kisember… Woody Allen ténykedése az amerikai filmiparban legjobban egy önálló, a tömegvonzási és gravitációs törvényeknek fittyet hányó üstököshöz hasonlítható, amely saját energiájából, saját törvényeinek … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, manapság az európai filmművészet legmarkánsabb, legizmosabb alkotásai a brit szigetvilágban készülnek. A műfaji skála széles, a kedves, humánus vígjátéktól a pörgős akció-krimin keresztül a maró társadalmi drámáig terjed, de a történetek mindig a való életből, annak visszásságaiból táplálkoznak, … → olvasásának folytatása

Sally Potter angol filmrendezőnő nevét 1992-ben ismerhették meg az igényesebb filmek kedvelői, ugyanis ekkor mutatta be a Virginia Woolf regényből adaptált Orlando című monstre filmalkotását. A címszereplő hős(nő?) mintegy 400(!) éven átívelő regényes életének romantikus és költői igényességű feldolgozása méltán … → olvasásának folytatása

Nem is olyan régen megmosolyogtuk a fiatal magyar elsőfilmeseket. Mi tagadás, elég komikusan mutattak az őszülő halántékú, enyhén kiégett, negyven körüli, sőt néha azon túli fiatal elsőfilmesek a mi kis filmfesztiváljainkon. Persze ez a faramuci helyzet legkevésbé sem rajtuk múlt, … → olvasásának folytatása

Ki is lehetne más a világ legmegbotránkoztatóbb kultuszfilm-rendezője, mint John Waters. A Mondo Trasho, a Rózsaszín flamingók, a Poliészter című alapfilmjei szó szerint elementáris hatást gyakoroltak a gyanútlan nézőközönségre. Az még csak hagyján, hogy állandó főszereplője volt Divine, a százötven … → olvasásának folytatása

Zűrzavar van Eddie (Sean Penn) fejében és zűrzavar uralkodik körülötte is. Eddie sikeres, nagymenő casting director, vagyis szereplőválogató Hollywoodban, élete viszont a lehető legnagyobb összevisszaságban zajlik, amit napról-napra kielemez, kérdőjelez, folyamatosan reflektál önmaga cselekedeteire, egyszóval keresi élete valódi értelmét. Egy … → olvasásának folytatása

Senkit ne tévesszen meg Joel Schumacher rendező új filmjének a címe. A Hibátlanok éppen hogy elhibázott sorsokról, rosszul, vagy egyáltalában nem működő társas viszonyokról, a mássággal való előítéleteinkről szól. Kurvák, kábítószer-kereskedők, pénzbehajtók, transzvesztiták és egyéb fél- és alvilági figurák világában, … → olvasásának folytatása