Van mára egy nagyszabású, szandálos-kockahasas hollywoodi mesénk, a Trója, Brad Pitt-tel, Eric Banával és sokan másokkal. Homérosz, Illiász, óneász. Bővebben itt. (Cool, 21.15)

A haldoklás az emberi lét egyik legmisztikusabb, egyben legborzalmasabb időszaka, főleg, ha az elnyújtva, magatehetetlenül zajlik. Rengeteg filmben próbálták már feldolgozni a feldolgozhatatlant, volt ahol sikeresebben (Villanás a víz felett, A belső tenger), volt ahol nem. A Szkafander és pillangót ez utóbbi csoportba sorolnám. Julien Schnabel e filmjében átlépett egy bizonyos határt: attól hogy valaki egy ember haldoklását akarja filmen bemutatni, a nézőnek még nem muszáj belehalnia az unalomba. Öncélú, erősen formalista giccs ez, bár Matthieu Amalric alakítása (a képen balról, Emmanuelle Seignerrel)) mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ahogy a lebénult újságírót, Jean-Dominic Baubyt játssza. (Duna, 21.30)

A Kőkemény Minnesota Niki Caro kőkemény “termelési, női egyenjogúsági és tárgyalótermi” drámája, Charlize Theron és Frances McDormand kitűnő alakításával, off-Hollywood. Bővebben itt. (RTL, 23.35)