Még ott piheg Natalie Portman megérdemelt Oscar-díjával a titkon azért többre vágyó Fekete hattyú a mozivászon végtelen taván, így tán érdemes feleleveníteni egy nem is oly régi, ám hasonlóan balett-témájú, és hasonlóan díjesőre jelölt filmet, a Billy Elliotot. Stephen Daldry első filmje ez az eddigi három közül, talán a legjobb is, bár a másik kettőért jelölték Legjobb Rendezőnek. Hahaha, perszehogy, hiszen erre emlékeztek! 😉

Tehát a film balett-témájú, de nem úgy, mint Aronofsky filmje, nem egy társulat belső életébe kukucskál bele, és nem egy főszerepre készülő balerina tudati hullámain szörföl, hanem -amúgy jó angolosan- társadalmi kontextusba próbálja helyzeni ezt az izét, amit balettnek hívnak. Billy valahol az északkelet-angliai Durham egyik bányászközösségébe született, ahol minden férfi (apa és báty) bányász, anya már elment, a nagyi pedig súlyosan elagyérelmeszesedéses. Apa Billyt természetesen boxra járatja, hogy legyen belőle férfi, azonban a srác lopva a szomszédban pipiskedő balettezők felé kacsingat – sokkal jobban érdekli a tánc, mint az ökölvívás. Kap is egy óriási sallert, miközben edzés közben a tüllszoknyákat bámulja. A balettoktató nő azonban észreveszi Billy érdekélődését a balett iránt, és kiderül az is, hogy a srác istenáldotta tehetség. Tadada, tadada, tadada, a továbbiakban arról szól a film, hogy lesz-e balett-táncos Billyből, vagy sem, és el tudja ezt fogadni az alapvetően munkás- és bányásztradíciókat követő család, vagy sem.

Daldry elkövetkező életpályájába beletekintve azért erősen sejthető, hogy okoz majd film némi papírzsebkendő-gyűrögetést, meg szipogást, de itt azért szép egyensúlyban van még minden. Billy karrier-története végig körül van bástyázva a való (angol) világ társadalmi toposzaival, a kizsákmányolásuk ellen sztrájkokkal tüntető munkásság problémáival, tipikus konfliktusaival, a munkások ellen brutálisan fellépő rendőrséggel, a sztrájktörőkkel, az itt (is) általános alkoholizmussal, az erős homofóbiával és nacionalizmussal, szűklátókörűséggel és műveletlenséggel. A valóság itt megmutatott erős hatású jelenetei igazzá és hitelessé teszik Billy sorsát is. Kiváló színészi teljesítmények vannak még Daldry segítségére, fura, de elragadó figura a Billyt alakító Jamie Bell, de hiteles Gary Lewis hagyományokat mélyen tisztelő, önérzetes, de fiával kapcsolatosan tanácstalan apa-figurája és Julie Walters smirgli-modorú, láncdohányos balett-tanár alakítása is. Tetszett. Asanisimasa: 8/10