A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)

Annak idején viccként mesélték, mára közhellyé vált és nem vicc. A hajdani NDK lakosságának egyik felét megfigyelte a hírhedt titkosszolgálat, a Stasi jól szervezet ügynökhálózata, amelyik az ország lakosságának másik felét tette ki. Az ügynökügy(ek) az egész volt kommunistablokkban mind a mai napig szinte tabutémának kezeltetnek, túl sokan érdekeltek mind a mai napig benne. Élnek még a megfigyelők, élnek még a megfigyeltek. Rendre kiderül feddhetetlennek tűnő emberekről, besúgója volt a régi rendszernek. E sorok írása közben (2007 január) éppen Lengyelország frissen megválasztott érseke mond le szinte azonnal, mert kiderült ügynöki múltja… Akik koruk, vagy lakóhelyük és pozíciójuk miatt nem érintettek ebben, azok részéről talán még érthető is a vágy, hogy rendezni kéne végre közös dolgainkat, de talán még inkább azoknak kellene ezt erőltetniük, akik vastagon benne voltak.

Önkritika a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike, talán ezért annyira nehéz gyakorolni. A német kultúra mindig az eszményi szép és nemes felé haladt, vadhajtásai is ennek túlzásaiból adódtak. Nem meglepetés, hogy a politikai, történelmi önkritika gyakorlásában is a németek járnak az élen. A számukra oly szégyenletes náci múlt feltárása már eredményezett tisztító erejű műveket (pl. Bukás, Sophie Scholl), a szocializmus legmocskosabb szégyenfoltját jelentő ügynökvilág visszásságainak első feldolgozása is német alkotás lett.

A mások élete a megfigyeltek élete. Akik megfigyelnek, azok a megfigyelők. Az ügynökök. E filmben, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban a hírhedt titkosrendőrség, a Stasi ügynökei. A HGW XX/7-es ügynök egy tökéletesen jelentéktelen figura. Enyhén kopaszodó, szürke kis ember. Nem gonosz, nem rosszindulatú, egyszerűen végzi a dolgát. Megfigyel, jelentést ír azokról, akik megfigyelésére parancsot kapott. Akikről “ott fent” azt feltételezik, a rendszer ellenségei. A megfigyelés alól nem bújhat ki senki, ha felkeltette a rendszer figyelmét. Ezek a hangyaszorgalmú, kíméletlenül precíz ügynökök életük minden másodpercét feljegyzik, regisztrálják, iktatják. A megfigyelt nem menekülhet, még ha a rendszer ünnepelt írója is. Főleg, ha barátnőjére, a szintén ünnepelt színésznőre szemet vet a rettegett miniszter.

A mások élete Florian Henckel von Donnersmarck első filmje, amerre bemutatták, komoly szakmai és közönségsikert aratott. Ebben elsősorban közrejátszott, hogy igen nagy energiákat fektetett a kor hiteles megidézésére. A forgatókönyv alapos irat- és levéltári tanulmányokon alapul, de egészen a filmben használt kellékekig, ruhadarabokig minden a 70-80-as évek KGST világát idézi, tipikusan. Éppen azt, amikor nálunk is még Kádár volt… Filmjének középpontjába egy, a fentebb jellemzett Stasi ügynököt állít, aki az elején még lojális kiszolgálója a rendszernek. Megfigyelésének “tárgyai” a híres író, és barátnője. Azonban az ügynök a megfigyelés közben ráébred arra, hogy a rossz oldalon áll, a megfigyelt művészek élik az igazi, valódi és értékes életet, nem pedig ő. E felismerés sorsszerű döntésre sarkallja, amely végzetesen megváltoztatja mind az ő, mind a megfigyeltjei életét…

Von Donnersmarck elsőfilmesként tökéletes biztonsággal meséli el a megtisztuló bűnös történetét, a történetet mellékszálai sokrétűen árnyalják, így téve azt hitelessé. Figurái ugyanilyen finoman árnyaltak, mégsem túlrajzoltak. Visszafogottságukban kiváló színészi alakítások, különösen a HGW XX/7-es ügynököt alakító Ulrich Mühe-é.

Külön erénye a filmnek, hogy bár a német közelmúltról szól, mindezt úgy teszi, hogy az érvényes tud lenni a mi közelmúltunkra is. Persze, a rendszer mindenhol hasonlóan működött, elég “jól” ki lett ez találva, de például a film közepén öngyilkossá lett feketelistás író lakása, sőt egész figurája éppen olyan, mint akár egy hajdani magyar feketelistás író lakása, figurája. Tekintete, a ráncai, bölcsessége, meddő elkeseredéssé tűnő dühe és eltűnő türelme ugyanazok. A világ öngyilkossági statisztikáján sokáig a keletnémetek voltak (mögöttünk) a másodikok. Egészen addig, míg központilag megszüntették az öngyilkos halálesetek regisztrálását.

A mások élete egy kicsit (vagy inkább éppen eléggé) a mi életünk is. S mint film, van olyan erős, hogy segíthet tisztábban látni egy zavaros korban, sőt segíthet akár megtisztulni is belőle. Asanisimasa: 9/10.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

21 hozzászólás a(z) A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    Jó film (lehetne). Kár, hogy az alap-story teljességgel hiteltelen. Hogy az NDK-ban ilyen ügynök lett volna, mint a mi “hősünk” ?
    Ugyan már! Látszik, hogy a német rendező egy percig sem élt az NDK-ban! Persze Hollywoodnak, Oscarnak jó volt ez a (hiteltelen, de) megható story!
    Lásd még:
    http://www.guardian.co.uk/books/2007/may/05/featuresreviews.guardianreview12
    No Stasi man ever tried to save his victims, because it was impossible – mondja egy olyan valaki, Anna Funder , aki nemcsak az NDK rezsimet, hanem a Stasi működését is jól ismerte!
    A filmmel “mindössze” az a bajom, hogy úgy nem történhetett, ahogy a filmben történik! És ez elég nagy baj!
    Röviden: ez a film NEM az igazat mondja, de még csak nem is a valódit!
    (A magyar szisztéma pedig jelentősen más volt, mint az NDK-beli! Pl. A K-berlini barátnőm örült, ha Bp.re jöhetett, én meg már túl voltam Párizson, Londonon, Stockholmon stb. És még párt-tagság sem kellett az útlevélhez, és még szeretni sem kellett a rendszert.)

  2. efes szerint:

    @alex4427: Üdv itt! 🙂 Szerintem meg -szintén reveláns NDK-s tapasztalatokkal- akár még hiteles is lehet ez a film, bár egészen biztosan voltak ennél lényegesen horrorisztikusabb, kafkaibb jelenetek Stasi-vonalon, tudjuk ezt. Én azonban megengedem, sőt elhiszem azt is, hogy voltak ilyen figurák is, mint amit Mühe alakít, sőt: ilyenek voltak többségben. Mélyen elutasítok minden olyan egybemosó bélyeget, miszerint egy rendszer bánéért minden csavar, és minden alátét is felelős. Az irányítás, az igen, de az alkatrészek nem. (Így gondolom ugyanezt pl. a sokszor idevágó náci-topikkal kapcsolatban is: egészen bizonyosan nem volt őrült pszichopata minden SS katona.) Vannak, akik jókor vannak, jó helyen, de vannak, akik rosszkor, rossz helyen, ráadásul még rosszul is döntenek abban a szituációban. Sőt, gyakran még választásuk sincs. A kisembert mindig az áramlatok sodorják, erről szól ez a film is. Nyilván ellen is lehet állni, ami viszont egyenlő a biztos halállal. Nem várható el mindenkitől, hogy mártír legyen – ez a figura is épp ilyen tehetetlenül sodródó figura, éppen ez benne a mérhetetlenül tragikus, hogy halványan feldereng benne a jó választás lehetősége.

    Nem gondolom, hogy a Kádár- és Honekker-rezsim ugyanolyan lenne, nekünk jó volt. A “vigyorgó barakk”, ugye. Persze, úgy volt “jó”, hogy közben azért rossz. 🙂 A magyar mindig nyavalyog, nemzeti sajátságunk ez.

  3. alex4427 szerint:

    Üdv!:)

    “Gyakran még választásuk sincs”! – írod. Erről van szó. A világ egyik legprecízebb, legfegyelmezettebb, legkiterjedtebb titkos ügynökségénél NEM volt választási lehetőség! (Erről szól az előbb linkelt Guardian cikk is.)

    “A kisembert mindig az áramlatok sodorják.” Ezzel is egyetértek. (Egyébként ez van manapság is.)
    Most írtam éppen egy kedves barátnőmnek (elnézést a nem túl szofisztikált megfogalmazásért a blog olvasóitól):
    Szar rendszerek mennek, szar rendszerek jönnek. De leszarom! ÉN jól érzem/éreztem magam!

  4. efes szerint:

    @alex4427: Off: Itt nem kell “szofisztikálni”. Csak a személyeskedést moderálom, de azt kíméletlenül. (Főleg, ha engem érint..;)
    On: Szerintem, éppen azért nagyszerű ez a film, mert éppen egy olyan kisembert mutat meg, aki belesodródott ebbe a córeszbe. Hogy ezt a film alkotói érzékletesen, németesen céltudatos lényegre töréssel és nem valamiféle elvont művészi áttételekkel közlik, az az én szememben erény. (Amúgy az Oscart sem gondolom a Gonosz bélyegének, de mindent eldöntő végső érvnek sem..:)))) Egyfajta szakmai nívót azért mindenképpen jelent.

  5. alex4427 szerint:

    (OK, vettem!:)
    Az Oscarnál csak arra akartam utalni, hogy az egy másfajta (amerikai) értékrend! Nem biztos, hogy rosszabb, mint az európai, csak más! Vannak Oscar-díjas kedvencein is! A mások élete NEM tartozik közéjük!
    Ezzel a filmmel az a legfőbb bajom, hogy – miközben a legapróbb részletekig – hiteles akar lenni! Éppen csak a főhős storyja hiteltelen!
    Filmes példánál maradva: nem kérem számon pl. az új Tarantino film történelmi hitelességét!

  6. efes szerint:

    @alex4427: Az új Tarantinót én még tartogatom, míg elül az általános fekveszarás..:) Aztán majd kap! Vagy nem, majd meglátjuk…

  7. Dr. No szerint:

    Szerintem mind tárgyát, mind minőségét, mind a tárgyalt korszakot tekintve ideillik egy korábbi film, Volker Sclöndorff-tól A lövés utáni csend (http://www.imdb.com/title/tt0234805/). Oscart ugyan nem kapott, de Magyarországon is bemutatták, érdemes megnézni, ha valaki hozzájut.

  8. Dr. No szerint:

    @Dr. No: Bocs, az url-t sikerült elcseszni. A jó ez:

    http://www.imdb.com/title/tt0234805/

    Amúgy meg mennyire hiteles sztori például az, amikor egy ötven éves (!!!) kisbirtokos egyszer csak fogja magát, és fölkerekedik a szomszéd paraszt kíséretében, hogy az életben valósítsa meg olvasmányait? Szerintem ez is tök hiteltelen, pedig a szerző megpróbálja valóságosnak beállítani az egész agyrémet, márpedig én kizártnak tartom, hogy akár egész Spanyolországban akadt volna ilyen elmebeteg!

  9. efes szerint:

    @Dr. No: Köszi a példákat, a másodikon, a spanyol nemesen meg az ő parasztján jót nevettem..:) De igazad van!

    Az elsőt szerintem láttam, de sajnos már törlődött a memóriámból, viszont akkor újítani fogom..:)

  10. nyuszisz szerint:

    Tetszik az írás, ez az egyik legjobb német film, amit láttam. Egy percre sem gondoltam, hogy nem hiteles, sőt azt hittem igaz történeten alapul 🙂

  11. alex4427 szerint:

    @nyuszisz:
    Igen! Ha magyar film lenne, ill. ha magyar történet lenne – akkor hiteles lenne!
    Ez a történet azonban az NDK-ban nem történhetett meg, de megtörténhetett Magyarországon!
    Magyar film azonban NEM készült ilyen témakörben!
    Mint ahogy értékelhető politikai szatíra sem készült a Tanú, a Szamárköhögés…óta! Pedig az elmúlt 20 év rengeteg röhejes történettel és figurával szolgált Mo.-on!:(((

  12. alex4427 szerint:

    http://www.anblokk.hu/megfigyelesi-ugyek.html#2
    A film (németországi) fogadtatásáról.

    Interneten csak ilyen rövid cikk-ismertetőt találtam.
    A teljes cikket, ill. az anBlokk c. új folyóiratot meg az Írók Boltjában találtam!

  13. efes szerint:

    @alex4427: Ha megvan neked otthon ez a folyóiratszám, megnéznéd az impresszumban, ez a Török Tamás, aki a cikket írta, kicsoda-é? Köszi.

  14. alex4427 szerint:

    @efes: A pécsi hajlékomban van ez lapszám.
    Már úgyis készülök Pécsre. Újabb nyomós érv a leutazás mellett!:)

  15. NViktor szerint:

    Azt hiszem ez volt az a sztori ahol az ugynokot alakito pasas felesege a valo eletben a rendszervaltasig folyamatosan jelentett a pasasrol. Persze ez csak utolag derult ki.

  16. Visszajelzés: Focivébé, helyett – 10.nap « asanisimasa

  17. Visszajelzés: Az utazó (The Tourist, 2010) « asanisimasa

  18. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  19. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  20. Visszajelzés: Mű szerző nélkül (Werk ohne Autor, 2018) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.